A szapora, életerős jövevények kiszoríthatják az őshonos fajt.
Nyílt levéllel fordult az agrárminiszterhez a Magyar Madártani Egyesület a vörös fogoly ügyében. A Nagy Istvánnak címzett üzenetben arra reagálnak, hogy egy rendelet lehetővé tette Magyarországon a vörös fogoly vadászatát és „kibocsátását”, vagyis tenyésztését. A rendelet célja, hogy sportvadászat céljára tenyészthessék a fajt.
Az MME szerint komoly ökológiai kockázattal jár minden „idegenhonos” gerinces faj betelepítése. A vörös fogoly (Alectoris rufa) soha nem költött Magyarországon, meghonosítása pedig mindenre kiterjedő hatásvizsgálat nélkül súlyos veszélyt jelent.
Az egyesületet nemcsak általában az ökoszisztéma iránti aggódás vezérli, hanem a fajvédelem is: a nálunk honos szürke fogoly populációját féltik a strammabb, alkalmazkodóképesebb és szaporább vörös változattól, amely szerintük dominánssá válhat. (Érdekes, hogy a mókusoknál pont fordított a helyzet: a szürke mókusok szorítják ki a vörösöket ott, ahol megvetik a lábukat.)
Azt is írják, hogy az agrárminisztérium alá tartozó ágazatoknak – a vadgazdálkodásnak, természetvédelemnek és mezőgazdaságnak – az őshonos fogolyfaj megőrzésén kellene munkálkodniuk, így a rendelet morális kérdéseket is felvet. Kifogásolják továbbá, hogy nem történt szakmai egyeztetés a természetvédelemmel foglalkozó kutatóintézetekkel és civil szervezetekkel. Mindezek miatt a rendelet visszavonására szólítják fel a minisztert, valamint arra, hogy tegyen lépéseket a szürke fogoly védelméért.