Szlabóczky Pá l
nyugalmazott geomérnök, Magyar Fürdőszövetség alapító tagja
1113 Budapest Kökörcsin u. 10.
E-mail:szykra@freemail.hu
Abstract
Hydrological and geological conditions of Miskolc give excellent balneological opportunitis to create
several kinds of baths, from the open-door swimming pool to the indoor thermal and medicinal baths.
Based on this, we have proposed already in the 1960s the development of Miskolc into a „town of
baths” Before the 2nd
World War Miskolc had ten, different kind of baths most of which have been
demolished. On the other hand, new bathing projects and constructions are in progress. The Eastern
edge of the karstic Bükk Mountains and its buried foreland yields the 24-25 °C warm thermal water
resources. From the baths, that had been abandoned and demolished after the 2nd
World War, the
baths of Lillafüred, Hámor lake and Hotel Palota, the Vasgyári steam bath and the Jewish bath of the
downtown should be mentioned. Recently operating public baths are the Diósgyőri, located next to
the Anjou-age Diósgyőr Castle, the Selyemréti, near the Tiszai railway station, 620 m deep well of
which is one of the most powerful thermal well of Hungary. The operation of the 120 years old Steam
bath and swimming pool have been postponed since its privatisation. Its 450 m deep thermal well
holds medicinal water. From the well-known bath facilities of Miskolc-Tapolca, the Cave Bath is
continuously developing, whilst the open-door bath is abandoned, demolished. The recently occurring
temperature fall of the thermal water could be corrected by water mining methods.
A viable solution for Miskolc to overcome its dramatic economic situation could be the development
of its spa-tourism, by the reopening of the abandoned and closed baths.
Tnaporpa4)HHecKHe H reojiornHeKcne ycjioBnn ropoaa MnuiKOJit.ua BejiHKOJienHbiM 0Öpa30M
oôecneHHBawr 6ajweoJiornHecKne BO3MOHCHOCTH ana nocTpocHHH pa3Horo BHaaBo^ojieneÔHHu,
6am>, HaHHHas c őacceÖHa noA OTKPUTMM HeőoM BnjioTb AO cnopröacceöHa, OT TepMajibHoň
BOflOJieHeŐHHUbi no KypopTa. I~Io3TOMy yxce B 60-bie ronbi 6bijia npejuioxcetia HaMH ueJieBaa
ycraHOBKa «Mmincojibu -ropo^ BonojieneÓHim».
J\o 2-oH MHpOBOH BOHbl rOpOfl HMejT I 0 pa3HbIXBOÜOJieHe6HHU, ÖOJIbLUHHCTBO KOTOpblX 3aKpbIJlH, HO
B HacTosmee BpeM» ttueT npouecc pa3pa6oTKH HOBMX BoaojieneÖHHU, npoein-HpoBam« HX
CTpoHTejTbCTBa, a TaiwKe HX HcnojiHeHiw. BocroHHbiß Kpaö KapcTOBoro EioKKa H ero nprncpbrroe
npc^ropbe oöecneiHBaiOT HCTOHHHK, a Taiotce oŐHaxceHHe HaTypajibHbix TepManbHbix Boa c
TeMnepaTypoH 24-45 C°
H3 Tex BOFLOJIENEÓHUU, Koropbie 3aKpbiJiHCb nocjie 2-OH MHPOBOM BOHHU, Hazio OTMETHTB
cjieayrouiHe:
• «jiHJiJiaiJiiopeacKyK)» BoaojieMeÖHHuy,
• BoaojieMeÔHHuy y 03epa XaMopH,
• BOÄOJieneÖHHuy npH rocTHHHue flajiOTa,
• napHyio 6amo «BamjibapH» H
83
Szlabóczky Pál
• eBpeňcKyio BOflOJicMeÔHHuy B ueHTpe ropo^a.
B HacTOHwee Bpeiufl PAÔOTAIOTÄBA oômecTBeHiiMx B<xuojiewe6hhn:
• OIIHA noa 33MKOM /THOWFLBEPA BPEMEH AHwy H
• BOiiojieHeÔHHua-njiHíK «LUeßeMpeT», iie/iajicKO OT >K/H Boioana «Tncan». Ee
CKBa>KHHa c myÔHHo ň 6 2 0 M, OHa flBjíaeTCíi CMHOH H3 caMbi x ôojibWM X B CTpaHe
TepMajibHO-KapcTOBbix CKBawHH, y KOTopoí í MOiUHOCTb He yMcubiiiaercd.
Haxo/inuíMco i B uem-p e ropo/i a 120-jieľHn e TlapHan BaH H H Bacceň H He paôoTaio T c nepHOfla
npHBaTH3aunM. Bofla TepMajibHO-KapcTOBoň CKBawMHb i c rjiyÔHHoň 4 5 0 M HMeeT jieneÔHbi ň
xapaKTep. H3 M3BecTHbix 110 Bceň EBpone B0/i0Jiewe6nnn «MnwKo.iibu-Tanojma» riemepHyio
BoaojieneÔHHuy nepMaiienTHO ycoBepiueHCTByIOT, a FIjihw: npHOCTaHOBJieH. OiMcneHHo e 3a
nocjie/iHiie nxnbi CHHweHHe TeMnepaTypbi mohch o 6 wji o 6 u npHOCTaHOBHTb mctojzo m / imôhh h ho /iu .
