Szinte túl szépnek hangzik, hogy igaz legyen, pedig a nyilvánosan elérhető publikációk, szabadalmak és céginformációk szerint tényleg nincs a világon még egy olyan cég, aki az egyszerhasználatos műanyagok lebontására olyan robusztus technológiát tudott kialakítani, mint a Poliloop. A két fiatal alapító, Madaras Liz és Lévay Krisztina kizárólag a szabadidejéből áldozott számtalan munkaórát a kutatásra, ma, két évvel később a világ legnagyobb cégeivel (és szennyezőivel) ülnek tárgyalóasztal mellé, hogy ez a két tulajdonság végre ne járjon kéz a kézben.
Csak az volt biztos, hogy új utat szeretnének találni a szakterületükön, ami különbözik a nagy gyógyszercégeknél bejárt ranglétrától, és hogy ezt az új karrierutat a környezetvédelem szolgálatába állítanák. Később jöttek rá arra, hogy a műanyag lehet a kutatásuk kiindulópontja, ugyanis itt a vegyészmérnöki és a biomérnöki végzettségüket is használni tudják az anyag összetétele miatt. „Szerintünk az a furcsa, ha valaki nem próbál meg tenni valamit a környezetvédelemért” – mondja Madaras Liz, alapító-ügyvezető. Nem is várták meg a munkával az egyetem végét,
saját erőforrásból labort béreltek, ahol az óráik után esténként, hétvégén és tanítási szünetekben pedig simán napi tizennégy órát dolgoztak.
Az első biztató jeleket nagyjából két év után látták, de csak akkor merték elhinni, hogy tényleg működik, amikor kétszázadjára is ugyanazt az eredményt produkálták. Ez 2018-ban volt.
A Poliloop innovációja egy olyan biotechnológiai eljárás, ami a könnyű szerkezetű, jellemzően egyszerhasználatos műanyagokat, mint a PET-palack és az élelmiszercsomagolók, 6-8 hét alatt szerves iszappá, komposzttá bontja le, miközben nem szabadul fel semmilyen káros anyag, például metán.
A lebontás önmagában nagy eredmény, hiszen az egyszerhasználatos műanyag a legnagyobb szennyezők közé tartozik, ez köt ki az óceánokban és ezeknek a legkisebb az újrahasznosíthatóságuk. Az igazi különlegesség azonban az, hogy
a lebomláskor létrejövő anyagot újra fel lehet használni például bioműanyag készítésére.