HÉ! Hé! Figyeljetek!
Valaki meg kell, hogy mondja végre nektek!
Több értelmes írásban találkoztam az #SZFE kapcsán azzal a filozófiai kérdéssel, hogy mire jó az egyetemfoglalás, hiszen úgyis kitakarítja előbb-utóbb a hatalom az egyetemet és végrehajtja ostoba, erőszakos terveit. A diákok bukják státuszukat, soha nem fognak már diplomát kapni a nemzethy, turbómagyar, inkvizítorok által keresztényesített intézményben. Aztán eszembe jutott egy újságcikk 1977-ből(!), amit a „168 óra” főszerkesztői pozíciójából frissen kirúgott Rózsa Péter, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem „A Mi egyetemünk” diáklapja kulturális rovatának, diákok által (demokratikusan és egyhangúlag) felkent vezetője szerkesztett be a lapba.
A HÉ! című cikket (verset, kiáltványt?) egyik diáktársunk, Fenyvesi Károly írta.
Nem nehéz idéznem, mert kívülről tudom:
„HÉ! Hé! Figyeljetek!
Valaki meg kell, hogy mondja végre nektek.
Seggnyaló, létrán kapaszkodó banda!
Hirtelen versek gazdái!
Bambaarcú, pózoló, hülye tömeg!
Ködért vedelő részegek!
Aprópénzért ráncos combot szétrakók!
Csak gyávaságból nem sírók!
Nem született gyermekek gyilkosai!
Hit, lélek nélkül nevelők!
Stopposnak meg nem álló hájfejűek!
Meg nem értett, sértett zsenik!
Öntelten vigyorgó zsebórás urak!
Nagyképű, hülye kis senkik!
És sokan mások.
Eljön majd a nap, amikor ítélni fogunk felettetek.
A kor és mi.
Mi, akik sírunk, ha részegek vagyunk, hányadékként dől belőlünk ima, jajszó, gyalázat.
Mi, akik öröktől fogva úton vagyunk, hajszoljuk az örök időt porban, sárban, hamuban.
Mi, akik félünk, egyszer érkeznünk kell, az állomáson elveszik cipőnk, botunk, tarisznyánk.
Mi, akik tudjuk, jót tenne a testnek, ha úgy élhetnénk, mint sok más részeg, béna, meggyőzött.
Mi, akik hisszük, eljön egyszer a nap, melytől fogva nem kell soha ököl, remény, ítélet.
Ítélni fogunk.
Mi és a kor.
Késői jajszavak kongva lehullanak.”
Ha bárki azt kérdezné, mivégre az egyetemfoglalás, hát ezt Ti is idézhetitek…