Vajon a kormányunknak vagy Soros Györgynek áll az érdekében, hogy valótlan hírek látnak napvilágot a Balatonról. Kilenc napig élveztem a magyar tenger örömeit és két kapás között a rádió híreit hallgatva állítólag hatalmas tömegnek kellett volna lennie. Gondoltam majd augusztus 20.-án megkeresem, mint Arthur király a Szent Grált, de oda- vissza az északi partot járva úgy 140 km-t kocsikázva valahová elrejtőzve, de nem találtam meg a tömeget. Vajon hová bújhatott? Tettem fel magamban a kérdést és ezért hazafelé információk gyűjtésébe kezdtem. A szállásadók már egy éjszakára is hajlandóak voltak szobát biztosítani mivel átlagosan 75%-s kihasználtsággal működtek. A meghirdetett rendezvényekre alig voltak kíváncsiak, de az esti, pár perces tűzijátékok élvezetesek voltak. A vendéglátósok és a boltosok bár jó ötletnek találták a „Nyaraljunk itthon” meghirdetett programot, de valójában csalódottakká váltak mert a nyugati turisták háromszor annyit hagytak náluk, mint a magyarok így a bevételük jelentősen elmaradt. Itt egy kávé ott egy kóla vagy tea, ajándékok vásárlása és lám- lám a borravalók azonnal megtették a hatásukat és máris három részre tudtam sorolni a vendéglátósok és az ajándékboltosok vásárlói erejét. A Dunántúliak az életvitelükhöz megszokottan átlagosan költekeznek, a Budapestiek (T.K.) minden téren smucigok míg a kelet- magyarországiak a vendéglátásban a menüt keresik, viszont az ajándékok vásárlására kimagaslóan sokat költenek, mivel ezen országrészben még divat a szeretteiknek való öröm szerzése és ezért valahol büszke is lehetek.