ÁRVÍZ UTÁN FEJCSERÉK •
Hullámverés
Kapóra jött a felsőzsolcai katasztrófa a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetvédelmi államtitkárának, Illés Zoltánnak az árvízvédelmi szakigazgatás átszervezéséhez, és a rég tervezett személycserék végrehajtásához.
Berúgta az ajtót Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetvédelmi államtitkára, miután kiderült, a Miskolc melletti kisváros, Felsőzsolca ügyészségi feljelentéshez is vezető árvízi katasztrófájában szerepet játszhattak a szomszédban, a Sajó árterületén épült bevásárlóközpontok és a közelben lévő autópálya-csatlakozás. Ez utóbbi – minthogy cölöpök helyett töltésre épült – gátként állította meg a medrébe visszatérni igyekvő Sajó vizét. Illés a napokban már jövendőbeli afféle félkatonai vízügyről, drasztikus átszervezésekről beszélt, meg arról, hogy az árvízvédelem feladatkörét visszavennék az önkormányzattól, és a vízügyi igazgatóságoknak adnák, melyek létszámát 10 ezer főre duzzasztanák fel. E terveivel egyrészt eloszlathatta a bős–nagymarosi vízlépcső ügye óta sokszor támadott és nagy létszámcsökkentést elszenvedett, 4200 kilométernyi gát biztonságáért felelős vízügyi szervezet aggodalmát a jövőért. Másrészt – ha tényleg megvalósulna a grandiózus elképzelés – megszűnhetnének az olyan képtelenségek, hogy egyes önkormányzatok maguk védekeznek, míg a szerencsésebbeket állami kezelésű védművek óvják.
Az államtitkár már az első körben menesztette posztjáról Filotás Ildikót, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség első emberét. Ami nem volt meglepő azok után, hogy az egykori zöld tárca állománygyűlésén már korábban egyértelművé tette, hogy a tíz regionális környezetvédelmi és vízügyi felügyelőség nyolc vezetőjét le kívánja váltani, csupán a felső-Tisza-vidéki és a tiszántúli hatóság első emberei maradhatnak a helyükön. A főfelügyelőséggel kapcsolatban már az utódról is határozott elképzelése volt, választása, úgy tudni, a szaktárca elismert szakemberére, Csepregi István szakmai főtanácsadóra, korábbi helyettes államtitkárra esett. Csepregit, aki egykor a tárca jogi osztályát is vezette, szakmai álláspontjáért kiálló szakembernek tartják, aki korábban is számos politikai nyomásnak ellenállt. Ami a felügyelőségek vezetőit illeti, kettőnek túlságosan ismert a – nem fideszes – politikai elköteleződése, ketten túl vannak a nyugdíjkorhatáron, s akad, akit szakmai berkekben alkalmatlannak tartanak a még Turi-Kovács Béla minisztersége idején megszerzett posztra. Igaz, a helyettes államtitkárként pozícióját várhatóan megőrző Kling István korábbi, egy éve betöltetlen helyére a közép-dunántúli felügyelőség élére a környezetvédelmi igazgatásban járatlan Zay Andreát, VI. kerületi képviselőtársát nevezte ki Illés. A részben politikai tisztogatással járó rapid leváltás módszerével a politikus elkerülheti a hónapokig tartó találgatásokat, a hatósági munka elbizonytalanodását.
Filotás egyébként a HVG értesülései szerint általában ódzkodott a személyes állásfoglalástól. A helyettesének kellett aláírnia például néhány éve a zöld főhatóság másodfokú döntését, amely – az Auchan fellebbezésére – felülbírálta a miskolci helyi felügyelőség elutasító határozatát, és engedélyezte a bevásárlóközpont építését a Sajó hullámterében, azaz a folyó nagyvízi hozamának levezetésére szolgáló területen. Bár az engedélyre lehetett szakmai, jogi érvet találni, és az áruházi multit kötelezték a Sajó medrének rendezésére, saját épületének árvízvédelméről pedig magának kellett gondoskodnia, az elutasítás is indokolható lett volna. Elvégre a Sajó Miskolc és Felsőzsolca között derékszögben megtörik, ami nyilvánvalóan csökkenti árvízi szállítóképességét, és ezt a helyzetet csak rontja az ártér beépítése (lásd térképünket).
