Történt pedig, hogy a minap egy előterjesztést tűzött napirendre a miskolci városháza közgyűlése, amelynek elkészítéséért (állítólag egy külső cégnek) hárommillió Ft-ot fizetett az önkori. Az ottani ellenzék egyik embere, tehát egy fideszes, felismerni vélte a saját mondatait, ezért plágiummal vádolta az önkorit. Az előterjesztést némi vita után perceken belül levették a napirendről, majd némi vizsgálódás után az ellenzéki állítások megcáfolására közleményt adott ki szerdán a miskolci önkormányzat, amiben hangsúlyozzák: „sem jogi értelemben, sem tényszerűen nem valósult meg plágium”. Tisztelt Szerkesztők!
„A magyarázat szerint plágium „csak szerzői művek esetében értelmezhető, így fogalmilag kizárt, hogy a Gazdasági Program keretei között megvalósuljon, mert az nem szerzői mű, hanem egy tényfeltáró és stratégiai lehetőségeket összegző munkaanyag.”
E poszt szerzője tíz éven keresztül tanított szerzői jogot, kétszer működött közre szerzői jogi kérdésekben szakértőként, alaposan ismeri a magyar (eu-jogharmonikus) szerzői jogi törvényt (a továbbiakban Szjt.), némiképp ismeri az USA ettől lényegesen eltérő törvényét, és megállapítja, hogy az önkormányzat valószínűleg téved.
Az Szjt. pontosan definiálja a szerzői jogvédelem alá tartozó műveket, a szerzői mű kifejezés azonban a hatályos törvényváltozatban nem szerepel. A korábbiban szerepelt.
Az Szjt. tételes példákat is sorol föl a szerzői jogvédelem hatálya alá eső művekre, az előadói beszédtől a számítógépes program dokumentációjáig, majd megállapítja: „A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.”
Azt is tartalmazza a törvény, hogy mit nem véd: pl. a szabványokat, a jogszabályokat, rendeleteket, bírósági határozatokat vagy – eltérően az USA törvényétől – „Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek.”
A munkaanyag tehát bizony, jogvédett, ha az egyébként más szempontok szerint megfelel a szerző szellemi tevékenysége termékének. Az Szjt. védettsége alá tartozó művet ugyanis nem az határozza meg, hogy mi célból készült – kivéve néhány esetet, lásd fent. Ha mégis tévednék, tehát a munkaanyag semmilyen újdonságot nem tartalmaz, semminemű önálló alkotói tevékenység eredménye nem érhető tetten benne, csupán összelopkodták, akkor miért fizetett érte a Veres Pál vezette műintézmény (állítólag, az önkormányzati közlemény nem tér ki erre) három misit, és miért vették le a napirendről a tárgyalását? Ebben az esetben az önkori jogi úton támadható pl. jogosulatlan gazdagodás elősegítése miatt. Érdekességként említem, hogy ha az önkori szerzői díjat fizetett (volna), akkor ezzel nem lehetne támadni, mert a szerzői díj két fél szabad megállapodásán alapul. Akkor viszont az Szjt. megsértése miatt lenne támadható.
A munkaanyag megrendelőjéről nem tételezhető föl a rosszhiszeműség, az alkalmatlanság vélelme azonban igen. Ugyanis egy munkaanyag átvétele során, még annak kifizetése és különösen napirendre tűzése előtt meg kell győződni az anyag tartalmának minden vonatkozásáról. Erre vannak igen gyors és hatékony módszerek, amelyeket a kezdő pedagógusok is ismernek, egy híres gimnázium kiváló volt igazgatóján pedig mindenképpen számon kérhetők – plágiumtól függetlenül.
Tisztelettel