M-Kiss Judit: csak élvezem az utat. A szabadságot, a zenét, a napsütést és a táncot.
M-Kiss Judit (szerkesztő-riporter)
Hűvös a reggel, de már melegít a nap. Közeleg a nyár. Reggel 8 óra. Füles a fülbe, lejátszási lista elindít, Endemondo elindít, mert azért mégiscsak… a teljesítményt mérni kell, mert csak akkor számít. Érzem, ahogy a nap melegét a hűvös menetszél váltja fel. Elnyomja a fülemben szóló zenét a hangja. Nem baj, mindjárt leérek az emelkedőről, rákanyarodok a bicikli útra, és kitisztul a zene. Az első kilométert megnyomom. Mégiscsak időre megyek, habár időben vagyok, nem kések el a munkából, de gyorsítok. Magammal és az idővel versenyzek picit. Egyenes és sima az út. Jó időt futok. Nem tudom, csak érzem. Jól esik a tekerés, nem érdekel, hány perce indultam. Megszólal a kedvenc dalom a listából. Elmosolyodok, és az egyenes utat mini kanyarokkal fűszerezem. Süt a nap, az utcán alig vannak emberek, az idő sem számít. Miért ne táncolhatnék a biciklivel kicsit? Véget ér a dal. Már csak pár méter és megérkezek a tévé szerkesztőségébe. Véget ér a tánc, és a szabadság. Nem javítottam a tegnap reggeli időmön, de nem is érdekel. Csodásan indult ez a reggel. Hétvégén kitekerek a várhoz, vagy még tovább. Nem lesz célom. Csak élvezem az utat. A szabadságot, a zenét, a napsütést és a táncot.