Szijjártó Péter első hazai nyilvános szereplése az ügy kirobbanása óta a keddi hajdúsámsoni útátadó volt. Itt négy darab mikrofon várta a minisztert kritikus kérdéseket feltevő tudósítók kezében. A Magyar Távirati Iroda az ügyről nem tett említést az eseményről szóló beszámolóban, a hirado.hu múlt héten arról tájékoztatta a lakosságot, „Szijjártó Péter szabadsága alatt is dolgozik”. Kormánypárti közszereplőtől eddig emlékezetes kritika nem hangzott el, Gulyás Gergely miniszter a kormányinfón semmiféle problémát nem látott az ügyben.
Egy polgári demokráciában Szijjártó már lemondott volna egy ilyen lebukás után, ahogy Rényi Pál Dániel írta, de ennek fontos oka az is, hogy ezeknek demokráciának egészségesen működő intézményei vannak. Magyarországon mostanra már nemcsak az elfoglalt hatóságok miatt nem kell aggódni a lebukó politikusoknak, de még a nyilvánosság előtti kellemetlen helyzetek miatt sem. Akkor sem, ha ennyire világos az ügy.
Akárhányszor mondja el a külügyminiszter, hogy „magánügy”, és próbálja meg úgy beállítani, mintha az ő magánéletét zavarták volna meg, a kérdés soha nem a Szijjártó-család nyaralása volt. A kérdés az, hogy miből fizette ki az utat. Bevallott jövedelméből nem tudja, ha pedig elfogadta ajándékként Szíjj Lászlótól, az a korrupciós tankönyvek első fejezetébe illik, ahogy már idézett cikkünkben írtunk. Minden más csak körítés.
Amikor hat évvel ezelőtt kiderült, hogy Szijjártó olyan házba költözött, ami jelentősen meghaladta bevallott anyagi lehetőségeit, papíron legalább megvolt a válasz: családi összefogásból vásárolták az ingatlant. Ugyanígy, amikor Rogán Antal lebukott a magánhelikopterezéssel, formailag akkor is hivatkozhatott arra, hogy akkori felesége, Rogán Cecília fizette az utat jövedelmező üzleteinek köszönhetően. A 2020-as Szijjártó Péter esetében ilyen fügefalevél nincs a raktáron. Ahogy egyébként nem volt Orbán Viktornak sem 2019-ben, amikor kiderült, magánrepülővel jár focimeccsre.
A keddi nyilatkozat a betanult panelek komikus ismételgetése mellett azért figyelemreméltó, mert a miniszter a kommunikációs úthenger beröffentése mellett arra már kísérletet sem tesz, hogy a kérdés érdemi részére bármiféle választ adjon. Azt üzeni a nyilvánosságnak, hogy nem kell aggódni, minden rendben volt, de
így nem állampolgárokkal, hanem alattvalókkal beszél egy hatalom képviselője.
Olyan világ lett Magyarországon, hogy ezt simán meg lehet tenni. Miközben a NER magánrepülője nem győz megfordulni Ferihegy és különféle tengerparti városok között, a lebukó miniszterrel a legrosszabb, ami történhet, hogy a kérdésekkel semmilyen összefüggésben nem lévő mondatokat kell ismételgetnie néhány percen át. Csend van és félrenézés, de ez semmit sem változtat a tényen: a magyar külügyminiszter ma egy korrupciógyanús ügy főszereplője.
Balos példákat nem tudott példaként felhozni a cikk írója. Érdekes, ha lett volna biztos megemlíti azt is.
Szijjártó a fehérorosz nagykövetség előtt tüntetett Lukesenka diktatúrája ellen 2006-ban
Szijjártó azt mondta, a magyar ifjúsági szervezetek közösen akarták hallatni a hangjukat egy olyan fontos ügyben, mint a szabadságjogok megsértése Európában. Megdöbbentőnek nevezte, hogy tüntetőket terroristának lehet nevezni csak azért, mert összegyűlnek, hogy egy választás tisztaságát számon kérjék. Szerinte a XXI. században ez nem elfogadható.
„Arról van szó, hogy emberek szabadságát korlátozzák, fiatal embereket csak azért börtönbe visznek, mert kimennek egy utcára, élve a demokratikus joggal, ami a szólásszabadsághoz, véleménynyilvánításhoz, vagy a gyülekezéshez kapcsolódik. És elmondják, hogy szabadságot és demokráciát akarnak, ahogy a mi szüleink is ezt akarták” – vázolta fel a helyzetet a köztévében a Fidesz szóvivője.
Ez most éppen az aktuális kormánytagokról szól! Mi a probléma? Ja, hogy ők sérthetetlenek? Nyugodtan lopjanak, hazudjanak? Pedig, ha jól emlékszem, 2010-ben ment a szöveg, hogy milyen tisztességes kormánya lesz ennek az országnak. Nem úgy fest a dolog! Hol van már az emútnyócév!