Nemrég tért haza
Kanadából a Magyar Honvédség első női pilótája, aki sikerrel teljesítette a NATO kanadai repülőkiképzését, az NFTC program második fázisát. Koller Kinga hadnagy ezzel nem csak történelmet írt, de rátalált élete hivatására is.
Noha szülei már egészen kicsi korában megismertették vele a repülés csodáját, saját bevallása szerint sokáig teljesen más életpályát szemelt ki magának. Gimnazista korában úgy gondolta, hogy idegen nyelvekkel, kultúrákkal és országokkal foglalkozik majd, netán külügyi vonalon helyezkedik el.
Aztán egy közgazdász diplomát követően mégis jelentkezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Biztonság- és Védelempolitika szakára, bár ekkor is még csak futó gondolataiban játszott el a katonai hivatás lehetőségével. Aztán fordult a kocka és felidézve élete első repülőélményét, – kisgyermekként, édesanyja ölében egy Góbé vitorlázógép hátsóülésében ülve, amelyet édesapja, dr. Koller József dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis jelenlegi parancsnoka vezetett – úgy döntött, ő is felhők között akar dolgozni, szolgálni, élni. A sikeres repülőorvosi alkalmassági vizsgálatok végeztével 2017 tavaszán felölthette első saját egyenruháját. Sajátját, mert mint Koller Kinga elárulja, gyerekként azért előfordult, hogy kíváncsiságból a tükör előtt magára próbálta szülei uniformisát is. „A katonai alapkiképzés egy teljesen új világot nyitott meg előttem, szinte mindenben eltért az addigi megszokott civil hétköznapjaimtól. A sok élményt nem is volt könnyű átadni a civil barátaimnak, és ezt sokszor ma is érzem, hosszan kell mesélnem valamit, hogy az számukra is kézzel foghatóvá váljon, hisz nemcsak a katonai pilótapálya, de maga a katonai hivatás is egy speciális terület, amit még elképzelni is nehéz.” Hozzáteszi, hogy barátai számára már csak az a tény, hogy nőként katonának állt is furcsa volt. E kérdéskörre mindig azt felelte, hogy az alapkiképzésen rajta kívül hat másik lánnyal lakott egy körletben, így koránt sem volt egyedül. Ez hamar változott, ugyanis az NFTC (NATO Flying Training in Canada) program hazai fázisát már egyedüli nőként kezdte meg. Habár az itthoni felkészítés sok kihívást rejtegetett, Koller Kinga hadnagy jól vette az akadályokat. Kitartásának köszönhetően rövidesen kijutott Horvátországba, ahol Zlin 242 típusú kiképzőgépeken repült magyar társaival, horvát oktatók irányításával. Innen két magyar pilótát javasoltak a kanadai továbbképzésre. Az egy éves tengerentúli tanfolyamon újra javultak az arányok, mint Koller hadnagy fogalmaz, Kanadában jellemzően sok lány választja a pilóta hivatást. „Kanadában egy diák voltam a sok közül, ahol az, hogy valaki fiú vagy lány semmit se számított, csak a teljesítmény. Nagyon szimpatikus a kinti mentalitás és az emberek attitűdje. Természetesen van versenyszellem, hisz kell is, hogy legyen, mégis egy csapatként dolgozott mindenki és aki, amivel tudott, segítette a másikat. Az oktatóknál se tapasztaltam egyszer se, hogy máshogy kezeltek volna, amiatt, hogy lány vagyok. Mi student pilot-ok, azaz pilótanövendékek voltunk, akik fejlődni akartak, és ők csak ezt látták bennünk.”
Első magyar nőként a kanadai programban kifejezetten nehéz dolga volt, hiszen a rá váró utat magának kellett kijárnia, megtapasztalnia. Koller Kinga elárulta, hogy bizony voltak olyan pillanatok, amikor olyan nehéz volt a képzés, hogy könnyebb lett volna feladni, de ezt sosem tartotta választható opciónak. Kitartása az egyéves tanfolyam végére meg is hozta rég várt eredményét.
A záró – ekkor már kötelékben végrehajtott – vizsgarepülést követően minden úgy zajlott, mint addig minden repülés után. Értékelés, majd az oktató kiment a teremből. „Egyedül maradtam a teremben, még maradtam pár percet. Csak ültem az üres szobában és néztem magam elé. Nem akartam elhinni, hogy a pillanat, amit olyan régóta vártam, most itt van.”
Az első önálló repülés után a kanadai hagyományoknak megfelelően Koller hadnagyot is „megfürdették” az avatókádban, amelynek alján meg kellett találnia a Harvard Flight Patch felvarrót, amit csak azok viselhetnek, akik sikeresen teljesítették az egyedül repülést. „Túlzás nélkül életem egyik legboldogabb napja volt!” – jelentette ki.
A kiképzés végén – kiváló teljesítménye miatt – az elöljárói felajánlották, hogy folytathatná a kiképzését a vadászpilóta vonalon is, hogy Gripen pilóta legyen, de Kinga továbbra is az álmai megvalósulása mellett döntött, a szállítórepülőgépet választotta.
Hazatérve az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison kezdte meg szolgálatát, a tervek szerint hamarosan megkezdi a Magyar Honvédség hadrendjében lévő személyszállító repülőgép típustanfolyamát. Visszatekintve az eddig bejárt útra Koller Kinga hadnagy, a kecskeméti repülőbázis repülőgépvezetője úgy fogalmaz: „A pilóta hivatásánál szebb dolgot egyszerűen nem tudok elképzelni. Úgy érzem, hogy egészen nyugdíjas koromig akarom folytatni. Tele kihívással, minden nap más, érdekes és nehéz. Persze folyamatos tanulást is igényel, ami elég fárasztó tud lenni, de Isten ments, hogy bármi mást csináljak!”
https://honvedelem.hu/cikk/isten-ments-hogy-barmi-mast-csinaljak/?fbclid=IwAR2RNOZ_Od1gbufF7LOg4-rjIW31SqmSyjL5Wr0FYchDsOM02cu2c2fmGBY
Szerző: Snoj Péter | Fotó: Koller Kinga hadnagy magánarchívuma