1992-ben tizenegy fiatalember utazott az Egyesült Államokba egy hat hetes tanulmányútra, köztük egy fiatal demokrácia fiatal politikusa: Orbán Viktor. A tanulmányi úton részt vett Marcel Haenen, az NRC holland lap újságírója is, aki felidézte három évtized távlatából, hogy milyen is volt a fiatal Orbán. Bár visszatérő elem, hogy emberek összehasonlítják a fiatal Orbánt napjaink politikusával, de Haenen riportját az egészen intim személyesség teszi érdekessé, ahogy a többi visszaemlékezővel, köztük a Németh Zsolt fideszes parlamenti képviselővel, felidézik a 29 éves Orbán Viktor amerikai kalandját.

1992-ben a German Marshall Fund of the United States kiválasztott 11 fiatal európai vezetőt, hogy egy hathetes tanulmányi úton vegyenek részt az Egyesült Államokban, a téma a jog és demokrácia fontossága volt. Az úton két lengyel, két francia, három német, két holland és két magyar vett részt, Németh és Orbán.

„Viktor rendszerint hatkor kelt, és angol szavakat gyakorolt”

– mesélte Németh, akit videóchaten ért el Haenen.

A nyugat nagy várakozásokkal tekintett Orbánra, aki az oroszok kivonulását követelő, valamint a Nagy Imre temetésén mondott beszédével tüntette ki magát a nemzetközi nyilvánosság előtt.

A TANULMÁNYI ÚTON ORBÁNT FŐLEG AZ AMERIKAI KÜLPOLITIKA FEJLŐDÉSE, VALAMINT AZ ALKOTMÁNYOS JOG ÉS A HATALMI ÁGAK SZÉTVÁLASZTÁSA ÉRDEKELTÉK.

Azonban már ekkor sem rejtette véka alá az ambícióit. Az első nap, amikor mindenki bemutatkozott, azt mondta:

„ORBÁN VIKTORNAK HÍVNAK, A FIDESZ VEZETŐJE VAGYOK, ÉS ÉN LESZEK MAGYARORSZÁG KÖVETKEZŐ MINISZTERELNÖKE.”
„Meglepett ez a fajta megalománia, de Orbán betartotta a szavát” – meséli egy másik résztvevő, Wolfgang Krach, aki jelenleg a Süddeutsche Zeitung főszerkesztője.

Egy másik résztvevő, Pauline Krikke, a hollandiai konzervatív liberális VVD politikusa így emlékszik vissza a két magyarra: „Orbán és Németh lelkesedést sugároztak, és várakozással tele néztek a jövőbe.” Pascal Richének, a francia L’Obs főszerkesztőjének, viszont meglehetősen más benyomása volt. Riché, aki akkor is újságíró volt, apró karikatúrákat rajzolt a résztvevőkről, és rövid megjegyzéséket fűzött hozzájuk.

„VIKTOR OLYAN MINT EGY PICI NAPÓLEON (SETÉT ÉS MAGÁNYOS)”
A résztvevők szerint a programokon Orbán legtöbbször a háttérben maradt, csak egy indiánrezervátumban nyílt ki kicsit jobban, ahol a helyiek a gazdasági igazságtalanságokra panaszkodtak. Malgorzata Bochenek szerint, aki később Lech Kaczyński tanácsadója lett,

ORBÁN FELVÁZOLT EGYFAJTA ÜZLETI TERVET AZ INDIÁNOKNAK, AZONBAN AMIKOR AZOK NEM FOGADTÁK A TANÁCSOKAT TÚLZÓ LELKESEDÉSSEL, ORBÁN VISSZAHÚZÓDOTT A BESZÉLGETÉSBŐL.

Heike Witzel, a német evangélikus egyház munkatársa úgy emlékszik vissza, hogy Orbánt főleg azok érdekelték, akik tudtak nyújtani a számára valamit. „Én nem voltam fontos ember, így nem is törődött velem.”

orban

Krach viszont Orbán humoros oldalát idézi fel. „Volt humora. Tudtál rajta nevetni.” A Süddeutche Zeitung főszerkesztője viszont azt is megjegyzi, hogy úgy tűnt,

ORBÁN NEM IGAZÁN ÉRZI JÓL MAGÁT ÚJSÁGÍRÓK TÁRSASÁGÁBAN.
A tanulmányi út felénél Soros György meghívta New Yorkba a társaság két magyar tagját, meséli Németh Zsolt a NRC-nak.

Soros adott pénzt az ifjúsági klubunknak, a Fidesznek, a nyolcvanas években. A pénzéből vettünk egy fénymásolót, azzal készítettünk pöriratokat. Valamint abból mentünk nyári táborokba, szemináriumokra.

– idézi fel a fideszes politikus. Soros New Yorkban sem volt szűkmarkú a két fiatal fideszessel.

„Mi kell fiúk? Elintézem.”

– mondta Soros Német szerint, és az üzletember egy drága felhőkarcolóban fizetett nekik szállást. Azonban Németh szerint ez a fajta vesztegetés egészen ledöbbentette őt és Orbánt, aki rövidre zárta a dolgot, és azt mondta Sorosnak, köszöni, nem kérnek semmit. Soros György szóvivője azt mondta a riportot író Haenennek, hogy a milliárdos nem emlékszik rá, hogy lezajlott volna ez a párbeszéd.

index.hu