– Igen, általában azon kollégák társaságában szokott ez történni, akikkel együtt tervezzük a DVTK jövőjét infrastrukturális szempontból is. Az, hogy honnan indultunk és hová jutottunk ilyenkor sokszor eszünkbe jut. Az infrastruktúránk európai szinten is kiemelkedőnek számít, így ma már büszkén tudjuk megmutatni egy utánpótlás labdarúgó szüleinek az öltözőket, a pályákat, a konditermet vagy az éttermet, és mindenki láthatja, hogy nyugodtan ránk lehet bízni a gyerekeket, mert jó helyen vannak. Ezen felül azon barátaink és együttműködő partnereink, akik akár a horvát, akár a kínai, akár a nyugat-európai futballközegből jönnek hozzánk látogatóba, elismeréssel nyilatkoznak az itt felépült sportközpontról, amely fényét emeli a tavaly átadott DVTK Medical Center, a klub saját egészségügyi központja, valamint a jelenleg az edzőközpont mellett épülő, minden igényt kielégítő multicsarnok is. Ezen felül üzemeltetünk egy világszinten is elismert stadiont, amit bár nem a klub épített, de a tervezési és előkészítési fázisban mi is aktívan szerepet vállaltunk, és büszkék vagyunk rá, hiszen a 10 évvel ezelőtti diósgyőri tulajdonviszonyok mellett ez valószínűleg nem épülhetett volna fel. Látjuk, hogy például a komoly futballmúlttal rendelkező Nyíregyházán és Pécsett a mai napig is csak a tervekig jutottak el.

Sokszor hallom, hogy a többségi tulajdonos gazdagodott a diósgyőri ingatlanfejlesztésekkel, ami eléggé sarkított megállapítás, hiszen ezek, valamint a DVTK működtetése nem „for profit” tevékenység, ezen beruházásokkal a városrész, Miskolc városa és a diósgyőri gyerekek, sportolók lettek gazdagabbak, hiszen ezek az épületek, pályák mindig Diósgyőrben lesznek, az itt élő, itt sportoló emberek örömére. Ez ugyanúgy érvényes az egri és a salgótarjáni fejlesztésekre is, hiszen az elmúlt 10 évben régiós sportklub lettünk, Eger és Salgótarján labdarúgása is élvezi a támogatás és szakmai együttműködés gyümölcseit, valamint a Sajóvölgye is szakmai együttműködő partnerünk a labdarúgás terén.

Az akadémián nem csak az infrastruktúrának, hanem a felépített sportszakmai rendszernek, és az itt dolgozó szakemberek munkájának köszönhetően már abban a helyzetben vagyunk, hogy  a régió legtehetségesebb gyerekei számára egyértelmű a választás, hogy nálunk szeretnének tovább fejlődni, és mi tudunk Nekik segíteni, hogy magasabb szinten, jobb körülmények és edzők között végezzék az edzésmunkát a DVTK Labdarúgó Sportakadémián, amely idén bekerült a 10 kiemelt, államilag támogatott sportakadémia közé, erre kollégáimmal együtt szintén nagyon büszkék vagyunk.

– Tudom, hogy nagyon nehéz pontos számokat mondani, hiszen ehhez 10 év számait kellene átnézni, de mégis, lehet tudni, hogy nagyságrendileg mennyit költött a klubra az Arago Zrt. a megérkezése óta?

– Ezt viszonylag pontosan meg tudom mondani. Leisztinger Tamás saját vagyonából tíz év alatt több mint 5 milliárd forintot invesztált a DVTK-ba. Ezen felül az Ő, valamint a DVTK management-je által mozgatott kapcsolatrendszerből legalább ekkora mértékű TAO forrás érkezett a DVTK-hoz. Ez arányait tekintve sokszorosa annak a támogatási mértéknek, ami a tulajdoni hányad alapján az Arago Holdingra esne, ez szintén a DVTK, illetve az észak-magyarországi sport fejlesztése melletti elköteleződésünket mutatja.

– Sokat hallani, ugyanakkor, az önmagában nem siker, hogy egy klub tíz évig megszakítás nélkül az NB I.-ben szerepel, ha folyamatosan a kisesés ellen kell küzdenie.

