Válaszként erre: Rostás László

Tisztelt Rostás úr, először is köszönöm válaszát. Való igaz, hogy helyben a téma nem vitatható meg a teljesség igényével, gondolom részben ennek (is) köszönhető, hogy alapvetően máshogyan látunk dolgokat. Ugyanakkor ha már belekezdtünk, felvetéseire szeretnék röviden reagálni.

Intermodális csomópont: “erről úgy tűnik Önnek több információja van, mint nekem”. Sajnálatos módon a jelen városvezetés kommunikációja éppolyan siralmas, mint az előzőé volt, így én magam is csak sajtóinformációkra tudok támaszkodni. Íme a link, ahol az idézett részek forrását találja: https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/viszlat-tiszais-fejlesztes-4098378/

“a nem átgondolt, félbehagyott fejlesztések pld. a Petőfi utcán csatornává züllesztett Szinva, mely gyalogosan ill. kerékpárral megközelíthetetlen” — amennyiben jól emlékszem, az ön terve volt például a Szinva nyomvonalát követő “kerékpáros folyosó”, amely (szintén ha jól emlékszem) meglehetős vitákat váltott ki ön és a helyi kerékpáros szervezet között, azt hiszem a használt szókapcsolat a “kerékpáros gettó” volt. Való igaz, hogy kerékpárral megközelíthetővé tette volna a Szinvát, ám a kerékpáros turizmusra gyakorolt jótékony hatása mellett teljesen mellőzte a hivatásforgalmi kerékpározást, mint létező jelenséget, tekintve, hogy elképzelése szerint ez a K-Ny-i irányú főfolyosó alkotta volna az ezirányú kerékpáros nyomvonal gerincét, ezzel párhozamosan pedig megszüntette volna a jelenlegi Andor-Görögszőlő-Szarkahegy tengelyt. Mindezt úgy, hogy a hivatásforgalom által érintett intézmények jellemzően a Győri kaputól északra találhatók, így ezek az ön által elképzelt főfolyosóról csak potenciális konfliktuspontokon keresztül (jellemzően: a Győri kapu forgalmi sávja és a villamospálya átszelésével) lettek volna megközelíthetők. Hadd hívjam fel figyelmét arra, hogy a Szinva folyása nem befolyásolja a kerékpáros igényeket, így a város polgárainak útvonalait teljesen értelmetlen alárendelni annak.

“vagy a Dayka G. utca, sok kárt okoztak és okoznak, mind környezetvédelmi, gazdasági, mind kulturális szempontból” — felteszem ugyanarról a Dayka utcáról beszélünk, amelyet épp most fognak meghosszabbítani több épület és fa elpusztítása árán, hogy a Reményi utcától 20 méterre és a Rácz György utcától mintegy 100 méterre új átkötő utat építsenek sok-sok millió forintból, újabb útkapacitást biztosítva a (jellemzően) belváros felé irányuló (jellemzően) személygépkocsi-forgalomnak. Ennyit a környezetvédelmi, gazdasági és kulturális szempontokról.

“a 26-os elkerülő megépítésének hiánya, mely a 2010-es árvíznél a rosszul megépített csomópont miatt emberéleteket követelve húsba-vágóan jelentkezett, vagy a Debreceniek által elorzott M3-as útból lett M 30-as folytatása a határig” — ezeket természetesen nem tudom és nem is szeretném vitatni, hiszen terhelést vesznek le a városról is, mind infrastrukturális, mind környezetvédelmi szempontból. Annyit azonban megjegyeznék, hogy ezek nem városi fenntartású közutak.

“Ön kifogásolja, hogy rendre közlekedési beruházások valósultak és valósulnak meg. Igen, ebben részben igaza van. Emellett, sajnos elfelejti azokat az intézményi és magán felújításokat,beruházásokat, pld. Diósgyőri vár, Lillafüred, Tapolca, Lévay Gimnázium stb. amelyek evvel párhuzamosan történtek.” — nem tudom, hogy irónia-e, vagy csak figyelmetlenségből adódik, de felvetésemre, miszerint “ennek a városnak égető szüksége lenne rekultivációra — és nem csupán a turisztikailag kiemelt körzetekben” sikerült négy példát is hoznia, melyek közül három (Diósgyőri vár, Lillafüred, Tapolca), nos, turisztikailag kiemelt körzet.

