Valószínűleg nincsen olyan ember, aki ne próbálta volna már átgondolni, hogy amikor annyi a szegény ember, az állam miért nem ballag el a bankjegynyomdájába, nyomtat három műszakban húszezreseket, és osztja szét a rászorulók között.
A válasz nem is olyan evidens, sőt elég bonyolult pénzelméletek születnek róla, de alapvetően a fedezetlen bankjegynyomtatás ellen szóló hagyományos érv szerint a nyomtatásnak semmi értelme: a pénznyomtatás csak túlhevíti a gazdaságot, inflációt gerjeszt, összességében nem nő vele a gazdaságban forgó pénzmennyiség vásárlóereje. (Vannak olyan, korábban marginálisnak számító, de pont a mostani válsággal jobban előtérbe kerülő teóriák is, mint a modern monetáris elmélet, amely szerint bizonyos feltételek teljesülése esetén tulajdonképpen az állam bármennyi pénzt nyomtathat.)
Surányi György – talán meglepő módon – azt mondja, hogy
most olyan időket élünk, amikor eljött a pénznyomtatás ideje. Sőt, valójában évek óta pénznyomtatás zajlik, csak kicsit szemérmesebb módon, és mennyiségi lazításnak hívják.
A volt jegybankelnök szerint az Európai Bizottság akár 2000 milliárd eurónyi soha le nem járó kötvényt is kibocsáthatna (ez az unió összesített GDP-jének egyhatoda), amelyet 0,5 százalékos kamatfizetés nélkül lejegyezhetne az Európai Központi Bank (EKB).