ELVITTÉK A SHOW-T: FARKASKUTYÁKKAL SÉTÁLTUNK A CSANYIKBAN

Fel lehet-e készülni fejben, mentálisan egy farkaskutyával való találkozásra? Ezen gondolkoztam, miközben fotós kollégámmal autóztunk a Csanyik felé. Egy átlagos kutya is megérzi, ha tartanak tőle, mi lesz, ha ezek a bő 50 kilós állatok le akarnak majd dominálni? Szokás szerint túlagyaltam a dolgot. Ahogy Tamás megérkezett hozzánk kombijának teljes hátsó részét elfoglaló büszkeségeivel, gyorsan helyretette bennünk a dilemmát.

– Nyugi, mindenkihez úgy viszonyulnak, ahogy a falkavezér. Ha én befogadlak, akár csak rövid időre is, akkor úgy kezelnek. Aki a falkában van, azért felelünk mind. Ha én melletted állok, akkor ők is ugyanúgy védelmükbe vennének, ha támadás érne. Minden az én reakcióimtól függ – nyugtatja meg (az ezek szerint láthatóan is) berezelt sajtósokat Tamás.

Mi a falkavezér dolga?

– Bácsi, ezek igazi farkasok? – kérdezi egy kislány tisztes távolságból szemlélve az állatokat. Míg sétálunk a környéken, pórázon vezetve a 8 éves Baldr-t (teljes nevén: Baldr vom hause Norky) és a 4 éves Alphát (az ő teljes neve: Alpha Ingarian), többen is megállnak mellettünk. Egy idősebb turista a Vadasparknál megismeri: csehszlovák farkaskutyákat lát maga előtt. Már megérte Miskolcra jönni, mosolygunk rá.

A csehszlovák farkaskutya a német juhászkutya farkassal való keresztezési kísérletei során jött létre. Ez a fajta közelebbi rokonságban áll a farkassal, mint más kutyafajták. Ez a külső jegyekben is látható. Magatartása miatt tapasztalt „falkavezérek“ kezébe való. Félelmet nem ismerő kísérővé nevelhető, aki kiképzése során nagyon tanulékonynak és engedelmesnek mutatkozik. A gazdájával szemben hűséges odaadást tanúsít, ami felettébb hasonlít a farkasok falkában való viselkedésére. Átlagon felüli intelligenciája a bonyolultabb gyakorlatok során is hálás és jó tanulóvá teszi – amennyiben látja azok értelmét. Széleskörű kutyatartói tapasztalatra, türelemre és empátiára van szükség ahhoz, hogy megfelelő kiképzést és elfoglaltságot nyújtson ennek a temperamentumos kutyának a gazdája. Természetéből adódóan testi és lelki szempontból is megfelelően le kell foglalni annak érdekében, hogy kiegyensúlyozott és elégedett kísérő legyen.

Farkaspofa

Önállóak – ez a legjobb szó rájuk, mondja Tamás, amikor a kutyák fajtajellegéről kérdezzük. Könnyen kezelhetőek és nevelhetőek, jól kontrollálható kutyafajta tapasztalatai szerint. De fontos, hogy következetesen betartsunk minden szabályt!

– Ez persze minden kutya esetében igaz. Hogy valaki vezesse őket, felnézzenek rá és kövessék, ahhoz annyi kell elsősorban, hogy konzekvensen mindenre ugyanaz legyen a válasz. Azt kell látnia, hogy ha én tegnap nem engedtem fel az ágyra, akkor holnap sem fogom. Minden szabály minden nap ugyanaz. 4-5 éves korig nincs lazaság. Ez egy főállás, mint egy gyereknél. Ha egy picit elgyengülsz, akkor a fejedre nőnek. A falkavezér csakis én lehetek.

Gyakran eshetünk azonban abba a hibába, hogy a családtagok más „szerepet” játszanak a család és kutya kapcsolatában. – A család összes tagja legfelül kell, hogy legyen. Nincs olyan, hogy egygazdás kutya; a feleségnek, a gyerekeknek ugyanúgy be kell tartania a szabályokat a kutyával szemben. Itt nincs jó zsaru, rossz zsaru. És ha a család minden tagja fölötte áll, akkor más emberekkel szemben sem lesz elnyomó a kutya. Nem fogja őket maga fölé helyezni, de már nem akarja ledominálni.

