A 2020/2021-es szezonban – a MEAFC-Miskolc
révén – ismét lesz NB I-es férfi röplabda klubja a borsodi megyeszékhelynek. A sportbarátok éppen 30 évvel ezelőtt, az 1990/1991-es szezonban láthattak első osztályú férfi meccset, amikor is a Hejőcsabai Cementgyár képviselhette Miskolcot. A kerek évforduló és a MEAFC feljutása elegendő ok egy kis múlt idézésre. A következő hetekben Szűcs István újságíró-szerkesztő és Barócsi Ákos, a MEAFC-Miskolc röplabda szakosztályvezetője egymás után szólaltatja meg az egykori főszereplőket.
Nutz István egykori vezetőedző neve fogalomnak számít a miskolci és megyei röplabdás berkekben. Megtenné mégis, hogy röviden bemutatkozik olvasóinknak?
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végeztem biológia-földrajz szakon, majd testnevelő tanári oklevelet is szereztem, továbbá atlétika és röplabda edzőképzésen is részt vettem. Budapesten kezdtem tanítani, majd 1969-ben kerültem Miskolcra, itt kötöttem házasságot. A Bláthy Ottó Villamosipari Technikumba tanítottam egészen nyugdíjazásomig. Röplabda edzéssel 1974-ben kezdtem el foglalkozni az iskolában, majd felkért az akkori MEAFC utánpótlás nevelésre. Ezt a munkát 1980-ig végeztem, ekkor személyi okok miatt megszűnt a röplabda szakosztály. Már 1978-ban hat Bláthy-s tanítványom került az NB II-es keretbe. A MEAFC bajnokjelölt volt, de végül a 2. helyet szerezték meg. Ezután után következett a MÉMTE, majd a BÉVSC, 1990-től a HCM Rt. SC. 1993-ban az MVSC női csapatát készítettem fel, 1994-2011 között pedig csak a Bláthy-s diákokkal foglalkoztam.
Még mielőtt rátérünk a főtémánkra, szeretném, ha felvázolná nekünk, hogy akkoriban milyen röplabdás élet volt Miskolcon és Magyaroroszágon!
Miskolcon nagy hagyománya volt a röplabda sportnak. A háború után Szlovákiából áttelepült magyarok honosították meg a röplabda játékokat. Az 50-es, 60-as években komoly játékerőt képviselő csapatok voltak: az MVSC női-és férfi csapata, valamint az Ózd-Farkaslyuk női-férfi csapata a magyar élvonalban szerepeltek. A magyar női válogatott az 1964-es tokiói olimpián a 6. helyen végzett. Az én időmben, a 70-es, 80-as években élénk röplabda élet folyt hazánkban, melynek bizonysága, hogy 4 csoportos NB II-es röplabda bajnokság zajlott. Egy-egy csoportban 10-12 csapat szerepelt, ebből Miskolcon hat együttes a női-és férfi bajnokságban. A megyében még további 6 csapat volt érdekelt a bajnokságokban.
Megítélése szerint milyen erőviszonyok uralkodtak az akkori élvonalban, fővárosi, illetve vidéki fölény jellemezte a bajnokságot?
Az erőviszonyok tekintetében a fővárosi csapatok uralkodtak, míg napjainkban megváltozott a helyzet, a vidék megerősödött.
– Annak idején az aktuális szezonnak már úgy vágtak neki, hogy ha sikerül a feljutás, akkor vállalják is az első osztályt?
– Az 1989-90. évi NB II-es bajnokságban, annak Keleti-csoportjában 10 csapat versenyzett, ebből 5 borsodi volt: Hejőcsaba, Borsodi Építők-Volán, Sátoraljaújhely, Ózd és a MEAFC. Én éppen a BÉVSC-nél voltam edző. Jól szerepeltünk, volt, amikor vezettük a tabellát, végül a 4. helyen végeztünk. A bajnok a HCM lett. Ennek a csapatnak a patronálását vállalta a Cementgyár. A játékosok idősek voltak, életkorukra való hivatkozással nem vállalták az NB I-es szereplést. Felajánlották a BÉVSC-nek, hogy fuzionáljon a HCM-mel. Kisebb „huza-vona” után megtörtént az egyesülés, összeállt az NB I-es keret. A HCM-ből Domonkos Ferenc maradt a csapatban, hozzájuk csatlakozott 8 tanítványom – Almási Zsolt, Ádám Zoltán, Görgényi Ákos, Kolláth Gábor, Kolozsváry Csaba, Leidgeb László, Lukács Tibor és Toma Sándor – a HCM-hez. Két idegenlégióst, Brassóból Kozma Ferencet, Bukarestből Paul Razvant sikerült leigazolni. A történelmi hűség kedvéért: a BÉVSC-nél még hagytam egy NB II-es felnőtt csapatot és egy ifjúsági csapatot, utóbbiak megnyerték az NB II-es ifi bajnokságot.
– Milyen lebonyolításban zajlott az NB I-es bajnokság, kik voltak az ellenfelek?