– Jelenleg csak öt olyan klub van, amely a Diósgyőrnél régebben szerepel megszakítás nélkül az élvonalban, az Újpest, a Fehérvár, a Paks, Videoton és az FTC. Amikor feljutottunk, akkor – a teljesség igénye nélkül – NB I.-es volt a Győr, a Haladás, a Kecskemét, a Pécs, a Debrecen és a Vasas. Érdemes lenne megkérdezni a felsorolt klubok szurkolóit, hogy lennének-e a mi helyünkben. A 12 csapatos NB I.-ben két-három csapatot leszámítva mindenki a kiesés ellen küzd, ez idén sincs másképp, a 4. helytől lefelé 3 ponton belül van minden csapat, soha nem volt még ennyire kiélezett a bajnokság. Ez a semleges szurkolóknak jó, mert van izgalom, de mi már nem szeretnénk annyit izgulni, mint a korábbi években. Ezért idén egyben tartottuk a csapat magját és csak minőségi labdarúgókat igazoltunk a nyáron, érkezett négy magyar szinten is kiemelkedő játékos, Hegedűs János, Gheorghe Grozav, Stefan Dražić és Augusto Max, valamint kölcsönvettünk két tehetséges grúz fiatalt, akik ha bebizonyítják, hogy erősödhetünk velük, akkor maradnak, ha nem akkor visszatérnek majd klubjukhoz. Biztos vagyok benne, hogy a csapat a PAFC ellen mutatott játékát folytatva ismét maga mellé állítja majd a szurkolókat. Az élvonalbeli tagságra visszatérve, csak az a klub küzdhet a nemzetközi kupaindulásért, amely az NB I.-ben szerepel, a Magyar Kupát sem gyakran nyeri meg másodosztályú egyesület. Ugyanakkor ahhoz, hogy komolyabb célokért küzdjünk, egyre nagyobb költségvetésre van szükség, ehhez nagyobb regionális összefogás szükséges, az sehol nem elég, ha csak a többségi tulajdonos invesztál a klubba, szükségünk lenne a régió kisebb-nagyobb vállalkozásainak támogatására is, amely, tisztelet a pár kivételnek, az elmúlt 10 évben szinte teljesen elmaradt. Viszont azon pár céget köszönet és tisztelet illeti meg, akik még a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is klub támogatói maradtak, ugyanúgy, ahogy a kormányzat azon képviselőit, akik támogatása nélkül szintén messze nem tartanánk itt.

– A DVTK ma már nem csak egy labdarúgó klub, tíz év alatt sikerült felépíteni egy országszerte is egyedülálló multisportklub modellt. Visszagondolva, nem lett volna egyszerűbb csak a labdarúgással foglalkozni?

– Elképzelhető, hogy egyszerűbb lett volna, viszont a kosárlabda és a jégkorong, majd a többi sportág belépése után úgy ítéltük meg, hogy szeretnénk segíteni mindazoknak, akik igényt tartanak rá. Viszont ennél a pontnál is szeretnék egy téves megközelítést korrigálni. A többi szakosztály költségvetése, a pár nem megfelelően tájékozott, általában hangos kritikát megfogalmazó fórum véleményével ellentétben, nem a labdarúgó csapattól veszi el a pénzt. Önálló gazdasági társaságok, valamint a DVTK SE működteti a sportágakat. A központi támogatásokon túl vannak saját, egyéb bevételeik is. A múltban is több sportág alkotta a DVTK klubot, mi lehetőséget teremtettünk arra, hogy ez ismét így legyen, és a legtöbb támogatónk és szimpatizánsunk is elégedett ezzel a klubmodellel, mint ahogy az ezekben a szakosztályokban sportoló, dolgozó kollégáink is.

Az is lehet, hogy kevesebb kritika érne minket, ha a labdarúgó csapat folyamatosan az első három helyért küzdene, és nem lenne csak egy szakosztályunk, de ha az összes többi sportág költségvetését – amely források túlnyomó része nem szabadon felhasználható – is a labdarúgásra fordítanánk, akkor sem tudnánk felvenni a versenyt a három legtehetősebb magyar klubbal. Bár az egyiket éppen vasárnap győztük le három góllal, ebből is látszik, hogy a futballban nem miden a pénz, de hosszútávon a pénz és az eredmények általában egy párt alkotnak. Viszont sétál valahol a városban jelenleg is egy olyan röplabdás kislány, egy női labdarúgó, egy birkózó srác, esetleg éppen kerékpározik a Bükkben egy fiatal, akinek ott van a szíve fölött a DVTK címer és büszke arra, hogy diósgyőrinek vallhatja magát. Ez a lényeg. Azért dolgozunk, hogy holnap is legyen DVTK és holnap is legyenek olyanok, akik büszkék rá, hogy ehhez a klubhoz tartoznak, és egy hosszú távon fenntarthatóan működtethető, a régióban élő emberek életére pozitív hatást gyakorló rendszert építsünk.