O/IHHM BMXO/IOM H3 űpaMaTMHCCKOIO IIOJlOWeHMH rOpOfl a MHUIKOJlbUa nocji e JlMKBHflaUHH H3 ropoa a
tsdk&jio h npoMbiujjieHHOCTH MOíxeT OKa3aTbCJi niiiionanH s KynaJibHoro TypM3Ma riyTeM noBTopHoro
3anycKa3aKpbiTbix BO / kjjichcôhmu , H C 3 t h m » e no/mepwHBan jio3ynr «MHUJKOJibu ropo;i
OľKpbITblX BOpOT».
Mottó: A polgárnak van kamrája, van könyvtára, és egy héten kétszer, legfeljebb
háromszor elmegy a fürdőbe – politizálni. (Márai után szabadon)
1. Bevezetés
Miskolc vízrajzi és geológiai viszonyai kiváló balneológiai lehetőséget
biztosítanak a legkülönfélébb fürdők telepítéséhez: a szabadvízitől a sportuszodáig,
a termál, ill. gyógyfürdőkig. Ezért a Magyar Hidrológiai Társaság 1967 évi
Termálvíz Ankétján javasoltuk a „Miskolc fürdőváros” célkitűzést. A 20-as, 30-as
években a 70 ezer fős város és csatlakozó települések tisztasági, üdülési,
gyógyulási és sportolási igényét 11 fürdő elégítette ki, ma a közel háromszor
nagyobb lakos számú városét már csak három és fél, mivel a selyemréti termál
medencét is felszámolták. Miközben a város nagy súlyt fektet kulturális és
közterületi építkezésekre, két közkedvelt fürdőt is bezártak, illetve felszámolnak az
előbbin kívül. Igaz viszont, hogy több milliárdot fordítottak a Barlangfürdő
fejlesztésére és épül az egyetemi sportuszoda is. Ezek a kérdések sokat
foglalkoztatják a város egészséges életmódra törekvő polgárait, ezért vállalkoztam
a miskolci fürdőkultúra múltbeli alapjainak áttekintésére, a szakirodalom, saját
emlékeim és környezetem visszaemlékezései alapján (1. ábra). Az itteni
mellékleteken kívül az előadáson fényképeket tervezünk bemutatni.
84
Miskolc flirdőinek történetéről ..
1. ábra Miskolc fürdőinek történeti helyszínvázlata (Szlabóczky P. 2009) Fürdők: 1.
Hámori tavi, 2. Palota szállói, 3. Diósgyőri Vár, 4 Diósgyőri, 5. Vasgyári, 6.
Bedegvölgyi, 7. Erzsébet téri, 8. Selyemréti, 9. Fecskeszögi, 10. Csorba tavi, 11. Barlan
2. A II. világháború után megszűnt kisebb fürdők
Ezekről elsősorban édesapám néhai Dr Szlabóczky Pál helyszíni
elbeszélései, néhány fénykép és régi térkép alapján tudok beszámolni. A mai Fráter
gimnázium környékén működött az 1850-es évektől egy tisztasági fiirdő
valamilyen talajvíz, vagy sekély fürt kúttal. Benkő Sámuel (1782) helytörténeti
leírása utal arra „hogy Kálmán orvos telkén ásványvíz is van, mely sárga vas földet
tartalmaz”, illetve a Dayka Gábor utca környékén volt egy kifolyó vizű fúrt közkút.
Az 1950-es évek elejéig (a háború alatt elpusztult) csónakházzal kiépített fürdő
működött a Sajó fecskeszögi részén, ahová foként munkaszüneti napokon szívesen
jártak ki a város „közszolgái” A folyó ipari elszennyeződése miatt ez a
„szabadfurdőzés” áthelyeződött a mályi, nyékládházi, majd a 60-as évektől a
Csorba tavi kavicsbánya gödrökhöz, kisebb egyesületi mára megszűnt
sportlétesítményekkel is ellátva. Érthetetlen, hogy a város közigazgatási határán,
főközlekedési útvonal közelében található Csorba tónál miért nem alakítanak ki
egy szabályozott közfürdőt?! Az 1930-ban átadott Palotaszálló, valamint Trianon
után a tátrai üdülők „pótlására” vágyakozó lillafüredi nyaralók kedvére létesült a
Hámori tóban egy faszerkezetes úszó-napozó fürdő, és a Palotaszálló parkjában
egy – emlékezetem szerint – 20×40 m-s úszómedence, amit a ma is látható zsiliptolózár műtárgyon keresztül a Szinva vizével töltöttek és a Hámori tóba ürítettek.
(2. ábra) A medencét a 70-es években megszüntették, a parkot a privatizáció után a
nagyközönségtől elkerítették.
85
Szlabóczky Pál
2. ábra A megszüntetett Palotaszállói fürdőmedence az 1940-es évek elején.