Az NB I-ben A- és B-csoportban zajlott a pontvadászat. A HCM Rt. SC a B-csoportba került, a Dunaferr SE, a Szolnoki Vegyiművek SE, a Veszprémi SE, a Tatabányai Diák RC, a Ganz-Mávag SE, a Zalaegerszegi Torna Egylet, a Kaposvári Építők SC, a Kandó MFSC és a Dokuplast Ifjúsági válogatott társaságában. Az A-csoportot az Újpesti Dózsa, a Nyíregyházi Vasutas, a Kecskeméti SC, a Szegedi Építők SE, a Kapos Volán SE, a Csepel SC, a Tungsram SC, a Malév SC, a KVSE, és a Fabulon Vasas SC alkotta.
Hogyan, milyen körülmények között készültek az elsőosztályra?
A játékosok szerződéses viszonyban szerepeltek a csapatban, melynek tagjaiként fizetést kaptak, a győzelemért pedig jutalompénz is járt. Egyébként mindennapos edzéssel készültünk a bajnokságra, és ezen kívül kupákra, tornákra is jártunk.
Hol játszották hazai mérkőzéseiket, milyen volt a hangulat ezeken a találkozókon?
Bajnoki mérkőzésekre nem volt alkalmas termünk, így a Fazekas Utcai Általános Iskola tornatermében játszottuk a hazai találkozóinkat. A terem megfelelt a szabályoknak, de nem volt túl magas, nehéz volt a nyitásokat fogadni, ebből sok pontot tudtunk szerezni. Újoncok voltunk, nem ismertek bennünket, lelkes játékkal leptük meg az ellenfeleket. Az első szakaszban a 4. helyen álltunk.
KÉPALÁÍRÁS: A HCM Rt. SC NB I-es férfi röplabda csapata, álló sor: Úrvári Ferenc szakosztályvezető (balról), Kozma Ferenc, Domonkos Ferenc, Lukács Tibor, Kolozsvári Csaba, Nucz István vezetőedző. Guggolnak Leidgeb László (balról), Kolláth Gábor, Razvan Paul, Toma Sándor. (A képről hiányzik Almási Zsolt, aki külföldön dolgozott.)
Melyik mérkőzésükre emlékszik vissza a legszívesebben?
Az őszi szezonnyitó mérkőzésekre emlékszem szívesen, mivel nagyon jól kezdtünk, meglepetésszerű győzelmeket szereztünk, tíz mérkőzést nyertünk meg.
Kivel volt a csapatból a legkönnyebb és legnehezebb együtt dolgozni?
A csapat többségét a tanítványaim alkották, így velük összhangban voltam. Az idegenlégiós Kozma Ferenc okozott kisebb feszültséget, időnként túl kritikus magatartásával.
Ön szerint jól kijöttek egymással a játékosai?
A csapattagok döntően jó kijöttek egymással, lelkesen és fegyelmezetten játszottak. A győzelem és a vereség hatása fontos tényező. A győzelmi pénz ösztönzően hatott, annak elosztása befolyással bírt a játékosok hangulatára és ez alkalmanként okozott némi feszültséget.
Mi vezetett ahhoz, hogy a gárda nem tudott megragadni az NB I-ben és a kiesett?
Több tényező okozta visszaesésünket. A kezdő hatos két tagja, , a feladó Paul Razvan és a center Domonkos Ferenc megsérült. A kezdeti sikerek elbizakodottá tették a csapatot, nem várt vereségeket szenvedtünk. Rosszallásom ellenére tornatermet váltottunk, amely szokatlan volt számunkra, míg ellenfeleink többségének kedvezett. Végül osztályozóra kényszerültünk, ahol ugyan jól küzdöttünk, de a ZTE, mely hazai pályán játszott, 1 ponttal megelőzött bennünket, így mi kiestünk.
Mi volt az oka annak, hogy a kiesést követő években már nem sikerült visszatérni az élvonalba?
A bajnokság után kölcsönösen nem kerestük a kapcsolatot a további lehetőségekről. Az NB II-ben folytatták, de valószínű, nem volt sikeres a szereplés, mert néhány hónap múlva megkerestek, hogy folytassam az edzést, de nem vállaltam a felkérést. Visszavártak a régi csapatomhoz, a BÉVSC-hez is, de oda se mentem, már elfáradtam.
Figyelemmel kiséri a mai röplabdát és a MEAFC-Miskolc gárdáját?
Gratulálok a feljutáshoz, figyelemmel kísérem a csapat eredményeit!
Mit üzenne az NB I -be tartó srácoknak a következő idényre?
Szerintem az a csapat tud eredményes lenni, amelyik sikerorientált, de egyben kudarctűrő. A röplabda különleges játék, a labda nem eshet le a talajra, ami a sportág elnevezésében is szerepel: repülő labda. Döntő a figyelem, a játékra való irányultság, az győz aki nagyon akarja a sikert. Legyen összhang a csapatban. Az edző legyen „tűzről pattant”, hiszen ennek is döntő szerepe van.
Várható, hogy kilátogat hazai mérkőzésekre?
Érdeklődéssel várom a MEAFC-Miskolc NB I-es szereplését, a hazai mérkőzésekre kilátogatok majd az egyetemre.
Mivel foglalkozik mostanában?
– Nyugdíjas vagyok, családom körében töltöm napjaimat. Két unokám van, a Herman Ottó Gimnáziumba járnak, velük sokat foglalkozom. Ők és a kertem tartanak mozgásban.