Partizán
Vannak minden évben ezek a rendkívül rossz ízlésű, obszcén listák arról, hogy kik Magyarország „leggazdagabb” emberei. Ez teljesen érthető okokból nagyon sokak érdeklődését váltja ki; nyilván sokak fantáziája lódul meg azzal kapcsolatban, hogy kinek-mi mindent lehetne ilyen vagyonok töredékének a birtoklása esetén megengednie magának, és így tovább.

Az idei évben Gattyán György lett a második „leggazdagabb”, megelőzve a „Mészáros Lőrinc” fedőnéven futtatott miniszterelnöki projektet az állam totális privatizálására. Ez utóbbiról most ne beszéljünk – koncentráljunk Gattyánra.

Gattyán vagyona abból jött létre, hogy az online platformja minden korábbi nehézséget elgördített a női test tárgyiasított, online „fogyasztása” elől: soha korábban nem volt ilyen olcsón és könnyen elérhető a más kitörési lehetőségek híján megélhetésüket ilyen módon megteremteni kényszerülő nők testnyílásainak online „birtoklása” és „élvezete”. A vállalkozás morális vállalhatatlansága könnyen letesztelhető: Gattyán György örömmel venné-e, ha (esetleg) saját lánya az általa létrehozott online felületen keresztül szolgálná ki a fizető közönségét, vagy sem? A válasz elég egyértelmű.

Nem volna ugyanakkor méltányos kizárólag Gattyán Györgyön verni le a késő-kapitalizmus magyarországi valóságának minden borzalmát. Ezek a listák mindenhol léteznek a világban, és szomorú példáját szolgáltatják nem pusztán annak, hogy mennyire kifacsartá tette a kapitalizmus a társadalmaink értékrendjeit, de annak is, hogy mennyire természetesnek vesszük ezt a rendet. Ha valaki ma felvetné, hogy bármely random szociális munkás, egészségügyi ápoló, tanár, tűzoltó és a sort még hosszan folytathatnák, élete során nagyságrendekkel értékesebb, fontosabb, létfontosságúbb munkát végez mint a „leggazdagabbjaink” bármelyike, azt útszéli demagógiának bélyegezné a nyilvánosság.

Pedig kedves barátaim, ma erre a „demagógiára” van szükségünk. Mondani és üvölteni kell mindaddig, amíg végre érvényre nem juttatjuk: nem a Gattyánok gazdagságát kell elismerni, hanem a társadalmunkat gazdagító, ismeretlen, illetve elismerés nélkül dolgozók tömegeinek az áldozatos erőfeszítéseit!