Az észak-afrikai és közel-keleti térségbe irányuló európai termeléskitelepítés révén a gyorsan növekvő, de munkával nem rendelkező, alacsony bérű afrikai emberek tömegei számára munkát és jövedelmeket biztosíthatnának, és ez
segítene az Európába irányuló afrikai és közel-keleti migráció fékezésében is.
A jelenlegi európai migrációs válság egyik alapvető oka az, hogy a Közel-Keleten és Afrikában élő emberek nem igazán jutnak olyan munkához, amely megfelelő jövedelmet biztosítana nekik. Korábban az észak-afrikai térségben a diktatórikus rendszerek (Algéria, Líbia, Egyiptom és Tunézia) elég erősek voltak ahhoz, hogy ne engedjék át területükön a jobb megélhetés reményében Európa felé igyekvő embereket, de a 2011-es „arab tavasznak” nevezett politikai mozgalmak megdöntötték ezeket a rendszereket, és a helyükön kialakult politikai káosz nyomán a helyi kiskirályok egymással vívott háborúi által generált zűrzavar megnyitotta az utat az Európai Unió irányába. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az afrikai migrációhoz nemcsak a fekete-afrikai gyors népességnövekedés, hanem a közel-keleti országok egy részében dúló és gyakran a fejlett országok – például Franciaország, vagy az Egyesült Államok és Oroszország – által szított és fenntartott polgárháborús helyzet is hozzájárult.
Ebbe a helyzetbe robbant be a koronavírus-válság, aminek fontos következménye volt az Európai Unió országainak bezárkózása, amit a közös uniós határ lezárása követett. Ez alapvetően új hozzáállást jelent az Európai Unió részéről, és a korábbi, a bevándorlást, ha nyíltan nem is ösztönző, de azt hallgatólagosan elfogadó magatartás helyébe az egészségügyi kockázatokat előtérbe helyező, a bevándorlást elutasító hozzáállás lépett.
Ugyancsak a koronavírus-járvány következtében az Európai Unió nemzetközi vállalatai által a szintén alacsony bérszintű, de távolabbi országokba kitelepített feldolgozóipari tevékenységeknek helyet adó telephelyek (például Kínában, Vietnamban, Laoszban, Malajziában) a járvány veszélyei és a nemzetközi légi közlekedési válsága miatt nehezen elérhetők lettek. A koronavírus-járvány miatt a termeléskitelepítés révén létrehozott távoli telephelyek fenntartása ugyanis egyre inkább meghiúsul napjainkban a járványhelyzet miatt.
Jó megoldást jelentene erre a probléma, ha az európai transznacionális vállalatok korábban távoli országokba kitelepített termelési kapacitásaikat áttelepítenék Európa közelébe, újjáépítve azokat a Közel-Keleten. Ennek révén a Fekete-Afrikából a közel-keleti térségbe zúduló, majd onnan Európába továbbhaladó, állást és jövedelmet kereső tömegek foglalkoztatása is megoldható lehetne. Javaslatunk lényege tehát az, hogy
a délről északra irányuló vándorlás útjában olyan feldolgozóipari kapacitásokat hozzanak létre az európai multik, amelyek helyben tartják, valamint munkával és jövedelemmel látják el az EU felé igyekvő embereket.
A térségben kiépítendő kapacitások nagy segítséget nyújthatnak mind az Európai Unió nemzetközi vállalkozásainak – amelyek igyekeznek a globális értéklánc optimalizálásával növelni versenyképességüket -, mind azon jelenleg még szegény, de gyors népességnövekedést felmutató afrikai országoknak, amelyek számára lehetővé válhat gyorsan növekvő népességük eltartása a feldolgozóipari munkahelyek szaporítása révén.
Természetesen ahhoz, hogy az Európai Unió vállalatainak ezen áttelepülése eredményes legyen, szükséges lenne egy olyan tudatos állami (illetve EU-szintű) támogatási politikára is, mint amilyet Kína az „Egy övezet, egy út kezdeményezés” során alkalmazott. Ezen politika nyomán az egyre erősödő kínai-indiai gazdasági és politikai behatolással szemben Fekete-Afrikában valószínűleg nem lehet és nem is kellene felvenni a küzdelmet, viszont a magára hagyott észak-afrikai és közel-keleti térségben erősíteni lehetne az európai jelenlétet. Alapfeltétel lenne ugyanakkor a térségben a politikai stabilitás megteremtése és olyan stabil „ütköző országok” kialakítása is, ahol a stabilitás és az életetek biztonsága a helyi kormányzat révén garantálható, ezt azonban az európai nagyvállalatok érdekében az európai politikusok feltehetően képesek biztosítani.