Ha ízetlenkedni akarnék, mondhatnám, hogy hetvenöt éve szűnt meg az egyik kedvenc együttesem (minden ember afféle együttes, organikus elegy; minden halál egy feloszlás).
Sokféle zenét nyomott, nem is mindegyikért vagyok oda, de összességében elég magasan áll személyes toplistámon (amin sajátos módon drogos punkokkal, öreg, fekete Mississippi-menti bluesemberekkel, orosz romantikusokkal, vagy makrancos hippikkel osztozik).
Valószínűleg a legismertebb magyar formáció; többen hallottak róla világszerte, mint Leszli Mándokiról, sőt a legismertebb magyarok toplistáján is alighanem rögtön másodikként, Lugosi Béla után áll.
Itt, mifelénk, néha elismerték, de többnyire inkább nem, bár igazán népszerű sosem lett. Pedig ha valaki, ő populáris volt, a jó értelemben. Egy időben, mikor még költők, szabadságharcosok és világzenészek díszítették a bankókat királyok és fejedelmek helyett, még pénzarc is lett belőle, sőt jó ideig ő volt a legnagyobb pénzarc. (Én mindig idegenkedve néztem a pénzarcokat, akár poéták, akár véreskezű hadurak. Inkább olyasféle képek illenének a pénzre, mint amiket mostanság a cigisdobozokra nyomnak: tüdőrák, fogsorvadás, és főleg háború, elidegenedés, kizsákmányolás, nyomor, pazarlás, ökológiai katasztrófa, ilyesmi.)
Mostanság inkább nem szeretik. A dalai nem alkalmasak mindennapos éneklésre, életútja, egykori véleményei nem alkalmasak rá, hogy gipsz stukatúraként díszítsék a mai rendszer pitypangos Patyomkin-homlokzatát. Jobb is így. Nem szeretném, ha szeretnék.
Emlékére álljon itt tőle az egyik kedvenc számom.
YOUTUBE.COM
Béla Bartók, Music for strings, percussion and celesta (Full)
Béla Bartók (1881-1945) Music for strings, percussion and celesta I Andante tra