“ezt a terültet még 2010 előtt eladta az akkori városvezetés az OTP befektető cégnek avval, hogy ott majd egy lakóparkot épít. Ezt Pirity Attila Ybl-díjas építész meg is tervezte. Sajnos az OTP ezt a szándékát felfüggesztette. S hogy mi ebből a tanúság ? Szerintem csak annyi, nem biztos, hogy a város ingatlanjainak magántulajdonba adása a megoldás, hiszen onnantól fogva a városnak nincs ráhatása erre a területre.” — ezzel kapcsolatban rámutatnék, hogy a jelenleg is folyó, vagy előkészítés alatt álló (közlekedési!) beruházások esetében valahogy sosem volt akadály az érintett területek vagy ingatlanok újbóli tulajdonba vétele vagy kisajátítása (Y-híd, Dayka utca). Valamiért ez az érv mindig a város élhetőséget biztosítani hivatott beruházások kapcsán hangzik el, a város közlekedhetőségét célzó beruházások esetében nem.

“Ahhoz, hogy a terek és utcák valóban élhetőek legyenek ami természetesen elvárható igény, előbb a tehermentesítő utakat kell megépíteni és rendbe tenni. Sajnos, ennek megoldásával Miskolc már több évtizede nem büszkélkedik. […] Áttolni lehet, de megkerülni nem, a Vargahegyi út kiváltó szakaszának, a Futó utca szélesítésének , az északi tehermentesítő vagy a Győri kapu áldatlan állapotának megoldását. Ehhez mérhetetlen sok pénz, pénz és pénz kell.” — igazán nem értem, hogy miért építettünk annak idején olyan (meghosszabbított) villamospályát, miért terveztünk előnyben részesített villamosközlekedést a csomópontokban (amely végül nem működik a csomópontok nagy részében), miért szereztünk be nagy utaskapacitású villamosszerelvényeket, hogy azután ezek helyett ne a közösségi közlekedés felé tereljük a lakosságot, hanem a Déli tehermentesítő meghosszabbításával, az Északi tehermentesítő kiszélesítésével és az Andor – stb. utcák rovására meghosszabbításával, a Győri kapu csak-a-jó-ég-tudja-mit-csinálásával, magyarul a közutak áteresztő kapacitásának megnövelésével és a városmagban található parkoló-szaporítással utána azt mondjuk ugyanennek a lakosságnak, hogy ülj autóba bátran, lesz hol menned, lesz hol parkolnod, árasszátok el nyugodtan a belvárost. Miközben Miskolc belvárosa az év nagy részében szinte dobogós, ami a közlekedésből származó légszennyezést (jellemzően: PM10) illeti.

“Említi a Búza teret. […] De ennek alapfeltétele a buszpályaudvar kihelyezése, megállóhelyek meghagyásával, mely megint több évtizedes probléma és ennek helyét leginkább egy intermodális csomópontba kell kialakítani. Mi ezt terveztük a Tiszai pályaudvar mellé a Volán és MVK telephely közelébe. Hogy ennek mi lesz a sorsa, az Önök felelős gondolkodásán múlik.” — valóban a Búza teret említettem, de kérem olvasson vissza. A parkolók kapcsán említettem a Búza teret. És bár nem vitatom egy percig sem, hogy sem az MVK-, sem a Volán-pályaudvarnak sincs semmi helye a belvárosban, kérem vegye észre, hogy a Búza téren található parkolók jelenleg sem P+R parkoló funkcióját töltik be, így ezekre a pályaudvarok elmozgatása vajmi kevés hatással lesz. Ezek nagyrészt magánüzemeltetésű, leaszfaltozott placcok, amelyek egy tetszőlegesen kiválasztott nap egy tetszőleges időpontjában minimum 50%-ban üresek. Azaz funkciótlan hőszigetek a város közepén, amelyek a hőleadás mellett és a részbeni kihasználatlanság dacára is forgalmat vonzanak be egy olyan helyre, ahol a légszennyezettség mértéke miatt még a hősziget-jelenség nélkül is kvázi-elviselhetetlen a [bármit csinálás].

“Sajnos, a közlekedési kultúra, a szolgáltatások ellátása, kiszolgálása, igénybevétele megköveteli egy 15 km hossztengelyű városban a gépkocsival vagy akár a kerékpárral való megközelítést. Az más kérdés, hogy a 2010 előttről gondként megörökölt parkolók és a magántulajdonú belvárosi telkek poros parkolóinak megtiltása, milyen jogi és egyéb következményekbe ütközik. Mi megpróbáltuk…” — a szolgáltatások megközelíthetőségére vonatkozó okfejtéseimet nem ismételném meg, sem ön által emlegetett kerékpáros megközelíthetőségnek ellentmondó kerékpáros folyosó ötletét, sem az előbbi villamos-fejlesztéses okfejtésem, de azt azért hozzátenném, hogy az ön által most számonkért kerékpáros megközelíthetőség dacára az Y-hídon semmiféle épelméjű kerékpáros átjutási lehetőség nem lett volna. Érdekes módon ez a probléma azóta orvosolhatónak látszik és a tervek módosítva lettek/lesznek, így a “mi megpróbáltuk” kitételre itt is csak azt tudom mondani: sajnos nem próbálták eléggé. Ahogyan a parkolók és a magántulajdonú, poros területek visszaszerzését sem, úgy tűnik. Biztosan azért nem sikerült, mert nem út lett volna rajta (Y-híd, Dayka utca, l. mint fentebb), hanem valami emberibb dolog…

“A belváros leromlott állapotú házait, kapualjait is említhette volna. Ez országos, a privatizációból itt maradt több évtizedes probléma és a vegyes tulajdonú ingatlanok sajátos sorsa. A Grafitik és az emberi ürülékek kapualjakban való megjelenése egyszerűen kulturáltság kérdése. Ez nem építészeti kérdés. Ezt csak neveléssel és nem rendeletekkel lehet megnyugtatóan rendezni.” — de, uram, ez részben építészeti kérdés, és itt is tetten érhető, amint az építészetből kivonja az embert. Amennyiben _lenne miért áthaladni_ a kapualjakon (pl. az általam előző válaszomban már kiemelt Nagy Imre utca, Patak utca, Szent Erzsébet sétány rendbetételével nyerhető “második főutca” miatt), úgy azok a kapualjak nem sötét vizeldék, hanem élő gyalogos-útvonalak lennének. Ugyanúgy, ahogyan a Sötét-kapu is az (vegye észre: ott van miért átmenni). Vagy az ön által példaként hozott Debrecen belvárosának kapualjai, amelyeken átkelve a belső udvarokban üzletek működnek. Tudom, hogy egyszerűbb az emberek kulturálatlanságára fogni, sőt, némiképp igazat is adok önnek (még akkor is, ha emellett hozzáteszem, hogy számolja össze, hány nyilvános mellékhelyiség működik Miskolc belvárosában), ennek ellenére fenntartom, hogy azokra a területekre tudunk vigyázni, amelyek élettel is megtelnek.

“Lehet felelőtlenül hangoskodva bűnöst kiáltani, bűnbakot találni és mindent, mindig újra és újra kezdeni, de ez megoldja a problémát ? A Város nem csak ingatlanokból, beruházásokból, tulajdonosokból és bérlőkből áll. Nem csak jogokból, hanem kötelességekből és felelősen gondolkodó polgárokból.” — a különbség a városvezető/városépítész és a polgár között az, hogy előbbieket az utóbbiak bízzák meg és fizetik azért, hogy megoldják ezeket a problémákat. Úgy tűnik, önök hajlamosabbak elfelejtkezni arról, hogy a várost élő és lélegző (bár egyre inkább csak: lélegezni vágyó) emberek alkotják. Higgye el, mi tudjuk magunkról hogy létezünk. És nagyon merész dolog az utóbbiak felelősségét firtatni, miközben az előbbiek az utóbbiak általi felhatalmazásukkal (vissza)élve cselekszenek.

“fogalmazzák meg a pontos céljaikat és ne engedjenek a gyors látszatsiker csábításának, ne öntsék ki a fürdővízzel együtt a gyermeket és ne felejtsék el azt, hogy Önök előtt és után is poroszkál még egy-két korosztály” — pontosan ezt teszem. Hovatovább, pontosan ezt tettük az ön idején is. És sajnálatos, hogy azzal kell szembesülnünk most is, amivel akkor is kellett: lepattanunk a “hatalom faláról”, mintha az önök felhatalmazása egyben azt is jelentené, hogy mindannyiunk helyett tudják, hogy hogyan akarunk élni, lélegezni, közlekedni, miskolcinak lenni.

Üdv,
P. Ádám