Meghalt Korinthus Kati. A barátom volt. Évek óta nem találkoztunk. De, ahogy egy másik barátom által megosztott idézetben olvastam: az igazi barátok a lelkünkben élnek, és örökké táncolnak az emlékezetünk szinpadán. Akkor is, ha nem találkozunk.
Párhuzamos osztályba jártunk a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban. Akkor még személyesen nem ismertük egymást. Azt tudtam róla, hogy „a szép Korinthus lányok” egyike. Speciális matematika tagozatos osztályba járt. Osztálytársai elit egyetemeken tanultak tovább. Ő a sárospataki tanítóképzőbe jelentkezett, azt végezte el. Igazi Tanító Nő lett, és az is maradt. Aki figyel rád, odahajol hozzád, kérés nélkül segít. A szavaival, a gesztusaival, a nevetésével, az útbaigazításaival arra adott mintát, hogy jó élni. Ha meg éppen nem, akkor tenni kell azért, hogy jó legyen. Elvégezte a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a Pedagógia szakot. Tanult filozófiát. Tanított egyetemen. Magas pozíciókat töltött be. Volt országgyűlési képviselő. De mindig visszament tanítani. Első munkahelyén, Rakacán, cigánygyerekeket tanított. Óra előtt megmosdatta, megfésülte tanítványait. Hosszú éveken át Miskolcon az avasi lakótelepen lévő általános iskolában tanított, ami akkor az ország második legnagyobb iskolája volt. Egy alkalommal egy szülő késsel hadonászva rontott a tanáriba. Mindenki riadtan hátrált. Kati odament hozzá, szóba állt vele, lecsitította. Ő is a lakótelepen élt, s a gyerekeken keresztül sok család életét, gondjait ismerte közelről. Ismerte, átérezte és próbált megoldást találni. Számára az úttörőzés, KISZ-ezés, a szakszervezeti tevékenység, de még a párt is: keretül szolgált ahhoz, hogy együtt legyen másokkal, együtt próbálják megfejteni a világ, az élet titkait. Vonzotta a matematika. De hamar rájött, hogy az élet nagy kérdéseinek megválaszolására nincsenek kész sémák, nincsenek behelyettesíthető képletek, nincsenek kizárólagosan jó megoldások. Csak együtt, összefogva, egymást segítve boldogulhatunk. S a boldogulás útjának megtalálásához szembe kell nézni a valósággal. A valóság tényei meg nem mindig szépek. Kati könyörtelenül kimondta azt is, ami rossz. Szembesített, a felelősség vállalására késztetett. Ez sokszor, sokaknak nem tetszett. Túlságosan kritikusnak találták, holmi betyárbecsületre hivatkoztak, de őt nem lehetett ezzel visszatartani véleményének kimondásától.
Mi az állampárton belül szerveződő reformkör mozgalom kapcsán ismerkedtünk meg. A miskolci reformkör egy magánlakáson alakult, az avasi lakótelep egyik 10 emeletes házában. Mindössze 7-en voltunk. A párt helyi vezetői ellenzékiként kezeltek bennünket. Kati küldöttként ott volt azon a kongresszuson, amelyiken az állampárt megszüntette önmagát, s az állampártban megválasztott küldöttek megalapították a Magyar Szocialista Pártot. Nem lehetett könnyű megélnie, hogy akik addig támadták a reformköröket és tagjaikat, hirtelen reformpártinak tüntették fel magukat, és hangadók lettek az új pártban is. A kongresszusra érkezéskor a B-A-Z megyei küldöttek közül Katin kívül csak egyetlen küldött iratkozott a reformkörösök közé. Ám az éjszaka során nagy tolongás támadt a damaszkuszi úton, és reggelre a többtucat küldött közül kettő kivételével már mindenki felismerte magában a reformert, s immár mint „reformszocialisták” alapítói lettek az új pártnak. Kati megőrizte a pártján belül, és azon kívül is kritikus beállítódását. Sosem öncélúan bírált, hanem mindig a változtatás, a jobbítás igényével.
Erős ember volt, keményen dolgozott, kitartóan küzdött. Szeretett élni. Szeretett táncolni. Önfeledten élvezte a jót. Hatalmas önfegyelemmel viselte a rosszat. A legnagyobb rossz az ő számára nem saját betegsége volt, hanem a nagyobbik lányáé. Kati évtizedeken át veseelégtelenséggel küzdött. Így lett a vesebetegek országos egyesületének elnöke. Ezért került érdeklődésének középpontjába az oktatás és a szociális kérdések mellett az egészségügy. Betegségét örökölte a lánya. Ez nagyon fájt neki.
Ám megadatott Katinak, hogy megélje: a kisebbik lánya felajánlotta a veséjét testvérének. A veseátültetés pár héttel ezelőtt sikeresen megtörtént. Kati végtelenül büszke volt lányaira, kimondhatatlanul örült a sikeres műtétnek. Így ment el. Így maradt velünk. Sokunk lelkében, emlékezetében táncol tovább. Táncol, él.