Ha az 1918-as spanyolnátha mintáját követi a koronavírus, akár két évig is tarthat, olvasható a Minnesotai Egyetem legújabb tanulmányában. A kutatók kitérnek arra is, hiába tűnik úgy, hogy lassan levonul a járvány, ősszel vagy télen egy sokkal rosszabb második hullám következhet.

Éppen ezért arra figyelmeztetnek, hogy a legrosszabb eshetőségre kell felkészülni egészen addig, amíg nem alakul ki a nyájimmunitás vagy nem áll rendelkezésre tömegesen oltóanyag a vírus ellen. A szerzők szerint az amerikai kormányzati kommunikációnak fel kell készíteni az embereket arra, hogy a járvány nem ér véget a közeljövőben, és időről-időre visszatérhet.

Kiemelik: mindenki az antitest tesztektől várta, hogy tisztuljon a kép az újranyitás előtt. Valójában azonban az eredmények csak még több zavart okoztak, mivel kiderült, hogy sokkal nagyobb az átfertőzöttség, mint gondolták.

A tanulmányban három lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel a tudósok. Az első és egyben legrosszabb a már említett év végi sokkal rosszabb újabb hullám. A második verzióban az idei járvány levonulása után jövőre több kisebb kitöréssel számolnak. A harmadik forgatókönyvet még korábban egyetlen járvány esetében sem tapasztalták, de nem zárható ki: eszerint a vírus folyamatos lassú fertőzés mellett lassan „elégne”, vagyis idővel egyszerűen elmúlna.

Hozzáteszik: nehéz bármelyik forgatókönyv mellett állást foglalni, mivel a vírus viselkedése továbbra is kiszámíthatatlan. A kutatás készítői is azzal számolnak, hogy 2021 előtt nem áll majd rendelkezésre vakcina az új típusú koronavírus ellen.

Milyen lehet a második hullám?

Mivel az embereknek még nincs természetes immunitása a vírus ellen, így továbbra is nagyon könnyen és gyorsan terjedhet. Úgy számolnak, hogy nagyjából a népesség 70 százalékának át kell esnie a fertőzésen ahhoz, hogy a COVID-19 terjedése természetes úton kezdjen csökkenni.

Ebből arra következtetnek, hogy a világjárvány hossza végeredményben 18-24 hónap között lehet.

A legrosszabb esetet, vagyis az elsőnél jóval pusztítóbb második hullámot a száz évvel ezelőtti spanyolnátha-járvány alapján modellezték. Akkor 1918 elején egy kisebb járvánnyal kezdődött minden, melyet később egy hatalmas tüske követett, végül 1919 elején egy óriási főhullám érkezett.

„A zavar és a félreértések általában azon a feltételezésen alapulnak, hogy ha egyszer tudtuk uralni a járványt, akkor legközelebb is így lesz, és túl is vagyunk az egészen”

– mondta Marc Lipsitch harvardi epidemiológus a USA Today kérdésére.