Az, hogy senki nem marad ellátatlanul, valamint az, hogy „a kórházi kapacitások szinte korlátlanul állnak rendelkezésre”, egyáltalán nem igaz..

Amíg van tizenhatezer lélegeztetőgépünk és tízezer üres kórházi ágyunk, speciálisan képzett szakápolóból kevesebb mint kétezer van

– írja a politikusoknak és az orvoskollégáknak is szánt szombat esti Facebook posztjában Máté-Horváth Nóra aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos. A szakember hozzáteszi, „esélye egy lélegeztetésre szoruló betegnek csak akkor lehet a túlélésre, ha a nap 24 órájában áll mellette megfelelő intenzív osztályos szakszemélyzet: aneszteziológus és intenzív terápiás orvos, valamint intenzív terápiás szakápoló.

Utóbbiak kapcsán az orvos részletezi munkájuk fontosságát: „Tudnak lélegeztetett beteget ellátni, lélegeztetőgépet alapszinten állítani, életfontosságú gyógyszereket adagoló pumpát villámgyorsan cserélni, katéterezni, artériát szúrni, centrális vénás kanült kezelni, szívmonitort felrakni, bonyolult kábeleket megfelelő sorrendben szélsebesen felhelyezni a betegre. Látják, ha romlik egy beteg, látják, ha baj van, ugranak és cselekednek.”

Egy kétezer fős csapatból kell a nap 24 órájára (2-3 műszakra), a hét 7 napjára kiállítani azt a szakszemélyzetet, aki ellátja az intenzív osztályos betegeket. Mint Máté-Horváth Nóra írja, „mivel egy intenzíves ápoló a szakma szabályai szerint egy műszakban legfeljebb kettő lélegeztetett, instabil beteget tud egyszerre megfelelő szakmai gondossággal ellátni (ez az alacsonynak tűnő szám egy fontos minőségi mutatója minden intenzív osztálynak), már talán könnyen érthető, hogy hiába a tizenhatezer gép vagy a tízezer szabad ágy, ha nincs, aki ott legyen a betegek mellett.”

Kiemeli, hogy növelni a szakszemélyzet számát rövid idő alatt nem lehet, ehhez évek kellenek. Az orvos az tanácsolja, hogy

elkezdhet viszont a politika a lényegről beszélni. Elkezdhetünk őszintén egymással kommunikálni. Elkezdhetünk összefogni a széthúzás helyett, maszkot viselni a kötekedés helyett, elkezdhetünk nemet mondani a sportrendezvényekre akkor is, ha a törvény valamiért nem hajlandó korlátozni őket, elkezdhetünk figyelni egymásra, az időseinkre és az egészségügyben dolgozóinkra.

A lélegeztetőgépekhez szükséges szakemberek számáról azután kezdődött vita, hogy a Népszava a birtokába került dokumentumok alapján megírta, hogy a koronavírusos betegek kezelésére kijelölt Korányiban és a Szent Lászlóban annyi a súlyos beteg, hogy az intézményekben a „lélegeztető kapacitás betelt”. Orbán Viktor miniszterelnök ezután kereste fel a Korányit, ahol az ügyeletes orvos azt mondta neki, a gépek számával nincsen gond, de a működtetésükhöz technikus is kell elég. A Népszava szombaton arról írt, hogy megkezdődött az egészségügyi dolgozók átvezénylése a Korányiba.  Madurka Ildikó, az intézmény főorvosa a közmédiának nyilatkozva elismerte, hogy az intenzív kapacitások kezdenek megtelni, de van egy betegellátási utasítás arra is, hogy ha a Dél-Pesti Centrumkórház és a Korányi intenzív kapacitása megtelik, melyek azok a következő fővárosi kórházak, amelyek hadra foghatók. Kiemelte, Magyarországon nincs olyan, intenzív terápiás szakvizsgával rendelkező ember, aki ne értene a lélegeztetőgépek kezeléséhez.

Máté-Horváth Nóra posztjában ír arról is, hogy érezhetően nagy a feszültség az orvosok között a járvány egyre erősödő második hulláma miatt, a kórházakban pedig aggodalom és várakozás van, miközben a politikai elit „veszekszik, egymásra licitál, számháborúzik, bezzegel.”

Az, hogy senki nem marad ellátatlanul, valamint az, hogy „a kórházi kapacitások szinte korlátlanul állnak rendelkezésre”, egyáltalán nem igaz. Tudjuk ugyanis, hogy annak, hogy hány intenzív osztályos beteget tud ellátni a magyar egészségügy, nem a szabad ágyak száma, és már biztos, hogy nem a lélegeztetőgépek száma fog gátat szabni

– teszi hozzá.

Arról, hogy mennyire van felkészülve az egészségügy a második hullámra, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke nyilatkozott a 24.hu-nak: