„Hogy miért
szeretem Miskolcot, erre a kérdésre nehéz konkrét választ adni. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy képtelen voltam elköltözni innen, pedig voltak izgalmas és jó ajánlatok eddigi életem során. Bár jártam sokfelé a világban és Miskolcon belül is több helyen laktam, de Diósgyőrbe, mint a mágnes visszahúzott valami, s ez a valami már bizonyos vagyok benne, nem is enged. Ha számba veszem a miérteket, igen vegyes a kép: békés lakótelepi gyermekkor a hegyek ölelésében, az iskolai és baráti közösségek, amelyekbe keveredtem, a sokszínű kulturális élmény, a Bükk-hegység, ahová a barlangok, a táborok, az ösvények, mindig visszavárnak, feledtetve azt a sok rosszat is, amit a városi lét magával hoz. Lemondással jár miskolcinak maradni. Biztató kezdet után a legtöbbször egy újabb csalódás ér. De meggyőződésem, hogy megfizethetetlen az, amit mégis, a nehézség ellenére is nyújtani tud. Így hát marad az egyszer rossz, egyszer jobb elfogadása, a jobbító szándékú emberekkel közös sziszifuszi, kritikus teszegetés. Mert lehetne jobb, még jobb miskolcinak lenni, ha… De ez már egy másik kérdésre adandó válasz.”
https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/miskolc-egy-igazi-csoda-4243795/