Szájer lebukása után kiderült, milyen sokan voltak saját bevallásuk szerint tisztában a politikus magánéletével. Bayer Zsolt, aki Szájerhez hasonlóan a Fidesz alapítója, úgy fogalmazott, „Józsi küzdött a rettenetes démonával”. Orbán tömör közleménye szerint „a politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele”, amit Szájer tett, cselekedete nem védhető. Kérdés azonban, mire is gondolt a miniszterelnök: a karanténszabályok megsértésére? Mert ez az egyetlen része a történetnek, amelyben Szájer elismerte a hibáját. A drog birtoklását tagadja, és a gyanú eddig nem nyert bizonyítást.
Marad a homoszexualitás kérdése, amelyet védhetetlennek tarthat Orbán, csakhogy Bayer szavaiból az tűnik ki, épp ezt a „démont” védte évtizedeken keresztül a Fidesz. A miniszterelnök közleménye sértettségről árulkodik, amikor rögzíti: képviselőtársa az egyetlen helyes döntést hozta azzal, hogy lemondott, és kilépett a pártból. Majd királyi többesben azzal zárja sorait: „döntését tudomásul vettük”.
Fuldokló módjára azóta is a miniszterelnök szavaiba kapaszkodnak a Fidesz politikusai. Tudván, hogy Szájer tagja volt Orbán legbelső harcostársi körének, a botrány kirobbanása után még név nélkül sem mertek válaszolni kérdéseinkre. Miután pedig megjelent a közlemény a Magyar Nemzet honlapján, beakadt lemezjátszóként ismételték a főnök értékelését. Hasonló sunnyogással kísérte a botrányt a kormánysajtó. A szerencsétlenkedés komikus méreteket öltött, amikor aggodalmas vezércikk figyelmeztette a kormánypártot: „nem biztos”, hogy „még egy Borkai- vagy Szájer-affér lábon kihordható”. A publicista szerint „kéne egy szép nagy átvilágítás párton belül, s a két lábon járó aknákat legalább az első sorokból ki kéne vonni!”. De hogyan lennének képesek erre, ha egy belga ügyészségi közleményt sem mernek idézni Rogán Antal jóváhagyása nélkül?
Az apparátus megijedt, akik a titkosszolgálati világ ármánykodásában hisznek, azok Joe Biden közelgő eskütétele után további szivárogtatásokat várnak. Mások a párton és a kormányon belüli rossz kommunikációra panaszkodnak. Egy ilyen botrány felfedi, milyen kevés érdemi beszélgetés zajlik a szervezetben. Orbán számára ezért tovább nőtt a brüsszeli meccs tétje: bizonyítania kéne fanatizált és elbizonytalanodott embereinek, hogy képes nyerni. Külügyes forrásunk szerint ebben a helyzetben inkább hátrányt jelent a miniszterelnök számára, hogy a Politico az Európai Unió negyedik legfontosabb „cselekvőjének” választotta. E kategóriában, a politikusok közül, egyedül az olasz kormányfő előzi meg Orbánt (három helyezéssel mögötte pedig a német kereszténydemokraták reménysége, az azonos nemű házasságban élő Jens Spahn áll, bonyolítva a kérdést, hogy mi is tűrhetetlen egy néppártban).
Máskor büszkeségre adna okot az amerikai magazin brüsszeli kiadásának besorolása – mondja diplomata szakértőnk. Csakhogy a mostani meccsben ez növelheti azon európai ellenfeleinek az elszántságát, akik szerint már most túl nagyra nőtt Orbán. Úgy tűnik, ebben lehet igazság, mert hétfő este kiszivárgott az EU soros elnökségét adó német kormány elhatározása: ha a csúcs megkezdése előtt nem enged Magyarország és Lengyelország, akkor kompromisszum keresése helyett a többi tagállam azonnal útjára indítja a B opciót, és a renitensek kihagyásával teremti meg a közös hitelfelvétel lehetőségét.
A küzdelem a hét második felében élesbe fordul. Szájer sztorija már rég kipörgött a brüsszeli sajtóból, minden figyelem a költségvetési végjátékra irányul. Orbán a jelek szerint egy elszánt Angela Merkellel kerül szembe.https://hvg.hu/360/202050__a_szajerugy_utorezgesei__lebenult_apparatus__erot_gyujto_europa__alsagos_allapot#utm_source=hvg_daily&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2020_12_10&type-id=HvgDaily&user-id=C537252B#utm_content=top
„Orbán tömör közleménye szerint „a politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele”, amit Szájer tett, cselekedete nem védhető.”
De csak azért, mert nyilvánosságra került, egyébként már túl sokan tudták, csak az a gáz, hogy több éve . . .
Akkor még nem zavarta a Miniszterelnök úr és Semjén 1.Fővadász értékrendjét ?
Tamáska Mária elvált Kádártól?
„Aczél György visszaemlékezése szerint Kádárnak egyetlen döntése volt, amit nem beszélt meg feleségével – és ezt a döntést 1956. november 3án Moszkvában hozta meg. A politikustárs így emlékezett: „Amikor november 7-én Kádár megérkezik Budapestre, értesítik, hogy a felesége ott van a Parlamentben, hogy jön, és akkor lemegy a Parlament kapujához, ahol a Kádár nem nagy örömére azt mondja hangosan, hogy »Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.« Kínos.””
Gyógyszered bevetted? Be a lóf@szt!
Minek?