Hűsölés. Ők is nehezen bírják a hőséget

Valóban hatalmas odafigyelést igényelnek azonban a csehszlovák farkaskutyák, mert – ahogy Tamás fogalmaz – esetükben büntet minden hiba. Ezt nagyon szépen fogalmazza meg: 

„Ha nem vagyunk erősebbek, mint a kutya, lelkileg, fizikailag, akkor ő meg akar minket védeni. Mert ez a falkavezér dolga. Nem várja meg az én döntésemet, nem várja meg, mit reagálok, hanem ő akar megvédeni. Ha egy gyerek, főleg egy ekkora testű kutyánál, alárendelt szerepet vesz fel, az magában hordozhatja azt, hogy egy sétáltatás alkalmával fenyegetve érzi a kisebbet, a gyengébbet, akkor ő támadni fog. Akármilyen jámbor, kedves a kutya, a krízishelyzetre így fog reagálni. Ezért fontos mindig – és én ezt vallom –, hogy ha én elég erős vagyok, akkor nem érzik annak szükségét, hogy ők rendet tegyenek.”

– Az, hogy két ivaros, felnőtt, kan kutya él velem, ez egy ékes bizonyítéka annak, hogy megfelelő tartással bármilyen kutyát lehet jól nevelni – hangsúlyozza, hozzátéve: mindig elmondom, hogy nem vagyok kiképző, és állatpszichológus sem, így „csak” tapasztalatról, véleményről beszélhetünk esetemben.

„Néha inkább macska, mint kutya”

Baldr volt az első ilyen kutyája Tamásnak. Nagyon sokat kutatott egyébként, eredetileg németjuhászt szeretett volna. Mint mondja, nagyon sok tenyészetet nézett meg szerte az országban, de csak olyan helyről akart elhozni kutyát, ahol komoly odafigyeléssel tenyésztik az ebeket. Végül Kecskemét mellett talált rá Baldr-ra, akit kiállítási kutyának szántak. – Hamar kiderült számomra, hogy nem egy vad ösztönállat, nem kezelhetetlen, hanem egy nagyonis jó családi kutyát találtam, akivel magyar bajnokok is lettünk.

Ő még lakásban nőtt fel, de nem is a hely méreteivel volt gond, hanem előjött nála a szeparációs szorongás: amikor egyedül maradt, elkezdett rombolni, megpróbált minden ajtót kibontani. – Sajnos hibát követtem el: fokozatosan akartam szoktatni az egyedülléthez, de valami félresiklott. Fontos megjegyezni, hogy ez soha nem a kutya hibája. Erre is megvan a megfelelő módszer.

Falkában

Alpha már családi házban nőtt fel. Nála ugyanúgy megvolt a rombolásra való hajlam, de ő puszta unaloműzésből tette ezt, jegyzi meg Tamás most már nevetve a történeten. És mi történik, ha más kutyákkal találkoznak? – kérdezzük. – A legtöbb kutya agresszívan közeledik feléjük. Ők maguktól nem fognak megtámadni senkit, de az agressziót megtorolják gondolkodás nélkül.

A szűk egyórás séta alatt mi magunk is megtapasztalhattuk: rendkívül kezesek, nem idegeskednek, nyugodtan tudtunk úgy beszélgetni, hogy ők közben sétáltak mellettünk. A farkasok intelligenciaszintje egyébként – a nagyobb agytérfogatnak köszönhetően – jóval magasabb, mint a kutyáké. Pont emiatt lesznek önállóbbak – és makacsabbak. – Viccesen meg is szoktam jegyezni, hogy néha sokkal közelebb állnak a macskákhoz, mint a kutyákhoz – nevetünk egy nagyot Tamás hasonlatán, majd azzal búcsúzunk, hogy megköszönjük a falkának, hogy befogadott minket erre az egy órára.