Mindkét fürdőhely vize nyári melegben elérte a 18C°-ot, ami a 60-as
években még sokak számára elfogadható volt, napozással kiegészítve. Hartai Éva
(1999) szerint „Lillafüred mint klimatikus üdülő- és gyógyhely vált
ismerté…légúti- és neurotikus betegségekre ajánlottak kezelést. A magaslati klima
mellett fekvő- és terepkúrák, szénsavas oxigénfürdő, habfürdő, iszappakolás
szolgálták a gyógyulást…a kezeléseket a Felső-Hámorban lévő gyógyfürdő házban
végezték.” Hogy az üdülőhely látogatottságát növeljék, az erdőkincstár gyógyfürdő
létesítésére kért engedélyt. 1927-ben Pávai Vajna Ferenc geológus és Mazalán Pál
mérnők 734 m mélyen 32 fokos vizet találtak. A bizonytalan kimenetelű, költséges
és elhúzódó fúrási munkák körül kialakult korrupció gyanús parlamenti viták
miatt, a kellő hozam eléréséhez szükséges továbbfúrásokat leállították, pedig
különleges vegyi összetételű vizeket találtak. (A hévíz kút fúrások gyakran válnak
a politikai és egzisztenciális csatározások eszközévé.) A 60-as évek végén, majd
később is felmerült a lillafüredi fúrás folytatásának gondolata, de máig csak egy
szép emlékműre tellett…Építészeti különlegesség volt az egykori Ady híd melletti
Zsidó-fürdő a kör alaprajzú, tégla architektúrás, színes Zsolnay-tetőcserepes
megjelenésével, amit a 60-as évek eleji tömb-szanálásnál elbontottak (Trümmer
Árpádnál utalás van a Király-malom melletti uszodára is). Szintén a 60-as évekig
működött, de még ma ís áll a Vasgyári Gőzfürdő a Fürdő utca felső végén.
Építészeti stílusa indokolná a megóvását. Az 50-es évek elején még látható volt a
Bedeg(h) völgyben az egykori közfürdő tégla vagy terméskő falazatú
földmedencéje, a Napfürdő utca folytatásában.
86
Miskolc flirdőinek történetéről ..
3. A város nagyobb fürdőiről
Az egykor Nagy-Miskolcnak nevezett városban, a „felszabadulás” után a
következő nagyobb közfürdők működtek:
3.1. Diósgyőr-Várfürdő
A Bükk hegység ÉK-i lábánál, a mélybe húzódó karsztosodott mészkő
peremén, illetve a vékony fedőrétegen keresztül több langyos vizű forrás fakad,
amelyek közül az egykor 22°C-os (50-es években már csak 19°-os) Strand forrás
vizét hasznosították, feltehetőleg már az Anjou kortól. Nemcova (1951) feljegyzése
szerint: „a hegy tövében van a fürdő, amelyből itt-ott fehér sziklakövek állnak ki.”
Ezeket később elrobbantották. A XVIII. századbeli (eredetileg kupolás) műemlék
jellegű épületet a 60-as évek elején lebontották. (Delneki Miklós, 1973) A 40-es
évek második felétől a DVTK országos hírű úszói és vízilabdázói tartották itt
edzéseiket, kezdetben az új egri uszoda névadója Bicskei Aladár volt
huszártiszt, majd öccse Guszti bácsi irányításával. A fürdő forgalmának kedvezett,
hogy a területén lévő épületben működött a Diadal mozi. (Megjegyzendő, hogy
közfürdők rentábilis működésének egyik feltétele, hogy a fürdő üzletágon belül
vendéglátóipari szolgáltatások is legyenek!) A 60-as évek elején vízhőmérséklet és
vízhozam növelés céljából a Borsodi Szénbányák kutatásával, majd az
Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében a hegylábi
forráscsoportra egy karsztakna mélyült, amely azonban elferdült, és így csak egy
kis átmérőjű kürtös áttöréssel érte el a melegvíz vezető vetőzónát. Az akna
környezete nem lett injektálva, kellően biztosítva, ami miatt a csapadékvíz felszín
közeli iszapot mosott be és pár fokkal lehűtötte a karsztvizet, ami így 23-24°-al jut
az 1500m2
-es úszómedencébe. A 70-es évek vízhiányai idején a karsztaknát
bekapcsolták az ivóvíz ellátásba is. Víztakarékosság miatt a fürdőmedencét két
részre választották, ami csökkenti annak mozgásélvezeti, esztétikai értékét. A
fejlesztés idején egy szauna is létesült a fürdő telep szélén található, egykor
régészeti jelentőségű barlangnál, ami 2006 óta szünetel. A Magyar Fürdőkalauz
szerint a Várfürdőben garden partyk, esküvők, fesztiválok rendezhetők, faszén
parázson sült ételekkel. A lakosság általános „elpuhulása” miatt a fürdő nyitva
tartása csak a legmelegebb két és fél hónapra korlátozódik. A gyönyörű környezet
és a Diósgyőri-Vár növekvő rendezvény programjai miatt újból és újból felmerül
az igény melegebb víz feltárására. Ennek elvi lehetősége a geológiai medence
belseje felé adott, de ehhez szakszerűen megtervezett szeizmikus geofizikai
méréseket kellene végeztetni. A terület bonyolult hidrotektonikai képét a 3.ábra
mutatja be.
87
Szlabóczky Pál
3.2. Diósgyőri Uszoda
A DVTK Sporttelep mellett a 70-es évek elején épült egyszerű
könnyűszerkezetes létesítmény, 30 m-es medencével. Eredetileg vasgyári hulladék
hővel melegítették a hálózati ivóvizet, ami annakidején vízpazarlásnak számított.
