Még harmincéves koruk előtt szabadalmaztatnák a műanyagszennyezéssel leszámoló technológiát

Szinte túl szépnek hangzik, hogy igaz legyen, pedig a nyilvánosan elérhető publikációk, szabadalmak és céginformációk szerint tényleg nincs a világon még egy olyan cég, aki az egyszerhasználatos műanyagok lebontására olyan robusztus technológiát tudott kialakítani, mint a Poliloop. A két fiatal alapító, Madaras Liz és Lévay Krisztina kizárólag a szabadidejéből áldozott számtalan munkaórát a kutatásra, ma, két évvel később a világ legnagyobb cégeivel (és szennyezőivel) ülnek tárgyalóasztal mellé, hogy ez a két tulajdonság végre ne járjon kéz a kézben. 

Csak az volt biztos, hogy új utat szeretnének találni a szakterületükön, ami különbözik a nagy gyógyszercégeknél bejárt ranglétrától, és hogy ezt az új karrierutat a környezetvédelem szolgálatába állítanák. Később jöttek rá arra, hogy a műanyag lehet a kutatásuk kiindulópontja, ugyanis itt a vegyészmérnöki és a biomérnöki végzettségüket is használni tudják az anyag összetétele miatt. „Szerintünk az a furcsa, ha valaki nem próbál meg tenni valamit a környezetvédelemért” – mondja Madaras Liz, alapító-ügyvezető. Nem is várták meg a munkával az egyetem végét,

saját erőforrásból labort béreltek, ahol az óráik után esténként, hétvégén és tanítási szünetekben pedig simán napi tizennégy órát dolgoztak.

Madaras Liz (elöl) a Poliloop indulásakor még phd-zott, Lévay Krisztina (mögötte) nemsokára befejezi. Antal Gábor a BME közlekedésmérnöki szakáról ismeri a két lányt, míg Colin Helm (hátul) az USA-ból csatlakozott a csapathoz pár hete.
Fotó: Sebestyén László

Az első biztató jeleket nagyjából két év után látták, de csak akkor merték elhinni, hogy tényleg működik, amikor kétszázadjára is ugyanazt az eredményt produkálták. Ez 2018-ban volt.

A Poliloop innovációja egy olyan biotechnológiai eljárás, ami a könnyű szerkezetű, jellemzően egyszerhasználatos műanyagokat, mint a PET-palack és az élelmiszercsomagolók, 6-8 hét alatt szerves iszappá, komposzttá bontja le, miközben nem szabadul fel semmilyen káros anyag, például metán.

A lebontás önmagában nagy eredmény, hiszen az egyszerhasználatos műanyag a legnagyobb szennyezők közé tartozik, ez köt ki az óceánokban és ezeknek a legkisebb az újrahasznosíthatóságuk. Az igazi különlegesség azonban az, hogy

a lebomláskor létrejövő anyagot újra fel lehet használni például bioműanyag készítésére.