Ki lophat?
Minden politikai-gazdasági berendezkedés legfontosabb kérdése, hogy ki lophat. Vagy kevésbé direkten fogalmazva, milyen gazdasági szereplők számára megengedett, hogy a piacon értékelhető gazdasági teljesítmény nélkül tegyenek szert többlet erőforrásokra, járadékra, tőkére és vagyonokra. Ez leegyszerűsítve két dolgon múlik: az állam képességein – tehát hogy mennyire állnak rendelkezésére olyan eszközök, amelyekkel az apparátus biztosítani tudja a szabályalapú gazdasági rend működését -, illetve az állam szándékain. Ez utóbbit főként az befolyásolja, hogy az államapparátus politikai irányítása milyen célokat tűz ki a szervezet elé.
A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány átfogó módon be kíván avatkozni a gazdasági tulajdonviszonyokba. Ez nemcsak a nyíltan is vállalt absztrakt százalékokról szólt*, hanem egy saját, nem üzleti, hanem politikai-hatalmi elven működő pénzügyi háttér kiépítéséről is. Sokáig úgy tűnt, hogy ezzel a céllal bármit megtehet és bármilyen eszközt felhasználhat a kormány és a vele összehangoltan mozgó gazdasági szereplők.