A kormányhivatalok népegészségügyi főosztályainak működési rendje már hetekkel ezelőtt felborult. Túl sok a munka, és nem tudják ellátni

Azt, hogy a fertőzöttek és a karanténban lévők közti többezres különbséget mi okozza, egy hete nem árulja el sem az operatív törzs (a sajtótájékoztatón a vonatkozó kérdéseinket be sem olvassák), sem a Müller Cecília országos tiszti főorvos vezette Nemzeti Népegészségügyi Központ.

Hivatalos válasz híján csak találgatni lehet: vajon a különbség azt jelenti, hogy több ezer ember ül otthon, saját vagy a vele egy háztartásban élő hozzátartozója, esetleg szoros kontaktja pozitív vírustesztjének tudatában, karanténhatározat nélkül úgy, hogy saját belátására van bízva, mit tegyen, vagy azt, hogy adminisztrációs okokból azonnali karanténhatározat híján csak késve jelennek meg az adatok, esetleg azt, hogy az egészségügyi hatóságok nem tudják tartani a lépést a vírus terjedésével, és nem győzik nyomon követni az egyre több fertőzöttet, illetve a szoros kontaktusukat. Utóbbira több példát is hallottunk, a maga nemében szórakoztatóakat is.

Az egyik fővárosi gimnáziumi osztály tanulói ősszel már másodszor álltak át digitális oktatásra, mert fertőzött diákot találtak közöttük. Az első körben senki sem kereste őket, most viszont a diákok szülei (bár egyelőre nem mindenki) sorra kapják a telefonokat és az e-maileket a kormányhivatalok egészségügyi főosztályaitól, hogy a gyerekeik hatósági házi karanténba kerülnek.

Igaz, az október 20-án telefonon vagy e-mailben érkező határozatok többnapos késésben vannak, hiszen a dokumentumokban október 15-24. közötti időszakra rendeltek el karantént.

Mindezt úgy, hogy a fertőzés tényét 18-án vasárnap tudták meg az osztályfőnöktől az érintettek, addig tehát mindenki élte a megszokott életét: iskolába, edzésre, egyéb programokra járt annak ellenére, hogy valójában akkor már három napja karanténban kellett volna ülniük otthon.

Ennél is extrémebb egy másik olvasónk esete – kérésére álnéven, Istvánként szerepeltetjük –, aki egy héttel a karantén lejárta után kapta meg a karanténhatározatot. Azt mondta, a háromtagú családból ketten, a párja és a gyereke szeptember elején kezdte a vírusfertőzés tüneteit mutatni. Ötödikén magántesztet végeztettek, másnapra kiderült, hogy párja és gyermekük is fertőzött, harmadnap pedig hívták a rendőrök kontaktuskutatás miatt, mint gyereke gondviselőjét.

“Röhejes volt” – mondta olvasónk.

Meg sem kérdezték, hova jár iskolába, csak az, hogy voltak-e a fertőzést megelőző 14 napban külföldön vagy egészségügyi intézményben.

De legalább kiderült, hogy regisztrálták a hatóságok a fertőzöttségüket. Karanténra viszont csak a gyereket kötelezték egy szeptember 21-i dátumú levélben (amit 3-4 nappal később vitt ki a postás), szeptember 5-től 14-ig tartó időszakra. Vagyis a karantén elméletileg aznaptól élt, ahogy elmentek teszteltetni.

A felesége és ő azóta sem kapott semmilyen hivatalos iratot. “Egészen abszurd volt” – mondta a visszamenőleg karantént megállapító határozatra. “Nem értem, miért hozták meg egyáltalán azt a határozatot.”

István azt gyanítja, hogy sok múlhat azon, hogy mennyire leterhelt a lakóhely szerint illetékes népegészségügyi főosztály. Erre utalhat szerinte az is, hogy fertőzött gyereke osztályában a diákoknak csak körülbelül kétharmadát küldték karanténba, a többieket nem.

A cikkben említett gimnáziumban sem egyértelmű, hogy kiket helyeztek karanténba az osztálytársak közül: volt, akit annak ellenére odasorolt a XX. kerületi hatóság, hogy egyáltalán nem volt szoros kontaktusban fertőzött társával, és volt, akit – konkrétan e cikk szerzőjének a gyerekét, aki szintén osztálytárs – senki nem kereste ezzel kapcsolatban a hivatalok részéről egy másik budapesti kerületben.

Egy XIV. kerületben élő olvasónk azt mesélte, államilag elrendelt teszten lett pozitív eredménye szeptember közepén, otthon maradt, bár karanténhatározatot azóta sem kapott. A háziorvosa mondta is, ne számítson arra, hogy küldenek a piros figyelmeztető plakátokból. Olvasónkat a rendőrség sem kereste – jóllehet a kontaktuskutatás címén őt felhívó állami hivatalnok szerint erre számítania kellett volna. A kontaktuskutató sem vitte ugyanakkor túlzásba a munkáját: megkérdezte, kik voltak vele közvetlen kapcsolatban, és kért hozzájuk elérhetőséget, illetve elkérte az összes kollégája elérhetőségét (amit arra hivatkozva nem adott meg, hogy mindenkit leteszteltek és eredményük negatív lett). A tudomása szerint a megadott közvetlen kontaktusait sem kereste fel senki.

A szintén álnevet kérő, ezért a cikkben Lászlóként szereplő olvasónk október elején került karanténba, mert a fia tüneteket mutatott. Az egész családot – részben magánúton – letesztelték, az apa és fia tesztje pozitív lett, így 10 napra otthon kellett maradnia az egész családnak.

Ezután – múlt pénteken – a fiú visszatérhetett az iskolába, viszont Lászlót a munkahelye csak negatív teszt után engedte volna ismét be dolgozni. László magánúton végeztetett tesztje viszont megint pozitív lett, noha tünetei nincsenek. Ez múlt szombaton derült ki, viszont ehhez képest kedden hívták fel az egészségügyi hatóságok, hogy előző naptól, vagyis hétfőtől ismét karanténba került az egész családjával együtt. A fia eközben már megint járt iskolába – ezért őt még aznap haza kellett hívni onnan –, a felesége pedig nyugodt lelkiismerettel ment munkába és bevásárolni az előtte lévő napokon, hiszen neki két tesztje is negatív lett korábban.

Falus Ferenc korábbi országos tiszti főorvos a hvg.hu-nak azt mondta,

a pozitív koronavírusos esetek jelentős részét nem helyezik hatósági karanténba, mert a kormányhivatalok népegészségügyi főosztályainak működési rendje már hetekkel ezelőtt felborult. Túl sok a munka, és nem tudják ellátni a feladatukat.https://hvg.hu/itthon/20201022_koronavirus_fertozottek_hatosagi_karanten_operativ_rozs_nnk#utm_source=hvg_daily&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2020_10_22&type-id=HvgDaily&user-id=C537252B#utm_content=top