Hiszem, szeretném hinni, hogy ez egy jó (jobb) sorsra érdemes, szép, élhető város. Miskolciként, építészként, s most főépítészként is ezért dolgozom, teszek, elsősorban az épített környezet megóvása, javítása, gazdagítása érdekében. Töretlen hittel. Annak ellenére, hogy ismerem a várost, s nem lepődök meg egynémely szemetes kapualjon, a héten azonban majdnem sírtam. Az Avasi Borút Egyesület (hasonló fantaszták, vagy még inkább) által állított kilátóteraszt a Nagyavas Felsősoron egy csapat fiatalnak sikerült a mélybe taszítania. Egy darabig használták, odajártak bandázni, nyilván, mert ők is élvezték az innen nyíló gyönyörű kilátást. Mondjuk, a használatukban se volt sok köszönet, rengeteg szemét gyűlt itt össze, mind a teraszon, mind lehajíttatván a völgybe. Nem tudom, miért akarták fölszámolni. Sajnos, nem a szemetességet, a teraszt. Erősnek gondolták magukat? Szerintem lélekben, észben biztosan nem azok. Barbarisztán! Szerencsére vannak, akiknek nem tört meg a hite, fölajánlották a segítségüket a visszaállításra.
Ehhez tartozik, hogy, sajnos, a Nagyavas nyugati vége felől erőteljes szlömösödés indult el. Ez nyilván nem csak városképi, hanem szociális probléma is. Kezelnünk kell! De ez a rongálás nem onnan jött, hanem társadalmilag jobb helyzetben lévő csoport tette.