Miskolcon egyébként már a 2000 előtti években készült rendezési tervekben is beépítésre szánt területekként szerepeltek azok a helyek, ahol a mostani nagy árvíz idején 80 centiméteres víz öntötte el az Auchan és a mellette felépült Decathlon áruházakat. Sőt a hetvenes években szükséglakások is voltak errefelé, melyeket az 1974-es, mostanáig mértékadónak számító ár teljesen elmosott. Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez benyújtott építési engedélyt megelőző környezetvédelmi vizsgálat nyomán először 2006-ban adtak ki olyan határozatot, amely megtiltotta, hogy ismét építkezzenek ezen a területen. Az indoklás szerint egy ilyen beruházás csökkentené a „Sajó folyó árvízi tározójának jelenlegi térfogatát”.
A hatóság már akkor jelezte, hogy a közelben épülő M30-as autópálya tovább bonyolítja a helyzetet, és mivel a vele kapcsolatos számítások nem készültek el, nem adják ki az engedélyt. A fellebbezés azonban sikerrel járt, mert a kérelmező különféle árvízvédelmi fejlesztésekre tett ígéretet. A főhatóság megsemmisítette az elsőfokú döntést, és új eljárásra kötelezte a regionális szervet, ahol azonban már nem született újabb határozat, mert a korábbi kérelmező nem jelentkezett többé.
Ekkor lépett színre az Auchan, amely nem ígéretekkel próbálta meggyőzni a vízügyiseket, hanem azzal érvelt, hogy a hatóságnak nincs is jogosultsága a tiltásra, mivel egy kormányrendelet szerint az úgynevezett nagyvízi medrekben annak kezelője beleegyezésével lehet építkezni. Arról pedig, hogy a Sajó medrében építkezni lehessen – a polgármester javaslatára –, már 2004-ben döntött egy rendezési terv kapcsán a miskolci önkormányzat. (Az előző Orbán-kormány ezt megengedő rendeletének 1999-es születésekor Illés a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke volt.) A hangzatos elnevezésű Keleti Kapu program keretében bevásárlóközpontokat szeretett volna itt látni a város vezetése. Ha ezt kockázatosnak ítélte volna a felügyelőség jogelődje, a regionális vízügyi hatóság, jelezhette volna a fenntartásait. Ám mivel ezt nem tette, utólag már nincs joga megtámadni a döntést – érvelt, mint később kiderült, másodfokon sikerrel, az Auchan.
A történtek ellenére illúziónak tűnik, amit a felháborodást meglovagolva Illés meghirdetett, miszerint az árvízveszélyes területeken, a nagyvízi mederben a jövőben „semmit sem lehet építeni”, sőt a már elkészült ipari és kereskedelmi létesítményeket le kellene bontatni. Ez igencsak merész program lenne az országos gyakorlat fényében. A Duna nagyvízi medre például Óbudán gát nélkül a Hármashatár-hegy lábáig, azaz a Bécsi útig, a mostani gáttal pedig a Római-part mögött húzódó útig terjed. A gát és a folyó közötti, a Rómain épült szállodák és más ingatlanok tulajdonosai épp egy vízparti gátért lobbiznak, a főváros pályázik is egy megvalósíthatósági tanulmány támogatására. De a Dunakanyar településein is számos épület van a mederben, s a Tiszán sem ritka a – néha lábakon álló – hullámtéri ingatlan. Beépült az árvízkor rendszeresen elöntött Luppa-sziget is, az Illés által elbontandónak tartott kereskedelmi létesítmények a hasonlóan hullámtéri szentendrei Pap-szigeten is megtalálhatók, nem is beszélve a kisebb patakok, kisebb folyók medreinek beépítéséről. A gyakorlat inkább az, hogy ezeket a különösen veszélyeztetett ingatlanokat is megvédik, önerőből. Így épített néhány éve töltést maga köré például a pap-szigeti kemping, s a lobbizás mellett vagy helyett a Rómain is mind többen maguk védik az árvíztől ingatlanaikat.
PUSZTAI LÁSZLÓ,
De hová lett Illés Zoltán ?
Mivel a szociális támogatásokat megfaragta a kormány, Káli Sándor Miskolc Polgármestere eladni kényszerült az ártereket, hogy betömje a Költségvetés hiányát! Zsolcai háza, villanyautója tönkrement, neki magának is! Bizonyítékom nincs, de közbeszéd tárgya volt!
Illés Zoltán lelkiismerete feltámadt és fellázadt FIDESZ szennyese miatt, kirúgták!
Észak levelezésében megírtam Miskolc Velence programja épül az, autópálya gátja lesz a Sajónak!