Hévízkút telepítése céljából végeztek ugyan egy völgyet keresztező szelvény
irányú szeizmikus mérést (ELGI), de az abban megjelölt ponton a fúrás már
elmaradt. A selyemréti és tapolcai fürdők visszafejlesztései miatt a gyermek és
iskolai úszásoktatás rendkívül leterheli ezt az uszodát annak ellenére, hogy ez a
88
Miskolc flirdőinek történetéről ..
tevékenység, a selyemréti termál medence felszámolás miatt, részben áttevődött
Miskolcról más településre.
3.3. Erzsébet Gőzfürdő és Uszoda
A városkép fókuszában található, de a 90-es évek közepe óta szünetelő
fürdőkomplexum, Miskolc nagy polgári fejlődési időszakában, 1892-94 között
épült Adler Károly városi főmérnök tervei alapján, gyönyörű eklektikus stílusban.
A tér helyét előzőleg a Papmalom és üzemcsatornája uralta, amit Melocco és
Reichmann építési vállalkozók javaslatára „eltüntettek” Javaslataik alapján indult
meg a város máig legjelentősebb terének fejlesztése. Idézve a Miskolci Vízművek
50 éves történetéből: „Jelenleg Miskolcnak úgyszólván egyetlen tisztasági fürdője.
Gőzfürdő részlege fel van szerelve megfelelő számú hideg és langyos medencével,
zuhanyozóval, nedves és száraz gőzkamrákkal, és egyéb gőzfürdő kellékekkel.
Ezen kívül orvosi rendeletre iszappakolást és masszázst tudunk kiszolgálni,
tisztasági részén pedig 14 db. kádfürdő áll a közönség rendelkezésére. Külön
mellékbejárattal közelíthető meg a 25 yard hosszúságú fedett uszoda…” A
medencék hőfoka 40-34-12 °C, a forró légkamra 60 °C, a nedves gőzkamra 45 °C,
az uszoda vize 28 °C volt. Figyelemre méltó, hogy 3 kádfürdő kétszemélyes (!)
volt. A fürdőt kezdetben a Papmalomtól megváltott Szinva-víz kontingenssel látták
el, de a fejlődő város és ipari háttér növekvő patakvíz szennyezése miatt egy nagy
átmérőjű akna kutat mélyítettek. A polgárság számára nélkülözhetetlen
fürdőkomplexum, a meggondolatlan privatizáció martalékává vált. A 4. ábrán
bemutatott gyönyörű diósgyőri öntöttvas szerkezetes csarnokot elbontották, néhány
kettévágott oszlopa az egyik városháztéri étteremben látható.
A szén, később olaj tüzelésű kazánok kiváltására 1966-ban egy hévíz kutat
mélyítettek, ami az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat miskolci székhelyű
Észak-magyarországi Üzemének első ilyen munkája volt, sikerrel (üzemi hozama
500m3
/d, 45 °C-s hévíz) de maradandó „gyermek betegségekkel” Ezért többször
javasoltuk a különleges, kénhidrogénes vizű kút „melléfúrásos” felújítását.
Részletes és szakszerű vízminőség vizsgálat alapján várható a kút gyógyvízűvé
minősítése. A melléfúrásos felújítást az is indokolja, hogy a vízszolgáltatási
problémák miatt a kútban ismételten szakszerűtlen, káros műveleteket végeztek,
ami csökkenti a termálvíz szolgáltatás biztonságát. Ennek részletei megtalálhatók
Szlabóczky P. (2001) szakvéleményében.
89
Szlabóczky Pál
4. ábra Az Erzsébet Gőzfürdő elbontott öltöző csarnoka (A Miskolci Vízművek és
Fürdők 50 éves történetéből)
3.4. Selyemréti (Villanytelepi, Augusztus 20.) Strandfürdő
Eredetileg a városi villamos közlekedést egyenárammal ellátó szomszédos
Villanytelep hulladék-hőjére létesült az 1920-as évek végén egy úszómedencével,
de ezen feltétel megszűnése után bezárták. A város vizes szakembereit tömörítő
Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Szervezete 1953-ban rávette a MASZOLAJ
vezérigazgatóját Bese Vilmost, hogy a bükkaljai szénhidrogén kutatási terület K-i
lehatároló fúrását a Villanytelepi Strand területén mélyítsék le. A munkálatokat
nehezítette, hogy a gravitációs mérések alapján 1000 m-ben várt hévíztározó triász
mészkövet már 599 méterben megütötték, és abban egy kavernás szakaszon,
fúróiszap elszökés akadályozta a továbbhaladást. Az OKGT Adattárában a 70-es
évek elején megtalált kútkönyvhöz tűzött munkaközi feljegyzések szerint az üreget
napraforgóval, pufajkával is próbálták eltömni. A feltörő, eredetileg 900 l/p körüli
vízhozam, későbbi harmadára csökkenését évtizedeken át ennek tudtuk be. Csak
2002-ben a GEOKOMPLEX Kft által végzett kútfelújítás során derült ki, hogy a
fúrásban bent maradt rudazat okozta a lefojtódást. (Deák J. 2008) Az 50-es évek
közepén egy újabb termál medence épült Menner László terve alapján, amely
szokatlan piskóta alakjával kezdetben meglepetéssel hatott, de később a 9 kifolyós,
90
Miskolc flirdőinek történetéről ..
erős sugarú dögönyöző (43 °C) miatt a város és környékének hosszú évtizedeken át
a legkedveltebb társadalmi, rekreációs helyszínévé vált (5 ábra).
