Magosságos viszonyok!
Leteszem a tálcámat az önkiszolgáló étteremben az asztalra és leülök. Ekkor veszem észre, hogy pár méterre szemközt, ül velem egy ismerős, aki nemrégen még magas hivatalt töltött be a városban. Próbálok köszönni neki, de nem sikerül. Többször odanézek, biccentek, de látható zavarodottság és „nem látlak, így köszönni sem tudok” fejmozdulatok. Hamarabb végzek, de ekkor sem sikerül köszönnöm.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy hány hasonló szituációban volt már részem, az elmúlt évtizedekben. Hány ember felemelkedését és aláereszkedését láttuk már? Miért nem lehet megtanulni, hogy egy magasabb pozíció, vagy gazdasági helyzet az nagyon hamar a visszájára is tud fordulni? Miért nem lehet normálisan viselkedni egy magasabb pozícióban, vagy olyan helyzetben, amikor jobban állunk a környezetünknél?
Ezzel az úrral is az a helyzet, hogy pár évvel ezelőtt, egy ügyben szerettem volna bejutni hozzá, amikor még „hivatalban” volt. De ez, csak úgy sikerült, hogy a titkáráról kiderült, félig-meddig rokonok vagyunk. Ezután fogadott, de végig éreztette, hogy ki az úr a házban. Aztán az ötleteinkből sem lehetett semmi. Nem volt megalázó, de nem rejtette véka alá, hogy Ő a főnök! Most meg, az önkiszolgáló étteremben ülve, nem mer a szemembe nézni! 