– Ugyanakkor az elmúlt hónapokban a szurkolók egy része éles kritikát fogalmazott meg a klub működésével kapcsolatban. Mi erről a véleményed?

– A szurkolók azért is szurkolók, mert óvják és féltik a szeretett klubjukat és mindenkinek lehet véleménye a csapatról, az edzőről, vagy éppen a klubvezetésről Azt viszont nehezen tudom megérteni, hogy ha éppen jó a csapat, akkor minden rendben van, de ha jön egy rosszabb széria, akkor pedig biztosan mindenki csak a lábát lógatja a klubnál. Ez nem így működik. A háttérben az eredményektől függetlenül mindenki, a számvitelen dolgozó kolléganőtől, a fotóriporteren át a pályamunkásokig teszi a dolgát. Ez érvényes a klubvezetés tagjaira is. Lehet kritikát megfogalmazni a játékosokkal, az edzőkkel, a vezetőkkel kapcsolatosan, de azt nem fogjuk hagyni, hogy közösséget romboló, gyalázkodó, fenyegető légkör legyen az uralkodó Diósgyőrben. Ha a szurkolóknak van valamilyen problémája, akkor azt a közösen kiépített csatornákon tudják jelezni a klub felé, személyeskedő facebook posztokkal nem tudunk és nem is akarunk mit kezdeni.

– Milyen lehetőségei vannak arra a klubvezetésnek, hogy támogassa a szurkolókat? Hogyan segített a klub az elmúlt években?

– Leisztinger Tamás és az Arago csoport érkezése előtt hosszú ideig a klub és a miskolci közösség számára távolról sem ideális tulajdonosok adták egymásnak a kilincset Diósgyőrben, a klub többször megszűnt és a nulláról kellett újjáépíteni, viszont ez minden esetben homokvár volt, amit az első vihar elmosott.

Napjainkban elértük azt, hogy van a DVTK-nak egy kiszámítható gazdasági háttere, egy kiemelkedő infrastruktúrája és van jövőképe. Aki szerint a klubvezetés szurkolóellenes, az valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy miben segítettük a diósgyőri szurkolókat az elmúlt tíz évben, vagy csak nem emlékszik rá.

Például a klubkártyás bojkott idején a színfalak mögött és előtt is sokat küzdöttünk azért, hogy ismét olyan legyen a stadion hangulata, mint amit megszokott az ország közvéleménye. Közösen sikerült elérnünk, hogy visszatérjenek az ultrák. Az idegenbeli meccsekre a klub költségén a saját biztonsági embereink is nagy számban elutaznak, hogy ne érje atrocitás a szurkolóinkat. Elértük a Magyar Labdarúgó Szövetségnél, hogy a vendégszektorokba ne árulhassanak drágább belépőjegyeket, mint az azonos kategóriájú hazai szektorokba. Azokon a helyeken, ahol kisebb a vendégszektor befogadóképessége, a hazai klubokkal egyeztetve minden esetben befoglalunk helyeket azért, hogy a szervezett szurkolói csoportok is ott lehessenek. Ez az ultrák kérése, akár a többi szurkoló kárára is, hiszen többször volt már olyan, hogy valaki ezért nem jutott jegyhez kisebb stadionokban. A közelmúltban volt olyan kiemelt mérkőzés, amelyen a klub segített a szurkolói koreók megvalósításában, akár pénzzel, akár úgy hogy például a klub dolgozói rendeltek Lengyelországból hozzávalókat. A szurkolók jótékonysági akcióit a lehetőségeink szerint támogatjuk, hírt adunk róluk a saját felületeinken, legutóbb a VIP és a SkyBox szinten is gyűjtöttünk a szurkolók által kezdeményezett akció keretein belül, az ezen a két szinten lévő vendégeink is több százezer forintot gyűjtöttek össze.