5. ábra A Selyemréti fürdő megszüntetett, közkedvelt dögönyözős termál medencéje
(Szlabóczky P. 2007 március)
A medence alaprajzi és keresztmetszeti tökéletességét igazolja, hogy annak
rajzvázlatai bekerültek a Mérnöki Kézikönyv I. kiadásába. Az elégtelen vízhozam
miatt 1964-ben egy újabb kút helyét tűzte ki Schmidt Elégius Róbert bányamérnök
hagyományos módon, kalapjának feldobásával. A 620 m mélységű fúrásból
„váratlanul” 5000 l/p teljesítménnyel feltörő 45°C-os víz elfojtását hónapokig nem
sikerült megoldani, ami következtében a légvonalban 7,6 km-re eső Barlangfürdő,
akkor még természetes forrásmedencéjében a vízszint 1 m-t süllyedt. Ez a kút
Magyarország egyik legnagyobb, nem csökkenő teljesítményű hévízkútja. Jelenleg
le van zárva. A kútfúrás lehetővé tette a Villanytelepi Strand „népfürdővé”
fejlesztését, amihez igénybe vették a szomszédos ipari területek egy részét is. Már
akkor nagyléptékű építészeti tervek születtek, de mindmáig ezekből semmi sem
valósult meg, csupán a meglévő épületet alakították át számtalanszor, valamint a
80-as évek közepén egy rendkívül kedvezőtlen belső klímájú öltöző és kiszolgáló
sor épült, ahol a személyzet még nyári melegben is didergett, ezért évek óta nem
használják. A törzsvendégek erőteljes tiltakozása ellenére a fürdő
termálmedencéjét a múlt évben felszámolták. A helyére tervezett új
furdőkomplexum építészetileg rendkívül „látványos”, de a medencék tagoltsága,
túlépítettsége nem tudná a megszüntetett piskóta medence, dögönyöző és nyitott
környezete által nyújtott élményt biztosítani. (Ezt igazolja az egri fürdő átépítése
is.) Ugyanis a fürdőzés élményének egyik fontos eleme a szabad természeti
látvány, amit nem a díszes építmény elemek, hanem a nagy összefüggő vízfelület,
az alacsony peremű medence lehatárolás, a természetesen parkosított növényzet és
a fénylő kék ég (vagy az esti csillagok) biztosítják. A Selyemréti Fürdő II. kútjának
91
Szlabóczky Pál
teljesítménye és hidrogeológiai kapcsolatrendszere nem indokolja vízforgató
beépítését, víztakarékosság) szempontból. Ugyanis ez csökkentené a szabadtéri
fürdővíz téli hőmérsékletét és szükségszerűen a vízfelületet. Egyébként is a
vízforgatóknál egyre több egészségügyi probléma jelentkezik. Feltehetőleg ezért is
vették ki a közfürdőket a közüzemi szolgáltatásoknál kötelező, folyamatos
központi ellenőrzésből és a vizsgálati eredmények pénztár melletti kihelyezésének
kötelezettségéből. (Ezekről hallhattunk az MHT Vízmikrobiológiai
Szakosztályának, a Széchenyi fürdőben tartott ez évi Vízvilágnapi rendezvényén és
a közelmúltban a Kossuth rádióban is.) Igaz, hogy a jelenlegi törvény szerint a
selyemréti hévíz kutak vize nem minősül kémiailag gyógyvíznek, de sok száz
törzsvendég több évtizedes tapasztalata szerint mindenképpen gyógyhatású
neutrális karsztvíz! Orvosi oldalról a szaklapokban már több olyan cikk jelent meg,
ami ezt a kérdést feszegeti.
3.5. Miskolc- Tapolcai Strandfürdő
Ez a fürdő a 20-as évek végétől épült ki, először csak a 100 m-es nagy
medencével (6. ábra), majd a 30-as évek végén az 50 m-es úszómedencével.
Nemcsak kellemes üdítő és tiszta vize, hanem gyönyörű szomorúfuzei, az
amfíteátrális hegykoszorú és nagyszerű levegője is tömegével csábította a környék,
az ország, és még a külföld pihenni és kikapcsolódni vágyó közönségét.
6. ábra A Miskolc-Tapolcai Strand közelmúltban elbontott nagy medencéje (1960
körüli idegenforgalmi kiadványból)
A 70-es évek elején elbontott favázas, kitöltő téglafalazatú épületeket a II.
világháború után igaztalanul megvádolt Szeghalmy Bálint tervezte, akinek
reprezentáns alkotása volt a Bodonyi Csaba által újratervezetten megépült
92
Miskolc flirdőinek történetéről ..
görögmedencés öltözősüveg. A fürdőt a termál aknából átvezetett szubtermális víz
látta el, majd a 60-as évek vízhiányai miatt 1969/70-ben – szakszerű geoelektromos
mérés alapján – egy „saját” kutat fúrtak. Ennek érdekessége, hogy a fúrás alsó
szakasza már a hidegebb alááramlási zónát tárta fel. Ezért azt annakidején
feltömedékelték, de az üzemeltető a közelmúltban „kitisztítatta”, nem ismervén az
eltömedékelés okát. A 60-as, 70-es évek vízhiányos időszakaiban, de még a 80-as
években is jelentős mennyiségű meleg karsztvizet tápláltak a városi
ivóvízhálózatba az Augusztus 20 fürdőnél, a Diósgyőri Várfürdőnél, és a Tapolcai
Termálfürdőnél. Emiatt az utóbbi kettőnél vízkészlet-gazdálkodási meggondolások
miatt, a medencéket falazattal megosztották. Emellett a 80-as évek eleji
életszínvonal csökkenést követő fürdő forgalom visszaesés miatt, az időközben
átcserélődő fürdő vállalati vezetés, külföldi tanulmány útjain szerzett tapasztalatok
alapján járulékos szolgáltatások bővítésével (csúszdák, sportterek) próbálkozott.
