Mi pedig ültünk
a televízió előtt és úgy éreztük, ott lennénk mi is a tücsökzenétől hangos réteken, a romantikus erdőkben és nem értettük, eddig miért nem húztunk még túrabakancsot.
Kereken negyven éve, hogy a világutazó és természetjáró Rockenbauer Pál és az ő tízfős csapata elindult az országos Kék túra útvonalán, kamerával, fényképezőgéppel, hogy aztán megszülessen a Másfélmillió lépés Magyarországon című 14 részes sorozat, amelynek talán sokan máig nem értik a titkát. A titka pedig csak annyi volt, hogy megmutatta nekünk, az életnek nevezett nagy rohanásban érdemes lenne megállni picit és rácsodálkozni a világra.
A virágillattól bódult rétekre, a vidáman tekergő kis hegyi patakokra, mindenre, amit a természet adott nekünk, de rá se hederítünk, mert mindig sietnünk kell. Közben pedig elmegy az élet mellettünk.
És akkor a bársonyos, mély hangján Sinkó László azt mondta: Füzérkomlós érintésével Bózsva felé megyünk tovább. A Magyar Televízió akkori vezetése se értette, mit akarnak az alkotók, egy évig hiába kopogtattak a főnökség ajtaján, általában azt a választ kapták, hogy túl sok film fogyna a túra során, hiszen ezer kilométernyi barangolást akartak felvenni. Az alapötlet amúgy Peták Istváné volt (a rendszerváltás után a tévé elnöke lett), de Rockenbauer Pál fejlesztette tökélyre.
A nagy világutazó semmit sem bízott a véletlenre, Sáfrány József rendezőasszisztenssel még 1978 őszén végigjárták az útvonalat. Aztán az engedélyt is megkapták és 1979. július 31-én nekiindult a kis csapat a csaknem ezer kilométeres gyalogtúrának. A Másfélmillió lépés Magyarországon kezdetben a túrázás népszerűsítéséről szólt, ám pótolhatatlan kordokumentum lett belőle.
Rockenbauer Pált egy időben csak a magyar Jacques Cousteau-nak hívták. Forgatott az Antarktiszon, Afrikában, Nepálban, sok helyen. Aki ismerte, azt mondta, nála rendesebb, kedélyesebb és műveltebb embert keveset hordott a hátán a föld.
Éppen ezért ért mindenkit váratlanul, hogy 1987 novemberében a Dunakanyarban található Naszály hegynél öngyilkos lett. Nem messze a Kék túra útvonalától, amelyen 1979-ben gyalogolt. A végakaratának megfelelően a baranyai megyei csodás kis falu, Zengővárkony szelídgesztenyésében helyezték örök nyugalomra.
És akkor a bársonyos, mély hangján Sinkó László azt mondta: Füzérkomlós érintésével Bózsva felé megyünk tovább. A remek színész, tökéletes választás volt a természetfilmhez. A hangja nyugodt volt, a beszéde ízes, nem túlzás ha azt írjuk, nélküle más lett volna a kultikus sorozat. Habár több jelenetben is feltűnt, a színházi elfoglaltságai miatt csak napokra tudott csatlakozni a csapathoz, amely október 15-én ért a Kék túra végére.
Sajnos Sinkó László sincs már közöttünk, 2015-ben, 75 évesen pont azon a napon, július 31-én aludt el örökre, mint amikor 1979-ben elindult a forgatás. Családszerető ember volt, több mint ötven évig élt boldog házasságban a feleségével. Azt mondják, idős korában sokat üldögélt a budakalászi házának teraszán és csak nézte a természetet. És biztosan eszébe jutott Rockenbauer is, meg a Másfélmillió lépés Magyarországon. Egy film, amely ma is aktuális.
Mert nem tanulunk a hibáinkból (tisztelet a kivételnek). Sietünk, állandóan az óránkat nézzük, egy pillanatra sem állunk meg. Nyaranta Horvátországba megyünk vagy „görögbe”, ott pedig fekszünk a tengerparton a többi kimerült nyaralóval és megpróbáljuk bepótolni a bepótolhatatlant.
Közben pedig várna ránk Baktakék, Felsővadász, Mályinka, Cserhátsurány vagy éppen Borzavár.
Negyven éve csak várnak…
Nyugodj békében Rockenbauer Pál és Sinkó László!