Két hónapja hagyta el Fehéroroszországot Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas író, aki részt vett a Lukasenka elnökkel szembeni szervezkedésben, tagja volt a Nemzeti Egyeztető Tanácsnak, amelynek tagjai közül szeptember elejére mindenki más börtönbe került, külföldre menekült vagy eltűnt.
Alekszijevics maga is veszélyben volt, nagykövetek is védték a házát, hogy ne hurcolják el a rezsim emberei. Az író most interjút adott a Spiegelnek, amiből kiderül, hogy nem is tér vissza az országba, amíg Lukasenka nem távozik a hatalomból.
Szerinte az elnök nem törődik a társadalom működőképességével sem. A drámai járványhelyzet ellenére ötven orvost tartóztattak le, egy kardiológust pedig kirúgtak, mert nem volt hajlandó megválni egy beosztottjától, aki részt vett a tüntetéseken. Az orvos nyaralóját felgyújtották, és egy fenyegetőlevél kíséretében egy őt ábrázoló, átszúrt vudubabát is a helyszínen hagytak.
Alekszijevics szerint hibrid polgárháború zajlik Fehéroroszországban, ahol maszkos, a rezsim által felbérelt emberek véletlenszerűen fogják el az embereket az utcán. Szerinte Lukasenka támogatói is teljesen normális emberek, akik talán félelemből állnak ki mellette. Az író azt mondta, őt is megdöbbentette, milyen gyorsan élesztette újra a rezsim a sztálinista módszereket. Szerinte nyugaton nem értik a helyzetet, fogalmuk sincs, hogy a túlzsúfolt börtönökben úgy kínozzák a foglyokat, hogy napokon át állva kell aludniuk. „Lukasenka koncentrációs táborrá alakította az országot. És azt kell mondanom: ezzel szemben nem elég szankciókat hozni.”Szerinte ki kellene zárni Fehéroroszországot a nemzetközi bankrendszerből, és az olajiparon keresztül is meg lehetne roppantani a gazdaságot.
Úgy látja, Lukasenka nem tud mit kezdeni a nőkkel, alábecsülte őket. A választás összellenzéki jelöltje, Szvjatlana Cihanouszkaja férje helyett indult a választáson, miután őt letartóztatták. Hivatalosan alig 10 százalékot kapott az augusztus elején elcsalt választáson. Azóta Litvániába menekült, és árnyékkormányt alakított.
Pedig Alekszijevics szerint a Szovjetunió összeomlása után is a nők tartották egyben az országot. Miközben a férfiak közül sokan alkoholisták lettek, ők a szomszédos országokban árulták a portékáikat, és pénzt szereztek. „Hihetetlen volt látni ezeket a nőket a tüntetéseken. Nem tudtam, hogy ennyi csodálatos nő van Fehéroroszországban.”
Elképzelhetőnek tartja, hogy Lukasenka megbukása esetén Oroszország nem engedné, hogy a nyugat felé közeledjenek, de most ezt is elfogadhatónak tartaná. „Minden jobb a mostani helyzetnél.”
444.hu
Akkor nem NATO támaszponttá?
„Miután 1994-ben hatalomra kerül Aljakszandr Lukasenka, az írónő – csakúgy, mint sokan mások – elhagyni kényszerül az országot. 2000-ben az International Cities of Refugee Network szervezet ajánl neki menedéket, Olaszországban, Franciaországban, Svédországban, Németországban él, de 2011-ben visszatér Belaruszba – nem mintha a rezsim sokat enyhült volna…… A Fiúk cinkkoporsóban már a Szovjetunió 1979–89-es afganisztáni háborújával foglalkozik, és Alekszijevics ezzel is igencsak vékony jégre tévedt. Gorbacsov hatalomra kerülése után másképp kezdtek vélekedni a Szovjetunió afganisztáni beavatkozásáról, tévedésként emlegették. Emiatt a hazatérő katonákat sem övezte tisztelet, sokan egyenesen megvetették őket. A veteránok és az elesett katonák szülei közül sokan nemigen értették, miért kell erről írni, még pert is indítottak, mondván, hogy a könyvben gyilkológépként jelennek meg a szovjet férfiak. Pedig itt sem erről van szó, Alekszijevics pont azt szerette volna megmutatni, mennyire embertelenné tesz a háború, s hogy micsoda hadigépezetet működtetett a Szovjetunió Afganisztánban, hogyan érte el, hogy ezeknek a
fiúknak természetes legyen az ölés, és az se számítson, ha sokan csak koporsóban térnek haza.”