(Ennek egy pikáns eleme, amikor az Augusztus 20 fürdőnél óriásplakátok
ösztönözték a hölgyeket a monokinis napozásra.) A fürdők árbevételét jelentősen
javító étel-ital ellátást – téves meggondolással – továbbra is „kiszervezték” A
Tapolcai Strandra jellemző volt, hogy meleg nyári hétvégi napokon a látogatói
forgalom meghaladta a 10 ezer fot, amit a városi buszközlekedés csak nagy
tumultussal tudott kiszolgálni. A 80-as évek közepén volt az utolsó nagy – utólag
indokolatlannak ítélhető – fejlesztés, amikor az akkor még üzemelő Juno-szálló
alatti zöld területre egy önálló gyermekstrandot építettek, boltozatos fahíddal
összekötve a meglévő fürdővel. Ez már alig üzemelt, jelenleg pusztulóban van.
Sajnálatos, hogy ezt a közkedvelt fürdőt először rossz kezekbe adták, majd 2004-
től felszámolták. Igaz, hogy a bejárat fölé kifeszített feliraton az szerepel:
„Bontunk, hogy fejleszthessünk!”
3.6. Miskolc-Tapolcai Termál-Barlangfürdő
Hidrogeológiai környezete páratlan a Kárpát-medencében. Sajnos erről
összefoglaló leírás nem készült, legfeljebb a szakirodalomban felsorolt és néhány
egyéb geotechnikai publikáció és szakvélemény tartalmazza az erre vonatkozó
részleteket. Ezek tanulmányozását érdemes kiegészíteni, az elzárt részekre is
kiterjedő külszíni és földalatti kirándulással, az üzemeltető engedélyével. A
mellékelt hidrogeológiai térképrészlet (7 .ábra) mérete is csak egyszerűsített
ábrázolást tesz lehetővé. A 2000. évi állapotot tükröző ábrázolás azóta némileg
változott, ezt majd az előadáson vetítendő ábra mutatja be. Az eredetileg
Görömböly-, majd Miskolc-Tapolcai Termálfürdő a Bükk hegység K-i triász
mészkő pereméből és sekély takarású aljzatából fakadó 25-31C°-os források
területén alakult ki. A felette emelkedő hegyen található földvár feltárásánál
93
Szlabóczky Pál
csiszolt kőeszközöket is találtak. Innen a meleg forrásokhoz még ma is
felismerhető ősi út vezetett le.
P. 1999)
A fürdő fejlesztési területén feltárt Árpád korabeli romok, a Bencés apátság
nyomai és a termál akna átépítésekor talált törökkori agyagpipa alapján
nyilvánvaló, hogy a melegvíz-forrásokat már ősidők óta használták. Egy
hagyomány szerint a helyi török pasa előzőleg magtalan volt, de a rendszeres
tapolcai fürdőzéseknek köszönhetően 137 gyereke született (vagy a
fürdőmesterektől ?…). Kétségkívül, hogy a tapolcai Barlang és Termálfürdő az
izületi, reumatikus, szív és érrendszeri betegségeken kívül javallott vegetatív
idegrendszeri betegségek kezelésére is. A termál akna vize a szakszerűtlen
mélyítgetések, bővítgetések miatt mára már 30C° alá süllyedt és gyakran zavarossá
válik a hidegvíz beáramlások és erózió miatt. Ezért a fürdő nevében a „termál”
megnevezés már nem jogos. A 2000-es években végrehajtott fejlesztések során
javaslatot tettünk egy vízbányászatilag szakszerű akna mélyítésére. Az időközi
beépítés miatt ezt már nehezebb lesz megvalósítani, de távlatilag elkerülhetetlen. A
JBarlangfürdőt eocén korú, 60 millió éves, több fejlődési ciklusú, hidrotermális
94
Miskolc flirdőinek történetéről ..
gömbfülkés járatrendszer nyitott, vízszintkörüli barlangjainak összekötésével
alakították ki több ütemben, az 50-es évek második felétől a 2000-es évek elejéig,
de a folytatását is tervezik. (Lásd Szlabóczky Pál Zsuffa András, 1993.