„Tamáska Mária egészen 1956. november közepéig az MTI osztályvezetője volt. Ezt követően, amikor Kádár hatalomra került, feltehetően másfél évig otthon maradt (nincs bejegyzés a munkakönyvében, és semmilyen adat nem utal arra, hogy ekkor bármilyen állása lett volna). 1958 májusától a Magyar Forradalmi Munkás-paraszt Kormány titkárságán (később a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában) dolgozott 1980. december 31-ig, előbb osztályvezetőként, majd 1974 júliusától hivatalvezető-helyettesként, amely jelentős pozíciónak számított a korban (gyakorlatilag minsizterhelyettesi rangban volt). Kezdetben a külföldi emigráns sajtó figyelése volt a fő feladata. Kommunista múltjáért és munkahelyi érdemeiért a rendszer névadójának felesége számos kitüntetést kapott, amelyek egy részével pénzjuttatás is járt: 1958-ban Munka Érdemrendet, 1965-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1967-ben Szocialista Hazáért érdemrendet, 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, 1985-ben pedig a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. A kor államapparátusában azonban ez nem számított visszatetszőnek, mint ahogy a pártvezető feleségének magas állami tisztsége sem. „
De sokat foglalkozol Tamáska Máriával. Tán nekrofil vagy? Legalább nem kell tudnod az ereszen lógni.
Ahhoz csak a libsik fészbukja kell. ????
https://www.urbanlegends.hu/2012/06/nekrofil-legenda/
Bödöcs még Hofi epigonnak is gyenge.
Mivel a humor neki sem megy, mint a majomszócipelönek, ez is a poitikából akar megélni!
Neked pedig egy dolog megy , a mások mocskolása! Abban profi vagy!
Ócska fideszbérenc! Egyébként te miből élsz? Ki fizet, te csúszómászó?
A bolsik mindig magukból indulnak ki
Primitív bunkó
Miért is? Mert tükröt tart elétek? Köpd szembe magad !!
a fideszből él .?
Szép neved van!
Bezzeg a baginacsa ripacskodása! Az való nektek!
Miért? Eljátszották 1993-at?
„Már majdnem el is feledkezem a jelenlétéről, az ebéd közepén tartok, amikor felharsan, „szervusz Kornis Mihály, ez egy híres író, satöbbi, és csak mondja-mondja, csinálja a műsort, a szokásos hangerővel, mint egy takarítógép, torkomon akad a falat. Ilyenkor szoktam hibázni, dadogni vagy kiabálni, de most nem, fel se emelem a fejem az újságból, „ne köszöngessél, Gyurika, már nem vagyunk olyanba”, mondom, csaknem halkan, és ennék tovább, de ezt nem bírja ki, feláll, odajön, azt játssza, hogy majom, lógatja a karját, „akkor személyesen teszem tiszteletemet!”, a tányér és a szájam közé hajol, „akarod, hogy megalázkodjam?”, satöbbi, próbálok nem törődni vele, nem nézek rá, „hagyjál békén, Sándor György, nincs beszélgetés, menj innen”, de nem tud leállni, azt is tudom, hogy miért, fél, „mondd, te halhatatlan ember, mit csináljak, hogy visszaköszönj nekem, kezet csókoljak?”, felnézek, ebben a pillanatban halálos csend lesz a Kádár-ban, még mindig nem vesztem el a fejemet, „menj ki, és csókold meg a Klauzál téri öreg zsidó néniknek a kezét, tőlük kérjél bocsánatot”, talált, süllyed, „úgy van, igaza van, végre valaki megmondta neki”, mekegi mögöttünk egy nagyon öreg hang, ami S. Gy.-t összecsapott ripacskodásra készteti, erőszakosan megcsókolja a kezemet, méltatlankodik, ököllel csapkodja az asztal sarkát, mindenki minket néz, izzad a feje, megsajnálom, átölelem, „menj már ki”, súgom a nyakába, lázasan szidni kezdi az SZDSZ-t, hát ezzel itt nincs túl nagy sikere, „te bármit csinálhatsz, akkor is szeretlek, viszont az Esterházynak sose fogok megbocsátani”, „hogy jössz te ahhoz, hogy haragudjál az Esterházyra, hát ő a te keresztanyád vagy mid, Gyuri”, és már nevet az étterem, még csak nem is ellenségesen, szeretik itt a Sándor Gyurit, mint az elkódorgott mihasznát a bolond szülők, biztatnak minket, fogjunk kezet, kezet fogunk, de amikor kimegy, egy nyolcvan-százéves vendég szenilis-józanul azt mondja, „úgy kell neki”; egy öreg fotós pedig mesélni kezdi, hogy ezt a Gyurit kicsi gyerekként, ´44-ben a Duna-partra kísérték a nyilasok, és akkor ijedt meg, azért dadog, azért törleszkedik az Antall-huszárokhoz… Kihűlt a kajám, de legalább jó napjuk volt az öregembereknek, pont a legigazibb törzsközönség van itt, csupa olyan, aki már a háború előtt itt evett állítólag. Ma újra félnek; ülnek borzasan a pléhkanaluk mellett, egész nap azon filóznak, hogy bevagoníroztathatják-e őket újra, vagy az kizárt. Mégis, szégyellem magam a jelenet miatt. Jobb lett volna, ha nincs.
1993. szeptember 14. kedd”
Az lehet, de az biztos, hogy nem érzed, ha finganak, mert a seggük lyukáig sem érsz fel.