Tisztelt Rostás úr,

köszönöm ismét a válaszát. Elkezdtem önnek írni hajnalban egy nagyon (nagyon-nagyon) hosszú választ egy szövegfájlba. Még csak a harmadik pontnál járok, eddig 7000 leütés, de úgy döntöttem, nem fejezem be, nem küldöm el. Elengedem a dolgokat, mert ami megvalósult az meg van valósítva, amit lebetonoztak az le van betonozva (vagy miskolciasan: le van zúzottkövezve). Ami sokkal fontosabb, égetőbb és kritikusabb, az inkább a hogyan tovább kérdése, mert míg nagyon jól ellamentálunk egymás közt a múlt (szerintem) hibáiról és (ön szerint) miértjeiről, addig is történnek dolgok, születnek tervek, amik vagy jók, vagy rosszak, de legalább nem károsak, vagy rosszak és károsak is lesznek. És jó lenne tudni, mik a lehetőségeink, ezt pedig sokkal fontosabbnak tartom megkérdezni most öntől, mint tételesen válaszolni önnek.

Egyszóval kérdeznék öntől valamit és egyben tanácsát is kérném, mert tapasztalatát és tudását sosem vontam kétségbe, maximum látásmódját és az ön által képviselt középhosszú és hosszú távú prioritásokat.

Nem arra vagyok kíváncsi, hogy vita nélkül le lehet-e majd bonyolítani beruházásokat, mert tudom, hogy ez nem reális és nem is egészséges. A kérdésem az lenne, hogy ön szerint működőképes-e Miskolc (meg úgy általában a városok) esetében az az idealisztikus megközelítés, hogy nem rendeljük alá a városlakókat (mint diverz, mégis homogén masszát) a jognak, a pénzügyeknek, egyetlen modalitásnak stb?

És kérem adjon tanácsot is: milyen lehetősége van manapság az egyszerű állampolgárnak arra, hogy hatással legyen a városát hosszú távon érintő nagyberuházásokra, arra, hogy a városvezetés hogyan és mit priorizál, mit és milyen érdekek mentén valósít meg? Ön belülről is látta a rendszert (mondhatni: része volt annak), ezért hitem szerint ön első kézből is tud tanácsot adni.

Előre is köszönöm,
PÁ