Miskolc. Sőt, nemegyszer fordult elő az is, hogy önként vonultak börtönbe olyan ÁVH-sok, akik féltek a lakosság bosszújától

– Kezdjük a Defenzív-csoport történetét azzal, hogy Miskolcon az 1956. október 26-án és 27-én történt lincselések következtében szétesett az államhatalom – meséli Kis József történész. – Az ÁVH-sok és pártfunkcionáriusok többsége a népharagtól tartva elmenekült, tárva-nyitva hagyva maguk mögött az államvédelmi főosztálynak is helyet adó megyei rendőr-főkapitányság épületét. Rengeteg személlyel szembeni eljárás iratanyagát, megfigyelési leiratokat és több száz besúgó aktáját őrizték ott akkoriban. Annak érdekében, hogy ezek a szigorúan titkos anyagok ne kerüljenek illetéktelen kezekbe és elejét vegyék a lakosság részéről már megtapasztalt további önbíráskodásnak, a diákparlament és a megyei munkástanács begyűjtötte ezeket.

Védőkből őrzők

– A Defenzív-csoport Lövei István, egy fiatal villanyszerelő kezdeményezésére, a megyei munkástanács jóváhagyásával jött létre október 27-én. Eredetileg a megyei tanács épületének a fegyveres védelmét biztosították, ők látták el az őrséget és teremtették meg a közrendet. Később kapták azt a feladatot, hogy járjanak el a miskolci sortűz felelőseivel és a Rákosi-korszak alatti törvénysértések elkövetőivel szemben, ami ebben az esetben elsősorban az ÁVH-sokat jelentette – teszi egyértelművé. – A megyei munkástanács utasítására begyűjtött iratanyag részben a Miskolc Városi Tanács épületének páncéltermébe került, és ezek alapján több embert kérdeztek ki az ÁVH-s kapcsolataikról. Az, hogy ezeket az embereket kérdőre vonták, nem jelentette azt, hogy felelősségre is vonták volna őket azért, mert korábban szolgálatot tettek az államhatalomnak. Az előállítottakkal jegyzőkönyvet vettek fel, és ha úgy ítélték meg egy adott személy felelősségét, akkor átkísérték az ügyészségre, ahol őrizetbe vették. Nemcsak azokat tartóztatták le, akiknek a tevékenységét negatívan ítélték meg, hanem azokat is, akiket a népharagtól meg akartak védeni. Sőt, nemegyszer fordult elő az is, hogy önként vonultak börtönbe olyan ÁVH-sok, akik féltek a lakosság bosszújától.

Kis József, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Levéltár igazgatója
Fotó: Kozma István

A csoport végül mintegy harminc személy ellen folytatott le eljárást, az ügyészségen jelentkező ÁVH-sokkal együtt hetvenketten kerültek börtönbe, köztük tizenkét rendőr.

Ügynökkeresés

Érdekes adalék a miskolci Defenzív-csoport működéséhez – tudjuk meg –, bár a szervezet Kiss József, a megyei munkástanács elnökének jelenlétében és tudtával jött létre, a két társaság egyáltalán nem ápolt jó viszonyt egymással. A kölcsönös bizalmatlanság forrása leginkább az volt, hogy a munkástanácsba több párttagot is delegáltak, az elnökségben pedig ott ült Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára, ami sokak számára visszatetsző volt. A defenzívek mindenesetre úgy értékelték, hogy feladatuk a munkástanácsba beszivárgott kommunista ügynökök felderítése is.

A feszültség odáig nőtt, hogy a Defenzív-csoport megfigyelte a megyei munkástanács vezetőit is, amiért ők fel akarták számolni a társaságot. Az is megtörtént, hogy a defenzívesek egyik tagja rálőtt a megyei munkástanács elnökének az autójára. A munkástanács ezért utasítást adott a katonaságnak a letartóztatásukra.

Az akciót november 5-ére tervezték, de ez a szovjet csapatok bevonulása miatt már nem történhetett meg. A mintegy harminc főből álló Defenzív-csoport a szovjet megszállást követően szétesett. Voltak, akik az Avar utcai illegális szervezethez csatlakoztak, többen külföldre menekültek. Vezetőjük, Lövei István az Egyesült Államokba emigrált. Akik itthon maradtak, azokat 1957-ben bíróság elé állították, jelentős részük csak az 1963-as általános amnesztia idején szabadult.