„A piros sportautó nagy sebességgel robog a meleg, csillagfényes éjszakában. Vihar söpör végig a pusztán. A nyílegyenes országutat akácfák szegélyezik. A szél leszaggatja a fehér virágokat a fáról (…) Mintha hóvihar tombolna tavasszal, különös, valószerűtlen, forró és bódítóan illatos hóvihar. Ez a kép rémlik fel bennem, ha a Magyarországon töltött boldog éveimre gondolok. Mintha az Ezeregyéjszaka meséinek színes, egzotikus, vérszagú és rózsaillatú világában éltem volna. Az a régi, feudális Magyarország nincs többé. Elsöpörte a vihar, mint a pusztai akác virágait a szél.” Varázslatosan kezdte visszaemlékezését 1948-ban gróf Andrássy Imréné, született Stella Kuylenstierna már a svédországi szülői ház biztonságában. Az első világháború után került Magyarországra, s a második világégés miatt kényszerült elhagyni otthonát 1945-ben. Lebilincselő memoárja, Ég a puszta címmel egy ideje Kúnos László fordításában magyarul is olvasható. Az asszony egy puritánabb és polgárosultabb kultúrából érkező szemével, ám befogadó módon, idetartozóként mesél rólunk, magyarokról és „feudális” viszonyainkról. Humoros és megható történeteket fűz össze az arisztokrácia különc szokásairól és tagjairól, majd a háborúról, a menekülésről. Teljes cikk itt: https://mult-kor.hu/igy-latta-a-ket-haboru-kzti-magyarorszagot-az-andrassyak-kze-behazasulo-sved-grofno-20200830
Jó a történet