“…egyáltalán nem igaz hazánkban, hogy több a szinglinő, mint a szingliférfi”
– mondta Dr. Rövid Irén szociológus, a KSH elemzője, aki két tanulmányban mutatja be, hogy kiket tekintünk szinglinek hazánkban. (A kutatás eredménye a KSH podcast-adásában is meghallgatható.)
A média által sugallt képpel szemben hazánkban a szinglik között több a férfi, mint a nő.
A szingliket bemutató filmekben és sorozatokban megjelenő tipikus szinglinő a harmincas éveiben jár, felsőfokú végzettséggel rendelkezik, munkájáért kiemelkedő bért kap, és nagyvárosban él.
„Azt az adataink is alátámasztják, hogy a legtöbb szingli nagyobb városokban lakik és körükben több a felsőfokú végzettségű. Az viszont egyáltalán nem igaz hazánkban, hogy több a szinglinő, mint a szingliférfi”
– mondta Dr. Rövid Irén.
A KSH szakértője – aki e tanulmányokból elkészítette hazánk első szinglitérképét – a 2001. és a 2011. évi népszámlálás, valamint a 2016-os mikrocenzus adatait használta fel kutatásaiban.
Kit is tekintünk szinglinek? Kecskemét a 10–20% közötti kategóriába tartozik
Dr. Rövid Irén szerint több szinglidefiníció létezik. A kutató azokat tekintette szinglinek, akik a két népszámlálás idején a 20–39 éves korcsoportba tartoztak, még nem kötöttek házasságot, nem éltek tartós párkapcsolatban, nem született gyerekük, és egyedül éltek a háztartásban. Ezek alapján:
a 20–39 éves szinglik száma 2001 és 2011 között 139-ről 201 ezerre nőtt, 2016-ra azonban 188 ezer főre csökkent.
A kutatások alapján az is kiderült, hogy milyen egy tipikus 20–39 éves magyar szingli. Az átlagszingli 30 éves, 21 évesen kezdett dolgozni, és 24 évesen költözött el otthonról.
A legtöbb 20–39 éves szingli Budapesten, illetve azokban a járásokban élt, amelyek megyeszékhelyet is, mint például Kecskemét is magukban foglaltak. A városok többsége, Eger, Győr, Veszprém, Sopron, Békéscsaba, Szolnok, Kecskemét, Miskolc, Zalaegerszeg, Szekszárd, Visegrád, Baja, Gyula és Orosháza is a 10–20% közötti kategóriába tartozik.
Boldogok is és nem is
A tanulmány legfontosabb részének talán az tekinthető, amely a szinglik életkörülményeit mutatja be szubjektív mutatók segítségével. Eredményeik többnyire
alátámasztják azokat a megállapításokat, melyekre a témával foglalkozó, korábbi
kutatások jutottak.
Ugyanis a szinglik csoportja elégedetlenebb volt az életével, illetve ritkábban érezte magát mindig vagy többnyire boldognak, gyakrabban magányosnak, mint a velük egykorú, házas családi állapotúak. Mégis, ha a 16 éves és idősebb népességhez viszonyítunk, akkor a szinglik közül a 20–39 évesek az átlagosnál elégedettebbnek, boldogabbnak számítottak, amit a személyes kapcsolataikkal való elégedettségük is befolyásolhatott.