Végül kikönyörögtem, hogy hadd írjak kiskeretes cikkeket a lapba….

A nyíregyházi középiskolás évek után, 18 évesen egyből kiment Angliába, bébiszitterként vagy épp egy görög étteremben dolgozott. „Mikor az ember fizikai munkát végez huzamosabb ideig, akkor organikusan rádöbben, hogy tanulni tulajdonképpen kényelmes dolog. Én is arra eszméltem rá, hogy nem szeretnék 25 éves koromra visszeres lábbal egy étteremben ragadni.”

Hazajött, jelentkezett az ELTE magyar szakra, majd később átnyargalt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Végül egyik egyetemet sem fejezte be, mert, mint mondja, „elkallódott”, magánéleti gondok miatt nem tudott a tanulmányaira fókuszálni. Az élet viszont a maga kegyetlenül gyakorlatias módján megtanított neki egy s mást, így például a filmek szeretetét és az írást.

„Azt éreztem az egyetem alatt, hogy gyorsan szereznem kell valami gyakorlati tudást, amiért pénzt is kapok. Jelentkeztem egy laphoz munkára, hívogattam az akkori szerkesztőt, végül kikönyörögtem, hogy hadd írjak kiskeretes cikkeket a lapba. Az első kiskeretes anyagot szombat este kellett volna leadnom egy tavaszi napon. A határidő előtt pár órával azonban az anyukám meghalt autóbalesetben.

Tisztán emlékszem arra, hogy felhívom a szerkesztőt, nagyon sűrűn bocsánatot kérek, hogy nem tudom leadni a cikket, mert valami tragikus dolog történt. És ez az ember akkor azt mondta nekem, hogy »az életben rengeteg tragikus dolog történik, ez viszont a határidőn mit sem változtat«. Ez rettentő mélyen megmaradt bennem, egy fejbevágó, életre szóló tudást adott. Bing! Beállított bennem egy attitűdöt, amelyet azóta is tartok.

A blogra, a forgatókönyvre, a reklámokra, mindenre érvényes, hogy lehet, hogy kedden szakítasz, csütörtökön megállapítják, hogy amputálják a jobb lábad, szombaton pedig gyomron szúrja magát a kutyád, történhet bármi, nem szabad, hogy ez a te professzionális életedre hatással legyen. És szerencsére ezt a mai napig tudom tartani.”

© Túry Gergely

Első filmes munkáját Reisz Gábor vizsgafilmjének gyártásvezetőjeként jegyezte, de aztán hamar áttért az alkotói oldalra. Legutóbb például egy „sci-fi elemekkel kevert dramedyhez” írt forgatókönyvet, amelyet Badits Ákos rendez. Az Űrpiknik címre hallgató produkció már a csőben van, az epidémiás felfordulás miatt viszont el kellett halasztani a bemutatóját. A történet a másság elfogadásáról szól, és röviden így foglalható össze: „egy túlsúlyos, önbizalomhiányos űrlény azért jön a Föld nevű bolygóra, hogy a pusztulástól megmentse az ő rajongásának tárgyát, aki Zalatnay Sarolta művésznő. Azzal együtt, hogy megmenti Zalatnayt, összebarátkozik egy szuicid hajlamú egyetemista lánnyal (őt Walters Lili alakítja), akivel kalandokba keverednek.”

Egy polcon Bridget Jonesszal

Az Űrpiknik a múlt, a jövő pedig a saját életének filmje lesz. A blogból készülő mozgóképes formátumnak – még nem dőlt el, hogy filmet vagy sorozatot csinálnak belőle – producere, forgatókönyvírója, és elképzelhető, hogy a főszereplője is Benedek Ágota lesz. Mint fogalmaz: egy ilyen személyes tartalmat csak hitelesít, ha az játssza benne a fő karaktert, akiről egyébként is szó van. „Ez működött Reisz Gábornál (aki a Rossz verseket rendezte, és a főszereplője is volt), Lena Dunhamnél (a Csajok című sorozat alkotója és főszereplője) és Phoebe Waller-Bridge-nél is (a Fleabag főszereplője, írója és producere). Ha a sorozatnak ez a jó, én is ezt fogom tenni.”

