A halálozási adatok alapján úgy tűnik, hogy Olaszország túl van a koronavírus járvány első nagy hullámán. Így Milánó és más olasz nagyvárosok vezetői azt vizsgálják, hogy a lakosok hogyan térhetnek vissza a járvány előtti életükhöz, noha ők is tudják, a vírus még jelen van a mindennapokban. A döntéseik és megoldásaik azonban mintaként szolgálhatnak a világ más városai számára is.

A milániói önkormányzat szerint a közlekedési szokásokat újra kell gondolni, mert a városi buszok és a metró jelentős szerepet játszanak a fertőzés terjedésében. Bár ezek tudományos igazolása még várat magára, az azért biztosan kijelenthető, hogy a zsúfoltságnak mindenképp köze van a vírus könnyű és gyors terjedéséhez. Ennek megfelelően Milánó polgármestere azt tervezi, hogy a metró kapacitását jóval a járvány előtti szint alá lövik be, így a korábbi napi átlagos 1,4 milliós utasszám 400 ezerre apadna.

 

 

A cél elérése érdekében a metrók és a buszok padlóján körökkel jelölik majd, hogy az utasok mekkora fizikai távolságot tartsanak egymástól. Abban az esetben pedig, ha a rendszer eléri a csökkentett kapacitása maximumát, az állomások bejáratát ideiglenesen lezárják. A metró és a buszok közlekedésének átszervezése csak az egyik lépés a sok közül, hogy a reggeli és délutáni csúcsforgalmat elnyújtsák. Továbbra is arra ösztönöznek mindenki, hogy aki tud, dolgozzon otthonról, aki számára azonban ez nem lehetséges, mint az iskolások és a bolti dolgozók, ott az intézmények és munkaadók részéről kérnek némi rugalmasságot a kezdés és végzés időpontját tekintve.

Nem meglepő módon a milánói városvezetés is csatlakozott azokhoz az európai városokhoz, amelyek átértékelik és újragondolják a városi autózáshoz fűződő viszonyukat, ugyanis az eddigi példák alapján az a veszély fenyeget minden várost, hogy a vírustól való félelmükben az emberek az autójukat tekintik majd a megfelelő alternatívának a másoktól való távolságtartásra, így a városi gépjárműforgalom nagysága és a dugók mérete hirtelen megugrik. Szerencsére ez Milánóban több okból kifolyólag sem valós rizikó: a járvány előtt Milánóban a megtett utak több mint felében tömegközlekedési eszközökkel utaztak a helyiek, ami jól mutatja, hogy a lakosok többsége nem használ autót, sőt nem is rendelkezik autóval – amelyeknek a parkoltatása amúgy is megoldhatatlan lenne a történelmi városban.

A fent említett okok miatt Milánó vezetése a gyalogos és kerékpáros közlekedés felé fordult. A nyár folyamán a belváros nagy részén újratervezik a jelenleg érvényben lévő közterületi felosztást, hogy kb. 35 kilométernyi útfelületet adjanak át a gyalogosoknak és a bringásoknak. A megmaradó utakon pedig 30 km/órás sebességkorlátozást vezetnek be a behajtási engedéllyel rendelkező gépjárműveknek. A cél egyértelmű: ne legyenek dugók, a gyalogosoknak pedig több helyük legyen biztoságosan közlekedni. 

 

 

Persze nem az észak olasz város az egyetlen, ahol a motorizált közlekedés visszaszorítása érdekében lépéseket tesznek. Róma főpolgármestere, Virginia Raggi hasonló beavatkozásokat tervez, míg Berlinben a forgalmi sávok rovására szélesítik a már meglévő kerékpársávokat. Brüsszel erre is rálicitált, amikor bejelentette, hogy a már meglévő gyalogosbarát fejlesztéseket kiegészítve május 4-től kezdve a teljes belváros egy olyan nyitott gyalogos és kerékpáros zónává alakul, ahova ugyan gépjárművek behajthatnak, sebességük azonban nem lépheti túl a 20 km/órát, és minden szituációban elsőbbséget kell adniuk a fent említett gyalogos és bringás közlekedőknek.

Párizsban új lendületet kapott az a hosszú évek óta zajló sikeres program, aminek köszönhetően a belváros nagy részén az emberek ismét birtokba vehették a korábban autók uralta közterületeket. Kiszélesítették a már meglévő kerékpársávokat és kerékpárutakat, illetve a járványra reagálva belefogtak annak az évek óta tervezett kerékpárút-hálózatnak az építésébe is, ami hamarosan összeköti Párizst az azt körülvevő Île-de-France régióval. A tervek 9 kerékpárútról szólnak, melyek közül az első már májusban megnyílhat.

 

Az egyelőre kérdéses, hogy ezek a rendkívüli intézkedések megmaradnak-e a járvány elmúltával is. Annyi azonban bizonyos, hogy hozzájárulnak a szükséges fizikai távolság betartásához azok körében, akik ismét visszatérnek a munka világába. Nem mellékesen a közterületeink ilyen mértékű és módú átalakítása a kor várostervezési szellemében történik, hiszen már a COVID-19 járvány előtt is olyan irányú fejlesztések zajlottak sok városban, amelyek a gépjárműveknek fenntartott helyek visszavételével, illetve a kerékpáros infrstruktúra fejlesztésével és szélesebb járdák kialakításával járt.

Ha ezek a beavatkozások a járvány elmúltával is működőképesnek bizonyulnak, akkor bebizonyítják, hogy a gyalogosbarát fejlesztések nem csupán a várostervezők vágyálmaiban léteznek, hanem valóra is válhatnak.