Az Emberi Jogok
Európai Bírósága (EJEB) ma Strasbourgban egyhangú döntéssel kimondta, hogy az Országgyűlés elnöke megsértette hat magyar újságíró (köztük két indexes) szólásszabadsághoz fűződő jogát, amikor 2016-ban kitiltotta őket a Parlamentből.
Hazai jogorvoslati lehetőség híján a hat újságíró a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével a strasbourgi EJEB-hez fordult. Beadványában, ahonnan az előző felsorolás is származik, a TASZ kifejtette, hogy
AZ INDOKOLATLANUL JOGKORLÁTOZÓ PARLAMENTI SAJTÓSZABÁLYZAT MŰKÖDTETÉSÉVEL MAGYARORSZÁG MEGSÉRTETTE AZ ÚJSÁGÍRÓK SZÓLÁSSZABADSÁGÁT, A TISZTESSÉGES ELJÁRÁSHOZ ÉS A HATÉKONY JOGORVOSLATHOZ VALÓ JOGÁT,
mivel nem dolgozhattak a közügyek megvitatásának legfontosabb helyszínén, a Parlamentben, és az átláthatatlan döntés ellen nem élhettek jogorvoslattal.
Alapvető jogot ugyanis csak úgy lehet korlátozni, ha világos a cél, és a korlátozás módja megfelel a szükségesség-arányosság szigorú mércéjének. Kövér László rendelkezése azonban a TASZ szerint öncélú, mert a sajtó megrendszabályozásán túl semmi egyebet nem próbál elérni, hisz az újságírók nem sértették sem mások jogait, sem a köz- vagy a nemzetbiztonságot. A házelnök egyedi ügyekben végzett eljárásai pedig, melyekről nem tudni, milyen megfontolások alapján születnek és nincs ellenük apelláta, nélkülözik a szükséges garanciális és kontrollelemeket.
A jogviták kimenetele Strasbourgban nagyban múlik a konkrét eset körülményein. A kormány képviselői azonban elsősorban azt a sommás érvet hozták fel, hogy az újságírók kitiltása azért volt jogszerű, mert nem tartották be a tudósítás szabályait. A szabályozás szükségességét egyebek mellett azzal próbálták alátámasztani, hogy a
PARLAMENT FOLYOSÓIN OLYKOR NEMZETBIZTONSÁGI JELENTŐSÉGŰ, TITKOSÍTOTT IRATOKAT IS SZÁLLÍTANAK, ÉS AKI NEM MEGENGEDETT HELYEN FORGAT, LEFÉNYKÉPEZHETI AZOKAT.
Felhozták, hogy a kitiltott újságírók
akadályozták a parlamenti munkát azzal, hogy politikusokat kérdezgettek,
más, a Parlamentben dolgozó emberek munkáját is akadályozták,
zaklatták a kormánypárti képviselőket.
Meghökkentő, de
AZ ÉRVEIK KÖZT A KITILTOTT ÚJSÁGÍRÓK MUNKÁJÁVAL KAPCSOLATOS TARTALMI KIFOGÁSOK IS SZEREPELNEK,
jóllehet ilyesmiről sem Kövér rendelkezésében, sem a kitiltásról szóló tájékoztatóban nincs említés:
nem a parlamenti munkáról kérdezték a képviselőket,
nem tájékoztattak kiegyensúlyozottan, mert ellenzéki politikusokat nem próbáltak megállítani,
eleve olyan videót akartak forgatni, amelyben a képviselők nem válaszolnak, hogy a kamera elől menekülő politikusok lefilmezésével rossz színben tüntessék fel őket, aláásva a beléjük vetett közbizalmat.
A bíróság nem látta megalapozottnak, hogy az újságírók szenzációhajhászkodni mentek volna a Parlamentbe. Az indoklás szerint a jegybanki alapítványok közpénzköltésének politikai megítélése olyan ügy, amire a közvélemény okkal lehet kíváncsi. Ugyanakkor egyetértettek azzal, hogy a házelnöki rendelkezés a parlamenti munka háborítatlanságát szolgálja, és mivel azt az újságírók tudatosan megszegték, számolhattak azzal, hogy ezért szankció jár.
A bíróság azért adott mégis a panaszosoknak igazat, mert határozatlan időre szóló kitiltásuk nem állt arányban a tettükkel, és nélkülözte az eljárási garanciákat:
a döntés meghozatalába a házelnök nem vonta be őket,
nem kellett mérlegelnie, hogy az újságírók fontos ügy érdekében sértették-e meg a rendelkezését,
sem azt, hogy a kirótt szankciónak mik lehetnek a következményei,
és hiányoztak a jogorvoslati fórumok, ahol az újságírók is kifejthették volna az érveiket.
A BÍRÓSÁG TEHÁT MEGÁLLAPÍTOTTA, HOGY AZ ÚJSÁGÍRÓK KITILTÁSA SÉRTETTE AZ EURÓPAI EMBERI JOGI EGYEZMÉNY 10., A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS SZABADSÁGÁRÓL SZÓLÓ CIKKÉT.
Mivel az indoklásban az EJEB az eljárás átláthatatlanságára és a jogorvoslat hiányára is hivatkozott, nem látták szükségesnek külön is vizsgálni az egyezmény a 6. és a 13. cikkének sérelmét.
A helyzetet némileg bonyolítja, hogy a konkrét kitiltási ügy óta, amely alapján az ítélet született, a szabályozás több ponton is megváltozott. Tavaly októberben ugyanis Kövér László új házelnöki rendelkezést adott ki, amelynek látványos következménye lett például a kordonok felállítása, illetve az, hogy a parlamenti plenáris ülés folyosóján kamera nélkül sem tartózkodhatnak újságírók, vagyis fizikailag sem juthatnak a képviselők közelébe.
Az új rendelkezésben azonban megjelent több olyan jogintézmény, melynek hiányát a mostani beadvány kifogásolta: így például tavaly ősz óta már egyértelműbb, hogy mennyi időre szólhat a kitiltás, kiket érinthet pontosan, és sajátos jogorvoslati rendszert is bevezetett az új szabályozás (a sajtófőnök kitiltó rendelkezése ellen a házelnöknél lehet fellebbezni). Vagyis a magyar állam lényegében mutogathat arra, hogy a korábbi szabályozáshoz képest történt elmozdulás.
2011 óta 17 esetben tiltottak ki a Parlamentből újságírókat vagy éppen teljes szerkesztőségeket – főként azért, mert nem engedélyezett helyen zajlott forgatás. Az érintett újságírók és szerkesztők többször kifogásolták a gyakorlatot, de a magyar bíróságoknak és az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre vizsgálni ezeket az ügyeket.
Fotó: Archív.
Miskolci újságírók