irodalomjegyzéki cikkét). A legjelentősebb feltárás az 1978-82 közötti Ny-i
megkerülő vágat, amely a ma még elzárt, felszínre nyíló legnagyobb tavas
barlangtermet tárta fel/5, ábra)
Mivel a terület a munkácsi görög katolikus püspökséghez tartozott, nem
véletlen, hogy Miskolc várossá formálásában nagy szerepet játszó, törökök balkáni
hadjárata elől idemenekült görög kereskedők egy külön körmedencét alakítottak ki,
amire a most visszaállított süveges körépítmény került. Nemcová többször idézett
Miskolci levelei szerint: „Tapolca igen kedves hely, szép erdők övezik…A földből
erőteljesen feltörő források két tágas boltozatos medencébe kerülnek, amelyekben
közös fürdő van…Ha bemegy az ember a vízbe igen melegnek tűnik, de nem több
32°-nál…A kamrácskák mellett lakik a fürdő zsidó bérlője. Az eléggé csúnya
vendégfogadóban kapható nála savanyú bor, sőt valami harapnivaló is.” A két
külső kis medencét nevezték tavi fürdőnek. Az 1969/70-es átépítés során ezt
„áthelyezték” a Zsuffa András tervei szerint készült fél kupola alá és elé. A vékony
héjú vasbeton kupola szerkezeti tervezője Márkus Gyula, a kivitelező ÉAÉV
gondos művezetője Zalai György mémök volt. Az újabb, 2005-ben tetőzött
mélyépítési munkák sok hidrogeológiai nehézséggel jártak. Érdekesség volt
95
Szlabóczky Pál
viszont hogy már a régebbi kutatások alapján is feltételezett fó hidrotermális
szerkezeti zóna feletti földmunkák során 200 m3
-re becsülhető olyan tiszta kaolin
került elő, ami a miocén-eggenburgi hegységperemi „alsó- riolittufa” nagy
energiájú hidrotermális elváltozását mutatja. A hegylábi kőzetfalban felismerhető
volt egy 5 m átmérőjű központi hidrotermális tölcsérnyom, amely Farkas Emese
(2005) által készített fényképét szintén az előadáson mutatjuk be.
A miskolci fürdők történetének ismertetéséből nem maradhat ki a jelenleg
épülő Egyetemvárosi Sportuszoda 1972-73-ban létesült hévíz 34°C-os (!) kútja
(KFH-s keretből mélyült, „a Borsodi Szénmedence peremének lehatárolására”).
Telepítését gondos és körültekintő völgyoldali mikrotektonikai térképezés, felszíni
geofizikai mérés előzte meg. A kivitelezésből a biztonsági csőrakat beépítése, a
vízadó lyukszakaszban végrehajtott hozamnövelő eljárások, az első miskolci
nagytérségi egymásrahatás-vizsgálat és az egyedi tervezésű kútfej-akna és
szerelvényezés érdemel figyelmet. Ezek részletei megtalálhatók a Magyar
Bányászati és Földtani Hivatal Adattárában megőrzött hidrogeológiai jelentésben,
valamint a mellékelt szakirodalom néhány tételében. A kút elhúzódó hasznosítása
miatt azt mindenféle kísérleti mérésekre használták. A béléscső saru alatti nyitott
szakasz tetején a 90-es évek közepi kútvizsgálatok során egy szűkületet észleltek,
de ez könnyen javítható.
4. Összegzés
Befejezésül csak annyi mondható, hogy Miskolc város nehézipar felszámolása utáni
drámai helyzetéből kivezető egyik út a csodálatos természeti környezetre irányuló
turizmus, és ezen belül a furdőturizmus.. Ehhez pedig vissza kell állítani az elmúlt
évtizedekben megszüntetett fürdőit és gyógyhatású medencéit, hogy ne legyen „a
nyitott kapuk és bezárt fürdők városa”!
5. Köszönetnyilvánítás
Ez és a másik (Mohai Ágnes) tanulmányom nem készülhetett volna el Mádainé
Erdősi Krisztina, Szlabóczkyné Mauritz Gizella és ifj.Dr. Mádai Ferenc technikai
illetve fordítói segítsége nélkül. Köszönöm!!!
Irodalomjegyzék
Bekes, D., Veres L. 1984. Fejezetek Miskolc történetéből.
Bodonyi, Cs. 2006. Miskolc-Tapolca Barlangfürdő IV.ütem helyszínrajz.
96
Miskolc flirdőinek történetéről ..
Benkö, S. 1782. Miskolc várostörténeti – orvosi helyrajza (Herman Ottó Múzeum 1976.)
Borbély, S., Juhász, A. 1967. Termálvíz kutatási lehetőségek Borsodban. In: Miskolc és
Borsod-Abaúj-Zemplén megye termálvíz kutatása és feltárási lehetőségei. MHT.
Borsodi Csoport Ankétja
Czakó, L. 1978. Jelentés a Miskolc-Tapolcai termál forrás vízalatti járatainak bővítésére
végzett munkákról. Debreceni Könnyűbúvár Club.
Deák, J. 2008. Az Augusztus 20. Fürdő I-II. termál kutak és ásott kút állapotrögzítő terve.
CIV-ING Mérnök Iroda Kft.
Deák, J. 2008. Miskolc-Tapolca Parki kút állapotrögzítő terve. CIV-ING Mémök Iroda Kft.
Delneki, M. 1973. A miskolci fürdők kialakulása, működése és fejlesztési irányai In:
Miskolc város ivó-, fürdő- és iparivíz ellátásának hidrogeológiai adottságai, műszaki
feladatai és gazdasági problémái. MHT Borsodi Csoport Ankétja
Goda, L., Szikszai, Gy. 1967. Miskolc Tanácsház-téri vízkutató fúrás földtani, tektonikai és
hidrogeológiai eredményei. In: Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén megye termálvíz
kutatása és feltárási lehetőségei. MHT. Borsodi Csoport Ankétja
Hartai, É. 1999. A Lillafüredi Palotaszálló.
Hegedűs, F., Szlabóczky, P. 1979. A Miskolc-Tapolcai – Barlangfürdő geológiai felmérése.