És ha már felhozza az idolokat, elmondja, hogy mit szól ahhoz, hogy a könyvkiadó a borítón együtt szerepelteti őt Bridget Jones, Lena Dunham és Phoebe Waller-Bridge nevével.

„Ezekkel a nőkkel a kiadó olyan referenciapontokat ad a potenciális vásárlóknak, amelyeket ismernek. Van egy generáció, amelynek a tagjai esetleg már nem tudják, hogy ki az a Lena Dunham, de Bridget Jonesról valószínűleg igen, hogy ő az a részegen Celine Diont hallgató nő, aki naplót írt a küszködéseiről. Én ezekkel a nőkkel és szerzőkkel annyiban boldogan azonosulok, hogy ők kiemelkedően vicces szereplők és intelligens emberek” – mondja.

A humor az 1.0-s küldetése volt Benedek szövegeinek – vallja a szerző. A végül nyomdafestéket is megtűrő altesti poénok, a gyakori káromkodás és a trágárság mégsem öncélúan vannak nála jelen. Még akkor sem, ha már maga a cím is zavarba ejtő.

„Az Urban Dictionary szlengszótárból vettem. Van egy vicc, miszerint egy szigeten az őslakosok megkérdezik tőled, hogy a halált választod-e, vagy az ungabungát, és mindenki az ungabungát választja. Nem tudják, hogy ez azt jelenti, hogy fenékbe erőszakolják őket, méghozzá halálra. A Rumbarumbamm ennek egy szinonimája. A halálos seggbe baszáshoz hasonlítottam a pandémiás időszakot” – mondja rezzenéstelen arccal, miközben a virágos-romantikus, őszi ruhájában a caffé lattéját kavargatja.

Épp ugyanilyen rezzenéstelen arccal ír a könyvben a „fingós gatyáról” (a kikopott melegítőnadrágról), a „beszarásról”, a metamfetamin-kalandokról és a hormonviharokról is. Egyik pillanatban még azt részletezi, hogy élőzik az operatív törzs, és lehetséges, hogy Müller Cecília egy vámpír, „Orbán Viktor pedig bejelent valamit…”, néhány oldallal később viszont már a részeg és transzvesztita báros kalandjaiba avat be.

© Túry Gergely

Felszabadító hatása van ezeknek a szavaknak az olvasóközönségére. „Az embereknek hirtelen lett egy kényszere a környezetemben arra, hogy káromkodjanak vagy az emésztésükről beszéljenek. Azért, mert én minden nap beszélek hozzájuk, nagyon könnyen azt gondolják, hogy a barátjuk is vagyok.”

Azt is mondhatnánk, hogy a könyvben Benedek Ágota az altesti poénok emancipációját hajtja végre.

A nőknek is megadod a jogot, hogy ilyenekről beszéljenek

– mondja ő.

„Életemnek egy pontján megéreztem, hogy valamiféle diszkrimináció van azzal kapcsolatban, hogy a nőknek bizonyos dolgokról nem illik beszélni, ez egy ingoványos talaj. Mindig felmerült a kérdés, hogy nőies-e még az a nő, aki bevallja, hogy ugyanúgy vannak emésztési szakaszai, mint egy férfinek. Van ez a misztikum a nők körül, de én nevetségesnek találom, hogy azzal kapcsolatban hazudjak, hogy mondjuk… járok WC-re.”

Tapasztalatai szerint a férfiakat vagy nagyon taszítja, ha a nők megengedik maguknak az alpári, eddig férfias privilégiumnak tartott humort, vagy kifejezetten vonzónak találják. „Az utóbbi esetben azt hiszem, azt feltételezik, hogy én elég magabiztos vagyok a nőiességemben ahhoz, hogy merjek ilyesmivel viccelni.”https://hvg.hu/kultura/20201021_Noiese_meg_az_a_no_aki_felvallalja_hogy_ugyanugy_vannak_emesztesi_szakaszai_mint_egy_ferfinek#utm_source=hvg_eletmod&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2020_10_27&type-id=HvgWayoflife&user-id=C537252B#utm_content=normal