1946. augusztus 18-án kapta meg a Középső Hadseregcsoport Politikai Főcsoportfőnöksége 7. osztálya vezetőjének, Burcev vezérőrnagynak a jelentését az augusztus elsején, Miskolcon történt tömegtüntetésről.
Ismeretes, hogy Szuszlov volt az, aki 1956 júniusában jelezte az Magyar Dolgozók Pártja vezetésének, hogy „túl sok a zsidó a magyar vezetésben”, és azt is, hogy ha ’nemzeti káderekkel’ erősítik a magyar pártvezetést, le lehet szerelni a fokozódó belpolitikai elégedetlenséget.
Szuszlov már 1946-ban „Magyarország-szakértőnek” számított az SZKP KB-ben, és a továbbiakban is az maradt. Nem véletlen, hogy 1956 október 24–31. között, majd novemberben újra Budapesten járt, és fontos szerepe volt a forradalommal kapcsolatos szovjet álláspont kialakításában.
Burcev vezérőrnagy jelentése a „forradalom főpróbájáról” nyilvánvalóan azért született, mert a magyar párt illetékesei, és személy szerint Rákosi Mátyás képtelen volt koherens magyarázatot adni a Kremlnek, miért került sor Miskolcon, a nagy magyar iparvárosban július 30-án és augusztus elsejét a két, egymással összefüggő munkástüntetésre.
Ennek során a tömeg előbb két, feketézéssel vádolt zsidó malmost, majd két nappal később egy zsidó származású rendőrtisztet lincselt meg, aki az első lincselés résztvevőit („a foglyokat”) a rendőrségen kihallgatta.
Burcev őrnagy jelentéséből kitűnik, hogy a szovjet szervek még mindig pontosabb képet alkottak a miskolci eseményekről és kiváltó okairól, mint az MKP Központi Vezetősége. (A dokumentumot Szakács Sándor – Zinner Tibor közölte először A háború „megváltozott természete”, Adatok és adalékok, tények és összefüggések – 1944-1948 című, 1998-ben kiadott könyvében, 250-251. old.)
A Szuszlov íróasztalára került irat szerzője Mudrikov alezredes volt, aki a Miskolcon tartózkodó, és a szovjet állambiztonság, az NKVD helyi kirendeltségét vezető Glusak őrnagy jelentését használta fel. Ebben nem esett szó arról, hogy az 1946. július 30-i első, lincselésbe torkolló tüntetést az MKP helyi vezetősége szervezte.
Ugyanakkor olvasható volt benne, hogy augusztus elsején az antiszemita hangulatú, nyomorgó munkásokból álló tömeg Rákosi lemondását követelte. 1956 júniusát előlegezte meg a jelentésnek az a megállapítása, hogy „az MKP durva hibát követ el azzal, hogy zsidó nemzetiségű személyt helyez a politikai rendőrség vezető tisztségeibe”.
„A helyi hatalmi szervek vezetői és a rendőrség fejveszettségükben sem tettek a rendzavarás megfékezéséért. Csak a Vörös Hadsereg városparancsnokságának beavatkozása vetett véget a tüntetésnek és a már-már kirobbanó pogromnak.”
Majd egy eddig ismeretlen adatot közölt a felettesével Mudrikov alezredes: mind a Vörös Hadsereg, mint a SZEB azt javasolta augusztus 1-én, hogy engedjék szabadon a lefogottakat.
„Csak a Szövetséges Ellenőrző Bizottság meghatalmazottjának ismételt, nyomatékos felszólítására’ helyezték a foglyokat, de már későn, szabadlábra. A felvonulók kiáltásai ’Éljen Sztálin!’, ’Éljen a Vörös Hadsereg!’ és ’elszórtan’ ’Le Rákosival!’ ’Pénzt!’ ’Kenyeret!’ voltak. A továbbiakban: ’A reakciós, fasiszta elemek, látván, hogy itt nem sikerül pogromot és tömeges leszámolást kiprovokálniuk, más városok munkásait próbálták megmozdulásokra bírni… több mint ezer sajószentpéteri bányász három önkényesen elfoglalt vasúti szerelvénnyel Miskolcra érkezett’…. Miután azonban felvilágosították őket az események valódi tartalmáról… a munkások hazamentek.”
https://neokohn.hu/2020/06/17/a-forradalom-foprobaja-miskolcon/