Tarvágás a Tar-kő tarkóján
. Virgácserdők agóniája.
Szétszabdalt tájkép.
Mostanság igen csak megszaporodott az erdőgazdálkodás által létrehozott tájsebek tömege, azaz „vágásterek” mozaikja a Bükki Nemzeti Parkban.
Ezeken véghasználattal illetett (a látvány alapján nyugodtan mondhatjuk: tarra vágott) erdőtervezett területeken nincs erdő és jó ideig nem is lesz! Ugyanis a véghasználattal (kisebb-nagyobb tarvágással) letermelt erdőterületen megszűnik az erdőborítás, azaz az ökoszisztéma, a növényzet vízmegtartási képessége, megváltozik, elillan a klíma (erdőklíma, mikroklíma – lehet cizellálni), leromlik az eredeti élőhely, eltűnik az erdei életközösség (tehát csökken a biológiai sokféleség), leromlik a talaj, degradálódik a környezeti állapot. Gyakorlatilag kimondható, hogy a nemzeti park belsejében több száz hektáron megszűnt a védettség biológiai indoka – minden, amit természetvédelmi törvény, és az erdőtörvény megvédendő célként meghatároz.
Tarvágás a Tar-kő tarkóján.
Intő példa a Bükki Nemzeti Parkban, a Bükk-fennsík peremén, a Tar-kő oldalában található a nevezetes Szilvásvárad 58D erdőrészlet, melynek története éppen egy évvel ezelőtt jelent meg a WWF weboldalán és az általam jegyzett Lithosphera c. honlapon, majd a hivatásos és közösségi médiában egyaránt nagy visszhangot keltett. Azóta volt „tetemrehívás” és „bizonyítványmagyarázat” az erdőgazdálkodás prominens képviselői jóvoltából. Mindezek ellenére a Tar-kő tarkóján nemhogy újulat nincs, de felerősödött a talajvesztés, és az erózió. A természetvédelmi rendeltetésű erdőgazdálkodás legnagyobb dicsőségére.
(http://lithosphera.hu/2019/05/tajseb-tar-kon/; https://index.hu/…/a_180_eves_kivagott_bukkos_csak_az_erdo…/ )
Virgácserdők agóniája
Ha pedig besétálunk a vágástereket övező erdőnek látszó területekre, azt tapasztaljuk, hogy a végvágással (és tarvágással) letermelt erdők helyén felnövekvő sűrű újulat erőteljes záródása miatt az állomány, az „erdő” faegyedei agonizálnak. Erdeink nagy részében a fákat gyökérkonkurencia, az intenzíven és erőteljesen záródó lombkorona miatt pedig a szükségesnél kisebb asszimilációs felület kínozza. A fény felé törekvés következtében a sudár törzsű fák szilárdsága, és a többi fizikai tulajdonsága végzetesen leromlik.
Erdeink kelleténél jóval nagyobb egyedsűrűségének, a korai és folyamatos koronazáródásának legszembeötlőbb indikátora a fiatal korú, és az egyre idősödő egyedek törzséből kinövő póthajtások sokasága. A fák póthajtásainak kialakulása (az ún. másodlagos korona megjelenése, a fák „legatyásodása”, „alulszőrösödése”) a fák természetes adaptációs rendszerének része – ugyanakkor vészjóslóan jelzik a magyar erdők egészségi állapotának és minőségének romlását!
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=837868023284934&id=100011852312700