Jantyik Zsolt az akkori, első üzemeltető, ő mesélt a korszakról, a ’90-es évek közepéről. Arról a korszakról, amikor klub hátán működött Miskolcon: virágzott a könnyűzenei élet.
Narancs klub![]()
– Juga György, a Fidesz akkori megyei irodavezetője keresett meg, nem volna-e kedvünk egy úgynevezett „narancs klubot” működtetni. Én éppen a Diósgyőri Művelődési Központ főmunkatársa voltam. 1992-t írtunk akkor. Nagyon tetszett az ötlet és a hely, belevágtunk a feleségemmel. Aztán nagy siker lett. Talán azért, mert a hiányra épült – meséli Zsolt.
Volt a Vianban minden. Alternatív zene, blues- és dzsesszkoncertek, könyvbemutatók; egy fél évig Borsod és Hajdú-Bihar megyében csak itt volt táncház. Rendszeresen felléptek az akkori népszerű zenekarok, így például az Eső, az avantgarde zenét játszó Ápolók. Gyakran koncertezett a Club de Blues, a funkyt játszó Legi-team. Országos hírű zenekarok, mint például a Pál Utcai Fiúk, a Kispál és a Borz, a teljesen más stílust játszó Cseh Tamás, Sziámi, Vígh Misi, a Török Ádám fémjelezte RABB is gyakori vendégek voltak a Vianban. A hely egyre inkább a törzshelyévé vált a helyi zenészeknek, színészeknek, rajongóiknak, fiataloknak.
Izgalmas, lüktető közeg
– Pezsgett az élet, egymást érték a programok, egy izgalmas, lüktető kulturális közeg alakult ki pillanatok alatt – meséli. Elárulja, napi 10–14 órákat dolgoztak a feleségével, de egy percét sem érezték fárasztónak. Zsolt egyébként maga is zenész, a PG Csoport alapító tagja, ők is többször felléptek a klubban.
– Különös hangulata volt a helynek. A pártpolitikát sosem kevertük bele a programokba, nem is erőltették ránk, viszont tagadhatatlan volt akkortájt a rendszerváltás varázsa. Az épület régen kommunista pártház volt, megörököltük a bútorokat. Egyszer észrevettük az egyik széken a feliratot: „Ezen a széken ült 1982. május 1-én Kádár János elvtárs”. Akkortól mindenki azon akart ülni. Kitaláltuk, hogy óradíjat számolunk fel; és csodák csodája, az egyik legstabilabb keresőeszközünk lett. Egy másik jellemző történet: mindenki a nyugati italokat szerette, a whiskyt, konyakot, tequilát. Szereztünk viszont több 10 liter jófajta, 5 éves házi szilvapálinkát, de hiába, mert hiába adtuk volna olcsón, 40 forintért, a kutyának se kellett. A rendszerváltás környékén mindenki a „nyugatot” kereste italban is. Ezért kitaláltuk a párommal, hogy adunk neki egy angol fantázianevet, és felemeljük az árát 250 forintra. Pillanatok alatt elfogyott. Ilyen idők voltak ezek. Akkor a törzsvendégeket úgy ismertük, mint a tenyerünket. Nyomon követtük az életüket, hiszen előttünk zajlott az egész, sokan kiöntötték nekünk a lelküket. Többször is előfordult, hogy frissen szakított párokat boronáltunk újra össze.
Jantyik Zsolt és párja két éven át működtették a Viant, aztán a felesége állapotos lett, és ők visszaköltöztek Debrecenbe. Lányuk ma már 25 éves, a Zeneakadémián tanul Budapesten, Zsolt ma a Debreceni Művelődési Központ igazgatója. A PG Csoport az évtizedek alatt művészeti műhellyé vált, legutóbbi előadásuk, a János vitéz történetét feldolgozó Ezüstbojtár (Zsolt írta a zenéjét és a szövegét), túl van a 60. előadáson.
Emlékestet szerveznek
– A Vian ikonikus hely volt –„térünk vissza” Miskolcra. – A mai napig szívesen járok a városban. Úgy tudom, azóta is hiányzik egy hasonló hely. Jó lenne belőle egy múzeumot nyitni, szívesen segítenék benne, mindenesetre többet érdemelne az épület annál, mint amit most kap.
https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/lehetne-muzeum-a-vianbol-4637155/