László SzunyoghA színházban talán épp akkor kezdett tombolásba a közönség, amikor ezeket a sorokat írni kezdem (péntek éjjel). Semmi kétségem, hogy tombolás van, vagy volt. Ilyen színházi élményt életében ritkán él át az ember, még akkor is, ha többé-kevésbé rendszeresen jár akár fővárosi színházba is. De ez most Miskolc. Ez Miskolc! A járvány okozta kényszerszünet után egy hét jutalomjáték, és csak ez a darab, mi más. És Nagyszínpad. Gourmand-ok töltötték meg a nézőteret. Akik már látták, vagy akik még mindenképp meg akarták nézni. Magam csütörtökön néztem meg, ami a végén volt, az majdnem B-közép hangulat volt Fradi-verés után. A kultúra is, a színház is képes szabadítani; föl az érzelmeket, el az indulatokat. (Éjfél körül aztán rám is írt Dicsuk Dani, hogy 11 perces ováció volt. Én csütörtökön nem mértem, de Dani, szerintem 12 perc volt.