A legfrissebb történet pedig az ultraszektor falainak festése és a capo állás átépítése, ennek a költségét a klub magára vállalta, ez nagyságrendileg 1,5 millió forint. Tudjuk, hogy ennek már el kellett volna készülnie, viszont ez rajtunk kívül álló okok miatt nem történt meg.

Az őszi szezonban a zalaegerszegi és a budafoki pirotechnika, valamint az ismétlődő megbotránkoztató rigmusok miatt az első hét fordulóban összességében 2.400.000 forint büntetést kellett befizetnie a klubnak a Magyar Labdarúgó Szövetség kasszájába. Az mlsz.hu-n ezek a büntetések már nem minden esetben jelennek meg, a csekkeket viszont a klub minden alkalommal megkapja, akárcsak a többi klub.

A pirozásról annyit, hogy látjuk mi is, hogy más stadionokban piroznak a szurkolók, nálunk a döntés ebben a kérdésben nem a klubvezetésnél van, hanem a rendőrségnél.

Lehet, hogy sokszor a szurkolók véleménye nem egyezik a klubvezetésével, de fontos, hogy legyen köztünk normális párbeszéd.

– Hogyan érintette a koronavírus járvány a klubot?

– Azt gondoltuk, hogy 2020 Diósgyőrben az ünneplésről szól, hiszen a klub idén 110 éves. Az ünnepségsorozatot meghiúsította a járvány.

Az erre szánt pénzt a klub működésére, munkahelyek megtartására fordítjuk, hiszen ez a helyzet anyagilag is nehéz helyzetbe hozott bennünket. Volt olyan szponzorunk, aki a veszélyhelyzet kihirdetése után, már egy héttel jelezte, hogy megszünteti a támogatását, volt olyan, aki kérte, hogy ütemezzük át a támogatásokat, valamint új támogatókat is nagyon nehéz ilyen helyzetben találni.

Minket a nézők számának korlátozását érintő rendelkezések is hátrányosan érintettek, hiszen nálunk a klub bevételének fontos része a hazai meccsekből származó bevételek, többek között azért is, mert mi például a DVTK stadion fenttartásához semmilyen támogatást nem kapunk, ezt is magunknak kell kigazdálkodni.

Itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki ebben a helyzetben is a helyszínen buzdítja csapatainkat, és külön köszönet, azoknak a szurkolóinknak, akik 2020-ban bérletet váltottak! Természetesen próbálunk vigyázni szurkolóink, sportolóink és dolgozóink egészségére, de úgy tűnik ez a vírus senkit sem kímél, arra azért büszke vagyok, hogy az időben meghozott intézkedéseinknek köszönhetően, az első csapat játékosait még nem érte el a vírus, de persze ez nem fog örökké tartani, remélem azt az időszakot is átvészeljük!

– Térjünk vissza a kellemesebb témákhoz. Mit szeretnél látni a következő tíz évben?

– Elsősorban azt, hogy az akadémiáról egyre több fiatal játsszon folyamatosan az első csapatban és esetleg olyanok is legyenek köztük, akik külföldön tudják folytatni a labdarúgó pályafutásukat. A jelenlegi keretben lévő saját nevelésű fiatalok többségükben azóta kezdtek el Diósgyőrben focizni, mióta elkezdtük fejleszteni a klub utánpótlását. Bízom benne, hogy rajtuk kívül is egyre többen ragadnak majd meg a felnőtt csapatban.

Néhány éven belül szeretném, ha ismét nemzetközi kupában indulhatna a labdarúgó csapatunk és jó lenne egy bajnoki cím kosárlabdában, női labdarúgásban, egy kimagasló eredmény jégkorongban, és hogy diósgyőri sportolók induljanak az olimpián.

És azt is szeretném látni, hogy a DVTK családban egység van, nem pedig széthúzás és ellenségeskedés. Számunkra, habár kiemelten fontos részei a klubnak a szurkolók, nem kizárólag Ők a DVTK, hanem többek között a diósgyőri hagyományok, a múlt, a volt és jelenlegi sportolók, edzők, dolgozók és azok a piros-fehér színekben sportoló gyerekek és az őket támogató szülők is akik biztosítják, hogy a klubnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.