Bár az orvosok valóban akartak a maguk számára egy új foglalkoztatási formát a közalkalmazotti helyett, őket sem teszi boldoggá, hogy a jövőben az állami szférában egy hadsereg tagjaiként kívánnak rájuk tekinteni. A törvény szerint ugyanis január elsejétől az állami, önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatóknál csak úgynevezett „egészségügyi szolgálati jogviszonyban” dolgozhatnak az emberek. Ez pedig jóval kötöttebb, mint a közalkalmazotti státusz, illetve a kiegészítő jövedelmeket termelő vállalkozási formák. Az új jogviszony elsődleges jellemzője, hogy amellett minden további pénzkereset (egészen szűk kivételekkel) csakis a munkaadó előzetes engedélyével folytatható. A másik markáns jellemzője, hogy a szakemberek békeidőben is átvezényelhetők bármely olyan szolgálati helyre, ahol a munkaadójuknak szüksége van rájuk. A beterjesztett szöveg szerint egy nővért vagy egy orvost akár két évre is áthelyezhet az állam az egyik kórházából a másikba. Azt, hogy ennek lesznek-e területi korlátai, későbbi kormányrendeletek dönthetik el. A tervezet néhány jogviszonyban néhány speciális ágazati szabályt is meghatároz. Például tiltani kívánják azt, hogy egy orvos a magán- és a közellátás között a saját gazdasági érdeke alapján kísérje a betegét. Azaz azt, hogy valaki a zsúfolt állami ellátásból a soron kívüliség ígéretével átirányítsa a magánrendelőjébe a páciensét, illetve fordítva, ha a magánrendelőben elfogytak a kezeléshez szükséges eszközök, akkor visszavigye az állami kórházba, mint privilegizált beteget. Annak is elejét kívánják venni, hogy a hiányszakmákban a dolgozók a kórházak között vándorolva verjék fel az árukat, ezt szolgálja az a tervezett szabály, hogy aki egészségügyi szolgálati jogviszonyból lép ki, az egy évig nem kaphat magasabb bért az új szolgálati helyén, mint amennyivel az előző helyéről távozott. Az új szabály várhatóan egyszerre teszi könnyen átcsoportosíthatóvá az egészségügyi szakember gárdát és mutatja meg, hogy mennyire nincsenek elegen a meglévő szakrendelők, kórházak üzemeltetéséhez. Ez elindíthatja és meg is könnyítheti az intézményrendszer átszabását, aminek kormányzati terveiről egyelőre nem tud semmit a nyilvánosság. A tervezett szabályozás egy másik hatása lehet, hogy sok egészségügyi dolgozót döntéshelyzet elé állít: marad-e a közellátásban, vagy azt teljesen odahagyva a magánszolgáltatóknál keres magának megélhetést. Beszéltünk olyan cégtulajdonossal, akinél hétfő kora délután óta folyamatosan csöng a telefon és érdeklődnek, mehetnek-e oda teljes állásban. Ez a folyamat e pillanatban teljesen kiszámíthatatlan. A tervezet szerint az érintettekkel november végéig közölnek további részleteket az új szerződésükről és december végéig kell aláírniuk az új szerződést. Aki ezt nem teszi meg, az a szolgálati idejétől függően 1-3 havi végkielégítéssel távozhat. A reagálási idő szűkössége miatt az orvosi kamara is a tervezetnek csak egy gyors értékelésére vállalkozott, amelyben elutasítják annak több pontját. Hiányolják, hogy a tervezet nem tartalmaz hasonló jövedelmi ígéretet az alapellátásban, illetve a vállalkozási formában dolgozó alkalmazottak számára. Valamint elutasítják a tervezetben mellékelt bértáblát, ami indoklásuk szerint nem teljesen egyezik meg azzal, amiről a miniszterelnökkel megállapodtak.

8050 forint az elfogadható hála mértéke

Januártól akár egy évi szabadságvesztés is járhat a hálapénzt adó vagy elfogadó személynek – legalábbis ezt teszi lehetővé a jogállási törvénytervezettel kezdeményezett Btk. módosítás. A javaslat egyúttal rögzíti az egészségügyben még elfogadható „hála” mértékét a mindenkori minimálbér öt százalékában, azaz jelenleg 8050 forintban.

MOSZ: A MOK bértábláját használták fel arra, hogy csapdába csalják az orvostársadalmat

A Magyar Orvosok Szakszervezete (MOSZ) elnöksége később közölte: követelik, hogy széleskörű egyeztetés során, konszenzusos alapon történjen egy ilyen horderejű változás megtervezése és megvalósítása. Kiemelték, hogy a törvénytervezet az egészségügyi dolgozók számára jelentős érdeksérelemmel jár, mert megtiltja a másodállás vállalását. Ez pedig csorbítja az orvosok szabad vállalkozáshoz való jogait, és a másodállások korlátozása ellátási hiányosságokhoz, vagy vidéki kórházak ellehetetlenüléséhez, esetleg bezárásához fog vezetni. Hozzátették: a tervezet szerint az egészségügyi dolgozók akár 2 évre is kirendelhetőek lehetnek másik munkáltatóhoz – akár az ország másik felébe is – különösebb indok, bárminemű kontroll és megfelelő garanciák nélkül. „Jelenleg a COVID19 járvány súlya alatt roskadozó egészségügyi ellátó rendszert nyilvánvalóan a másodállásokban és önként vállalt túlmunka tarja működőképesen. Ezzel a törvényjavaslattal a jogalkotó a megfelelő ellátás puszta létét veszélyezteti. A nyilvánvaló szabadságjogok csorbulása nem hogy vonzani fogja külföldről vagy a magánszektorból a kollégákat, a munkaerőáramlás iránya megjósolhatóan ezzel ellentétes lesz. Továbbra is teljességgel tisztázatlan az alapellátás helyzete, annak finanszírozása, miközben folyamatosan nő a tartósan betöltetlen háziorvosi és fogorvosi körzetek száma, és az alapellátásban van legtávolabb az orvosok és ápolók bére a közalkalmazotti bértáblától” – hangsúlyozták. A MOSZ úgy véli, hogy a kormány a Magyar Orvosi Kamara bértábláját használta fel arra, hogy csapdába csalja az orvostársadalmat. Jelen formájában a törvénytervezetet a Magyar Orvosok Szakszervezete elfogadhatatlannak tartja, és egyeztetést kezdeményez az illetékes szakminisztériummal – tették hozzá.