Márta PankucsiEgyetemi modellváltás . A rendszerváltás óta várom, remélem, hiányolom. Most talán megtörténik. Augusztus 1-től a Miskolci Egyetemet egy alapítvány működteti. Már folyik az új rektor kiválasztása. Talán az egyetem valóban a régió fejlődésének, megújulásának központjává válik. Hiszen itt termelődik naponta bővítetten újra a tudástőke, mely ma a legfontosabb erőforrás. A tudományos kutatás állítja elő, az oktatás adja át, a fejlesztések a gyakorlatban hasznosítják a tudást. Talán az egyetem valóban a tőkekonvertáció terepévé, katalizátorává lesz, mintát adva, hogy miként lehet a kulturális tőkét és a társadalmi tőkét hatékonyan materiális tőkére, gazdasági sikerre váltani. És persze viszont. Az egyetem talán most igazi szolgáltatóvá válik, a hallgató pedig – miként a kutatások, fejlesztések megrendelői – vásárlók lesznek. S a vásárló a pénzéért a legjobb minőségű árut, esetünkben: tudást, akarja megszerezni. A hallgató arra az egyetemre, szakra megy, ahol a legjobban hasznosítható tudást szerezheti meg, ami utóbb jól fizető munkára váltható. Nem akar lógni, puskázni, s a lehető legkisebb energiaráfordítással „papírt” szerezni, hanem valódi, piacképes tudást akar a pénzéért, amit befektet. Amit vagy közvetlenül ő fizet költségtérítésként, vagy amit állami normatívaként kap meg utána az az egyetem, ahová jár. A hallgatókat a nagytudású és tudásukat jól átadó oktatók vonzzák az adott egyetemre, a választott szakra. Tehát az egyetemi vezetők legfőbb feladata a legjobb oktatók megnyerése, megtartása. Őket érdemes jól megfizetni, és van is miből, mert miattuk iratkozik oda a sok hallgató. És természetesen, ahogy az oktatóknak, úgy a kutatások, fejlesztések megvalósítóinak is érdemes az egyetemi munkában magas teljesítményt nyújtaniuk, mert megkapják munkájuk anyagi ellenértékét. Nem kényszerülnek saját vállalkozásokat működtetni és ott kutatni, fejleszteni azt, amit az egyetemen is tehetnének, csak éppen ott nem éri meg. Az egyetem lehet az a hely, ahol összefutnak a szálak, melyekből sikeres hálózatok jöhetnek létre. Itt találkozik az egészség ügye, az oktatás, a gazdaság, a jog, a művészetek, a természettudomány, a társadalomtudományok és a műszakiak. Itt egymás partnereivé válhatnak a piaci szereplők, az államiak és a civilek. Az egyetem lehet olyan vállalkozás, ami vonzza a befektetőket, hiszen a legjobb beruházás az, ami az emberi tőkébe történik. Ez garantáltan megtérül. Nemcsak gazdaságilag. Általa válhat jobbá az életünk! Az egyetem polgárainak valódi közösségévé válhat. Ahol a legjobb teljesítmény nyújtásának igénye, és a teljesítmény szerinti elosztás válik az összetartozás alapjává. És nem válhat az összetartozás, a tévesen értelmezett szolidaritás a teljesítményelv érvényesülésének akadályává. Az egyetem az alkotó és elkötelezett értelmiségiek otthona lehet! Az maradhat és még erőteljesebben azzá válhat. Őszintén szurkolok, hogy a megújulást ne akadályozzák meg ellenérdekelt belső erők.