Nincs pénz konyhásokra
és a múzeumi teremőrökre
Előbbre jutnának a bajban lévő önkormányzatok, ha tárgyalnának az intézményi alkalmazottak képviselőivel a munkahelyek és bérek megtartásának módszereiről – állítja a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke, Csóti Csaba.
Minden önkormányzat más módszerekkel próbál megtartani minél több alkalmazottat. Tisztább helyzetet teremtene, ha kirúgnák azt, akinek nem tudnak munkát adni?
Őszintébb lenne, de a szakszervezeteknek nem ez a céljuk. Viszont az a munkavállalók kiszolgáltatottságának a kihasználása, hogy van olyan város is, ahol nulla forintos fizetésre tesznek embereket
. Abban reménykednek a polgármesterek, ha nem mondják ki egyértelműen, hogy a csőd szélén táncolnak, csak lebegtetik, hogy nem tudnak bért fizetni, kisebb a politikai támadási felület. Ám ebben szerintem tévednek és elég szánalmasnak is tartom ezt a „játékot”. Többen, főként ellenzékinek tekintett városvezetők, nem tudják majd megúszni, hogy csődgondnokot nevezzenek ki föléjük, hisz a kormány láthatóan forrást von el az önkormányzatoktól, ahelyett, hogy plusz forrást biztosítana.
A munkavállalók szemszögéből nézve mi a legnagyobb baj most az önkormányzati intézményekben?
A kiszámíthatatlanság. Az emberek nem tudják, mi vár rájuk a következő 3-4 hónapban, félnek, érezhető, hogy a pszichés állapotuk folyamatosan romlik, ezért bármilyen rossz szerződést aláírnak, hogy megtarthassák az állásukat.
Mi lenne jó megoldás?
Le kellene ülni tárgyalni egymással az önkormányzatoknak, és a közszféra szakszervezeteinek, és világos, nem egyéni alkukon alapuló átmeneti megoldásokat kellene helyben találni. Amelyik önkormányzat vezetője meg akarja mutatni, hogy számára más a helyi, mint a nagypolitika, az erre az útra lép. Egyelőre nem látom a tülekedést, sajnos.