Jó pár éve annak, hogy egy ismerősömmel olyan földrajzi nevekről beszélgettünk, melyek szokatlanok, illetve derültséget keltenek. Az Óbarok fölé magasodó hegy neve olyannyira megtetszett neki, hogy amikor találkozunk, mindig megkérdezi tőlem; jártam-e már a Lófingató-hegyen? Általában ugyanazt szoktam neki válaszolni: – Nincs ott semmi érdekes, de egyszer majd szelelve felvágtázunk rá.
Sok év után és a korábbi elképzeléseimmel ellentétben kezdtem más szemmel nézni erre a mindössze 304 méteres magaslatra. Végül kihasználva egy szép őszi délelőttöt, úgy döntöttem, felkapaszkodom a hosszú ideig unalmasnak hitt, ám természeti látnivalót és titkokat is rejtő hegyre.
A vicces néven túl már a hely földrajzi tájegységi besorolása is érdekes. Amíg Óbarok környékét a Vértest, illetve a Zsámbéki-medencét, Etyeki dombságot ábrázoló turistatérképeken találjuk, addig ez a környék a kistájbesorolás szerint valójában a Nyugati-Gerecse része. Ennek ellenére a szóban forgó hely már nem fért rá a Gerecse-térképekre, amin ha mégis helyet kapna, elhelyezkedése miatt a hegység legdélebbi pontjának tűnne. Emiatt a kuszaság miatt nem csoda, ha a lovak erőlködéséről elkeresztelt hegyet sokan a Vértes északkeleti részének gondolják. Feltehetőleg a különös név a magaslat meredek és sziklás nyugati kaptatójára utal. Ebből az irányból ugyanis valóban komoly erőfeszítést venne igénybe a magaslat megmászása, ami véleményem szerint nem csupán a lovak bélmozgását indítaná be. Szerencsére saját magunk megfingatása nélkül, kényelmes turistaúton is feljuthatunk erre a nem csak nevében különös helyre.
