Horváth Ferenc az Észak-Magyarországnak elmondta: az 1930-ban megépült híd a két világháború között a térségben élők kapcsolattartását számtalan fontos területen megkönnyítette. Összekötötte a Bodrogközt a szabolcsi régióval társadalmilag, gazdaságilag egyaránt. Hosszú ideig Kenézlő Szabolcs megyéhez is tartozott. A híd egy nyomtávú forgalmat tett lehetővé, aminek közepén húzódott az egykori keskeny nyomtávú kisvasút sínpárja. A vonatszerelvény a zempléni Hegyközből, valamint a Bodrogközből szállította az utasokat a Tisza túloldalára és vissza – magyarázta a polgármester. Hozzátette: a folyó fölött átívelő létesítményt 1944 novemberében a visszavonuló német csapatok robbantották fel. A balsai híd a második világháborúban megsemmisített hidak közül az utolsó, ami még nem épült újjá, bár több fórumon is ígéret érkezett a összes akkor lerombolt híd újjáépítésére. A polgármester szerint a híd hiányának jelentős szerepe van abban, hogy Kenézlő lakosságszáma a XX. század első felében feljegyzett 2200 főről mára 1200-ra csökkent. Mint elmondta, ugyan az előző időszakokban voltak már kezdeményezések a híd újjáépítésére, azok mind elhaltak.