Karszt és barlang I-II: 13-16.
Horváth, B. Marjalaki Kiss, L., Valentíny, K. 1962. Miskolc. Műszaki Könyvkiadó
Budapest.
Juhász, A. 1966. A Diósgyőr-tapolcai vízkutatás eredményei. Hidrológiai Tájékoztató 96.
Kerbolt, T. 1996. A Miskolci Egyetem hévízkút elvi bekötési engedélyének kérelme.
Kézirat. GEOSERVICE Kft.
Komjáti, M., Szlabóczky, P. 1989. A Miskolc városi meleg karsztvíz rezervoár
készletszámítási ellenőrzése, (francia) SITH Moszkva.
Lénárt, L., Stuhán, G. 1999. Miskolc-Tapolca Barlangfürdő Tájak-Korok-Múzeumok
Kiskönyvtára 598.
Márkus, Gy., Zsuffa, A. 1971. A Miskolctapolcai Termálfürdő rekonstrukciója. Hidrológiai
Tájékoztató 41-44.
Magyar Fürdőkalauz 1995. Magyar Fürdőszövetség, Országos Idegenforgalmi Hivatal,
Magyar Fürdővárosok Szövetsége, Magyar Almanach Kiadó.
Nemcova, B. 1851. Miskolci levelei. Herman Ottó múzeumi füzetek 15.
Papp, F. 1957. Az ásvány- és gyógyvizek hidrogeológiája és fürdőtani leírása. In:
Magyarország ásvány- és gyógyvizei Budapest. Szerk.: Schulhof, Ö.
Pávai Vajna, F. 1929. A lillafüredi kutató mélyfúrás eddigi története és geológiai
viszonyai. Hidrológiai Közlöny 9. 38-50.
Pávai Vajna, F. 1952. Miskolc környékének régen felfedezett, de máig elhanyagolt –
gazdaságilag értékesíthető hidrogeológiai kincsei. MAFI Adattár
Pazár, I. 1941. Közhasználatú források fertőzésének lehetősége. Magyar Mémök- és
Építész-Egylet: Értekezések, beszámolók a műszaki és gazdaságtudományok
köréből VII.
97
Szlabóczky Pál
Said, F. 1967. Termálvizek hasznosítási lehetősége gyógyászati szempontból In: Miskolc
és Borsod-Abaúj-Zemplén megye termálvízkutatása és feltárási lehetőségei. MHT.
Borsodi Csoport Ankétja
Schmidt, E. R. (szerk.) 1962. Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani
atlaszához. MAFI
Stuhán, G. 1993. Miskolc fürdőinek vízforgalmi elemzése. MIVIZ kézírat.
Szabó A. 1929. Közegészségügy. In: Magyar városok monográfiája Miskolc. Szerk.:
Halmay B., Leszih A.
Szlabóczky, P. 1967. Miskolc város thermálvízügyi helyzete. In: Miskolc és Borsod-AbaújZemplén megye termálvíz kutatása és feltárási lehetőségei. MHT. Borsodi Csoport
Ankétja
Szlabóczky, P. 1973. Hidrogeológiai jelentés a kúttá kiképzett Miskolc-Egyetemvárosi
kutató fúrásról. Kézírat OFKFV. MBFH Földtani Adattára.
Szlabóczky, P. 1990. Miskolci Vízművek kezelésében lévő hideg és meleg karsztvíz
források hidrogeológiai albuma. Kézirat MELYEPTERV. MBFH Földtani
Adattára.
Szlabóczky, P. 1991. Miskolc város meleg karsztvíz- és hőkészletének ellenőrző számítása.
Hidrológiai Tájékoztató.
Szlabóczky, P., Zsufa, A. 1993. A Miskolc-Tapolcai Barlangfürdő bővítésének speleológiai
eredményei és a hasznosítás építési lehetőségei, (angol) In: A Bükk karsztja és vizei
Konferencia Miskolc-Egyetemváros.
Szlabóczky, P. 2000. Geotechnikai szakvélemény Miskolc-Tapolca Barlangfürdő bővítés
pályázatához IV/A ütem. Kézírat ENGEO Bt.
Szlabóczky, P. 2001. Hidrogeológiai szakvélemény Miskolc, Erzsébet fürdő vízellátását
biztosító termálkút állapotáról. Kézirat. ENGEO Bt.
Szlabóczky, P. 2005. A Miskolc-Tapolcai Tavi- és Barlangfürdő vázlatos hidrogeológiai és
geotechnikai ismertetése. Hidrológiai Tájékoztató 2006. 37-42.
Szabóczky, P., Deák, J. 2008. Emlékképek, emléklapok a Miskolci Mélyfúró Vállalat
történetéből, Hidrológiai Tájékoztató 2009 (megjelenés alatt), illetve
www.olajmuzeum.hu
Teslér, J., Piukovics, J. 1963. A Miskolci Vízművek és Fürdők 50 éves története. Miskolc.
Tózsa, I. 1995. Mi lesz veled Tapolca? Borsodi Műszaki és Gazdasági értesítő.
Trümmer, A. 1929. Vízrajzi viszonyok In: Magyar városok monográfiája Miskolc. Szerk.:
Halmay B., Leszih A.
Tury, J. 1929. Tapolca. Diósgyőr és vasgyár. In: Magyar városok monográfiája Miskolc.
Szerk.: Halmay B., Leszih A