Küldjél…

„Ha olvassa az ember az idegen nyelvű híranyagokat, hogy mára Magyarország saját szövetségesei számára vált – teljesen jogosan – megbízhatatlan partnerré, elsősorban a rendkívül kiterjedt, sokszor ezer évre titkosított orosz kapcsolatok, valamint egyes szovjet utódállamokkal kialakított, kifejezetten intimnek mondható viszonya miatt, ahol még egy közönséges baltás gyilkos is üzleti terméket képezhet”
Azt, hogy ebben a történetben az igazi bűnös, az igazi felbujtó maga a Fidesz nagycsaládja. Az a politikai és „erkölcsirányító” közösség, amely a melegeket elkülöníti a „normálisoktól”, a melegeket deviánsoknak, elfajzottaknak nevezi, akikre ráférne egy átnevelő agymosás vagy egy mentális és pszichés gyógykúra, s akik két lábon járó tagadásai a keresztény világnak. Televíziós műsorok ontják ezt a szellemi fekáliát a legbelsőbb fideszes körökhöz tartozó eszmei vezérek. Nos, ezért van az, hogy emberek sokaságát (köztük a harminc éve őket kiszolgáló „alapító atyát”) alázzák meg a nap minden percében, rekesztik ki őket a „normálisok” világából, s kényszerítik rájuk a rejtőzködés, a megbúvás, a szégyenkezés és az állandóan rossz lelkiismeret lelket romboló, hol ön-, hol közveszélyes életformáját. A Fidesz ezzel nagyipari módon emberi roncsokat állít elő, s miközben egy ország hasát fogva, végre valóban felszabadultan kacag a commedia dell’artéba illő jelenetek sorjázásán (és teszi ezt egyfelől méltán, a helyzet maga kínálta komédiáját érzékelve – ne feledjük: az álszent hatalom elleni legjobb népi fegyver a gúny, az irónia, a kiröhögés, ahogy tették és teszik ezt remek és érzékeny elődeink és kortársaink a XIX. századi magyar karikatúra klasszikusaitól egészen a mai napig), ám közben nem, vagy alig-alig esik szó a valóságos, álszent és emberellenes bűnösről, magáról a Fideszről. Az egyik legnagyobb gyűlölet-összeszerelőnek azt volt képe mondani, hogy „Józsi küzdött ezzel a rettenetes démonával.” Nem, ez nem Józsi démona volt! Az agyontámogatott gyűlölet-gyáros, felülről történt megrendelést követően tévés futószalagján, s az egész Fidesz-nagycsalád a legócskább és legembertelenebb (mert nekik tényleg semmi sem drága) politikai tőkeként megállás nélkül démonizálta a legszemélyesebbet, a legprivátabbat. Több mint árulkodó az a személyes vallomás, amit a fenti gyűlölet-nagyiparos tett a minap, amikor önfeledten megemlékezve, könnyed lazasággal számolt be egy másik „egykorvolt” harcostársról, aki melegként kezdte, de a lejtőn nem állt meg, s thaiföldi kisfiúkat abuzáló pedofilként folytatta. Figyeljünk csak! A gyűlölet-nagyiparos már figyelmeztet: aki melegként kezdi, az szükségszerűen és elkerülhetetlenül pedofilként folytatja. Ez, akár a gravitáció, természeti-fizikai törvény. Az ostobaság, az aljasság és a jellemtelenség csimborasszója. Ám a nagy tanmese közben megfeledkezni látszik arról, hogy a harcostárs bűncselekményéről értesülve, és azt teljes titokban tartva, közönséges (a legközönségesebb) módon kimerítette a bűnpártolás gyanúját, és annak manapság más környezetben is jól ismert eltussolását hajtotta végre. Orbán végül levonta a hamis konzekvenciát: „amit Szájer tett, az a mi politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele.” Vagyis az nem fér bele, aki meleg? Vagy az, aki, ha csak titokban is és falhoz lapulva, bujkálva, de próbál ellenállni, s nem hagyja teljes egészében megalázni magát, akiből nem tudja a „politikai közösség” maradéktalanul kiirtani saját énjét, s aki amúgy kriminális bűnöktől mentes személyiségének jegyeit nem hajlandó a „politikai közösség” szent oltárán feláldozni? Az igazi bűnnel a Fideszt vádolom, s talán sokaknak nyílik most föl a szeme, hogy mit képes okozni egy embertelen, az emberek legszentebb világába és legszenzitívebb magánéletébe beletaposni mindig kész hatalmi erő.