Bővült azok listája, aki megbuktak, miután Orbánnal találkoztak
A magyar kormányfő az utóbbi fél évben két olyan elnökkel is találkozott, akiknek országa rövid időn belül belpolitikai káoszba süllyedt. Egyikük, a biskeki vezető pár órája mondott le. Kérdés, a magyar kormány milyen szempontok alapján köt megállapodásokat olyan államokkal, amelyek a bírálóik szerint korruptak és diktatórikusak, megfigyelők szerint pedig hosszú távon nem is tartható fent a rendszerük.

Csütörtököt mondott ma Szooronbaj Dzsejenbekov kirgiz elnök hatalma, miután országában zavargások törtek ki a helyi ellenzék szerint elcsalt, október 4-i választások után. A kirgiz államfő pár órája jelentette be, hogy lemond.

Nem ragaszkodom foggal-körömmel a hatalomhoz. Nem szeretnék olyan elnökként bevonulni

Kirgizisztán történetébe, mint aki vért ontott, és lövette saját polgárait

– indokolta döntését Dzsejenbekov.  Pedig a múlt héten még – orosz sajtóforrások szerint – Dzsejenbekov kijárási tilalommal és utazási korlátozással járó rendkívüli állapotot rendelt el Biskekben, és a katonaságot is a fővárosba vezényeltette. Korábban a lemondásához a rend helyreállítását szabta feltételül, és elutasította a tüntetők által a börtönből kiszabadított Szadir Zsaparov ellenzéki képviselő kormányfői kinevezését. Szerdán viszont mégis jóváhagyta Zsaparov miniszterelnöki tisztségét, lemondó nyilatkozatában pedig felszólította a tüntetőket, hogy a rend helyreállásának érdekében hagyják el az utcákat. A rendvédelmi erőket pedig arra utasította, hogy ne engedjenek a provokációnak és ne ontsanak vért.

Orbán-átok?

Tréfásan hathat első látásra, hogy ezzel tovább bővült azoknak a politikusoknak a listája, akik nem sokkal korábban találkoztak Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, majd megbuktak. Dzsejenbekovot a magyar kormányfő szeptember végén, Budapesten fogadta, napokkal a kirgiz parlamenti választások előtt. Egyebek közt egy 50 millió dolláros közös fejlesztési alapról állapodtak meg. Kevesebb, mint egy héttel később pedig káoszba süllyedt a kirgiz politika.

Az idén júniusban Alekszandr Lukasenko belarusz elnök fogadta a magyar miniszterelnököt, augusztusban pedig ugyancsak tömeges tüntetések törtek ki a kelet-európai országban; ezek a mai napig tartanak. A Lukasenko-rezsim mindazonáltal még tartja magát.

Dzsejenbekov már a sokadik a sorban. A hivatalos álláspont szerint a magyar kormányfő főként gazdasági megfontolásokból találkozott a listán szereplőkkel. Más kérdés, hogy ezeknek a vezetőknek egy részét korruptnak vagy éppen diktatórikusnak tekintik – holott nemcsak keleti vezetők, nyugati polgári demokráciák politikusai is vannak köztük.

A pecheslista

  • Hoszni Mubarak. A volt egyiptomi elnök 2011. január 23-án fogadta a miniszterelnököt Kairóban, ami vélhetően a magyar déli nyitás előszele volt. Két nappal később azonban kitört az úgynevezett arab tavasz eseménysorozata Egyiptomban, aminek következtében Mubarak lemondott, majd börtönbe került. A helyzet azóta – legalábbis a politikában – stabilizálódott. Mubarakhoz hasonlóan keménykezű, tekintélyelvű vezető került az észak-afrikai ország elnöki székébe Abdel-Fattáh esz-Szíszi volt tábornok személyében.
  • Silvio Berlusconi. A milliárdos üzletemberből avanzsált olasz miniszterelnököt Orbán 2011 októberében biztosította támogatásáról. Másfél héttel később Berlusconi lemondott, mert elveszítette a képviselők többségének a támogatását a bizalmatlansági szavazáson. A volt miniszterelnök azonban továbbra is jelentős gazdasági szereplő Olaszországban. Pártja, a Forza Italia jelen van az olasz törvényhozásban, egy frakcióban ülve a Matteo Salvini (volt miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter) vezette Északi Liga párttal. A Forza Italia az Európai Néppárt (EPP) tagja, ahogyan az a Fidesz is.
  • Miheil Szaakasvili. A magyar kormányfő 2012 szeptemberében látogatott ki Grúziába, napokkal a helyi parlamenti választások előtt. Orbán Viktort éljenzéssel fogadták Szaakasvili pártjának támogatói. A grúz elnök magabiztosan állt neki a voksolásnak, korábban módosította is az alkotmányt, hogy a miniszterelnöknek nagyobb hatalma legyen, mint korábban. A voksolást azonban pártja elvesztette, a kormányfői posztra pályázó Szaakasvili terve pedig fordítva sült el. Nem sokkal később már menekülni kényszerült a kaukázusi országból, mivel elszámoltatás fenyegette az új hatalom részéről. Magyarországon is megfordult. 2014-ben elment kormányzónak az ukrajnai Odesszába az új ukrán vezetés meghívására, aminek apropóján ukrán állampolgárságot kapott. Erre megfosztották a grúz állampolgárságától, de idővel az ukrán hatalommal is összevitatkozott, Ukrajnából kitiltották, elvették ukrán állampolgárságát. Egy ideig hontalanul tevékenykedett, majd a Petro Porosenkót váltó Volodimir Zelenszkij elnök visszadta Szaakasvili állampolgárságát, és 2020-ban az ország nemzeti reform tanács nevű testület élére nevezte ki.
  • Viktor Janukovics. Az Euromaidan nevett kapott 2014-es ukrajnai „forradalom” során megbuktatott volt ukrán elnökről Orbán Viktor még 2010-es találkozójukon úgy nyilatkozott: ő a garancia a térség stabilitására.  A jó kapcsolathoz hozzájárulhatott, hogy Janukovics alatt elismerték hivatalos nyelvként a magyart Kárpátalján, amit csípőből vont vissza az utána következő rendszer. Most a kisebbségi nyelvhasználat miatt pedig továbbra is feszült a helyzet Kijev és Budapest között. Nos, Janukovicsot, akinek a mai Ukrajnában a neve egyenlő a korrupcióval és az orosz érdekek kiszolgálásával, Oroszországba menekítették, és valahol Moszkva környékén tengeti mindennapjait. Pártja azonban átalakult Ukrajnában, és főleg a többségében oroszajkúak lakta keleti térségekben továbbra is jelentős támogatása.
  • Heinz-Christian Strache. Az ibizai videóba belebukó volt osztrák alkancellárt Orbán Viktor fogadta Budapesten tavaly május elején, hiszen az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) egykori politikusában szövetségest fedezett fel a bevándorlással kapcsolatos politikában, de a szimpátia kölcsönös lehetett, mivel az ominózus videóban arról beszél az osztrák politikus, hogy olyan médiaviszonyokat szeretne, mint amilyenek Magyarországon vannak. Strache bukása az osztrák kormányt is megrengette, rossz fényt vetve az egyébként népszerű Sebastian Kurz kancellárra, akinek Osztrák Néppártja (ÖVP) a botrány óta a Zöldekkel kormányoz, miután a botrány következtében felbomlott az ÖVP-FPÖ kormánykoalíció. Strache mindazonáltal visszatért a bécsi tartományi választásokra, ahol a Team Strache színeiben meglehetősen rosszul szerepelt.