Valószínűleg az év egyik legnehezebb kerékpártúráját ajánljuk most, de ez ne tántorítson el. A Bükk-vidék színét-javát járhatod be bringával, ahol ugyan nem mindenhol tökéletes az út, de az érintetlen erdő csendje maximálisan kárpótol.
Táv: 63 km
Szintemelkedés: 920 m (hegyes)
Nehézség: közepes-nehéz
Ajánlott kerékpár: az aszfalt Bükkszentlélektől néhány kilométerig nagyon rossz minőségű, ezért inkább trekking vagy gravel bike ajánlott.
GPX fájl letöltése: ide kattintva.
Utunk Magyarország negyedik legnépesebb városából, Miskolcról indul. Bármivel is érkezel, a közlekedés kiváló: Budapestről óránként megy a vonat a Miskolc-Tiszai pályaudvarra, átszállás nélkül alig két óra az út. Kocsival az M3-as autópályán nagyjából ugyanennyi idő alatt érsz le.
A pályaudvartól rögtön kerékpárút indul a tér baloldalától, nyugati irányban, a Szinva patak mentén. A bringaút szépen átkacskaringózik Miskolcon, több helyen sávvá vagy nyommá alakul, de könnyen elérhetőek róla a város híresebb nevezetességei (diósgyőri vár, Avas kilátó, Deszkatemplom). Ha van rá lehetőséged, Miskolc természetesen önmagában is megér egy napot, főleg, ha a miskolctapolcai barlangfürdőt és Lillafüredet is meg szeretnéd nézni.
Mi az a Vándortábor?
A Flowcycle 2020-ban is folytatja az ország jelentősebb kerékpáros túraútvonalait bemutató cikksorozatát. Ezúttal a Kerékpáros Vándortábor Bükk – Aggteleki-hegység útvonalát járjuk be. Ha nem tudod mi az a Vándortábor, ide kattintva mindenre fény derül.
Egyébként a diósgyőri várból legurulva az Árpád út/Hegyalja út irányában hagyjuk el a települést Lillafüred felé. Az út hibátlan minőségű, viszont a forgalom turistaszezonban viszonylag nagy tud lenni, és ez a szakasz emelkedik is folyamatosan, hiszen 300 méter körüli tengerszint feletti magasságra kapaszkodunk fel.
A gyönyörű Hámori-tavat és a Palotaszállót lehetetlen eltéveszteni, és ahogy írtuk, érdemes a miskolci programokkal együtt egy teljes napot rászánni.
A Palotaszálló parkja ingyenesen bejárható, igazán szép függőkertje és vízesése van. A Hámori-tavon horgászni és csónakázni is lehet, a Palotaszállótól délre pedig a kisvasút állomása van, ami a diósgyőri várba, vagy következő állomásunkra, a Fazola-kohóhoz is elvisz.
Mi északnyugati irányba a Hámori-tó felett bringázunk tovább. Jó hír, hogy innentől a forgalom szinte nullára csökken. Alig három kilométer múlva az út bal oldalán találjuk az újmassai őskohót, és a mellette lévő skanzent. Az ország egyik legfontosabb ipari műemlékéről van szó, a kohó több mint 200 éves, ami Európában is ritkaságnak számít.
A kohó után rögtön belecsapunk a lecsóba, és átmászunk a Bükkön. Hosszú, hat kilométeres emelkedő következik, melynek során 750 méter magasba mászunk fel. Sajnos a bükkszentléleki elágazástól (az emelkedő tetejétől) nagyon rossz az út majdnem Mályinkáig (kb. 6 kilométer), itt fokozott óvatossággal ereszkedjünk.
A rossz útviszonyokért kárpótlásul megdöbbentő csendet és valóban érintetlen erdőt kapunk ajándékba. A csodás erdei lejtmenet vége felé a Begyeleg kilátót találjuk, ami ottjártunkkor le volt zárva, de a kilátás így is gyönyörű.
Hosszú idő után újra településeken vágtatunk keresztül (Mályinka, Dédestapolcsány), és az útminőség is rendben lesz végre. Dédestapolcsányon a Lázbérci-víztároló nyújt szép látványt. Érdemes ide időzíteni egy kis pihenőt.
Jó hír, hogy a tároló tőszomszédságában tökéletes minőségű, autóktól háborítatlan út vezet Upponyba, addig is csak két rövid emelkedőt kell megmászni. Upponyból Borsodbóta-Sajómercse útvonalon, gyönyörű utakon érjük el a túra végét, Putnokot. Innen szerencsés esetben egy miskolci átszállással visszajuthatunk Budapestre. Arra számíts, hogy a vonaton nincsen külön kerékpárszállító kocsi, de tiltani nem tiltják, hogy felvidd a bringát. Ha igazán kemény vagy, vonatozás helyett folytatod a túrát az Aggteleki cseppkőbarlang felé. Erről is van túraleírásunk, amit alább olvashatsz.