De ennyi embert szemmel tartani minden államnak gondot jelentene.
– Természetesen, én sem a problémát akarom tagadni – a politika erre ugyanis sokáig hajlamos volt. Emlékszem, amikor még a DGSE-nél dolgoztam, részt vettem a Belügyminisztériumban egy krízismegbeszélésen, ahol az elhárításnál szolgáló kollégáim bemutattak egy külvárosi panelház pincéjében berendezett fegyverraktárat: Kalasnyikovtól páncéltörő gránátig minden volt ott. Akkoriban talán még inkább a páncélozott pénzszállítók elleni támadásokra halmozták fel az arzenált, nem terrorizmus miatt, de ez mindegy is. Kollégáim a minisztertől engedélyt kértek a veszélyes raktár felszámolására. Ő ezt megtiltotta, mondván, észak-afrikaiak lakta negyedről van szó, stigmatizálni fogják a muzulmánokat, a rendőri intézkedés zavargásokhoz vezet és így tovább. Ugyanezt éltem meg Belgiumban, amikor 1999-2000-ben Brüsszelben szolgáltam. A Verviers nevű városban a belga kollégák hasonló rejtekhelyet fedeztek fel, de a helyi polgármester és az ügyész hallani sem akart beavatkozásról. Ugyanúgy érveltek, mint annak idején a francia belügyminiszter. Végül a belga rendőrök csak 2015-ben, a párizsi merényletek után számolhatták fel az arzenált.
Mi, nyugatiak annyira rettegtünk az iszlamofóbia vádjától, hogy hagytuk kifejlődni országainkban a militáns és erőszakos iszlamizmus hálózatait.
| Alain Chouet arab szakot és jogot végzett, 1972-ben lépett a francia hírszerzés (DGSE) soraiba. Szolgált Szíriában, Marokkóban, Libanonban, dolgozott a genfi francia ENSZ-képviseleten és 1999-2000 között hazája brüsszeli nagykövetségén. 2002-ben a DGSE antiterrorizmusért és kémelhárításért felelős szolgálatának igazgatójaként ment nyugdíjba. Nicolas Sarkozy elnöksége idején, 2007 és 2010 között a köztársasági elnöki hivatal tanácsadója volt. Rendszeresen publikál az iszlámról, a Közel-Keletről, a terrorizmusról, konferenciák és televíziós műsorok gyakori meghívottja. Állami szolgálatáért több kitüntetést, így Becsületrendet is kapott. |
– Gérard Collomb francia belügyminiszter 2018-as lemondásakor azt nyilatkozta, egyes külvárosokban már nem az állam, hanem a kábítószernepperek és iszlamisták törvénye az úr. „A közösségek eddig egymás mellett éltek, attól tartok, hamarosan egymással szemben állnak majd” – mondta. Egyetért?
– Igaza volt.
– Van politikai akarat a helyzet megváltoztatására?
– Igen, de ez friss fejlemény és még sokan vitatják. Tényleg léteznek olyan városrészek, ahová a rendőrség, a tűzoltóság nem mehet be, ahonnan elűzik az orvosokat, szociális gondozókat, megtámadják a tömegközlekedési eszközöket. Ez elsősorban a kábítószer-kereskedelem miatt alakult így, ám ebből a helyzetből az iszlamisták is profitálnak. Valószínűleg évekbe telik majd e területek visszahódítása, miközben ragaszkodnunk kell a jogállamhoz. Nyilván egyszerűbb lenne, ha a hadsereg körbevenné ezeket a területeket, és ellenőrizné a ki-be járást, de ezt nem csinálhatjuk, mert akkor minden értékünket feladjuk.
– Nem túl késői az ébredés? A minap az ifjúsági államtitkár vidéken javarészt muzulmán fiatalokkal találkozott, akik azt akarták, hogy az állam tiltsa be a próféta kigúnyolását és nem énekelték el a himnuszt, a Marseillaise-t a különben marokkói származású államtitkár asszonnyal.
– Soha nem késő, de minél tovább várunk, annál nehezebb lesz. Ezekkel a fiatalokkal is meg kell értetni, hogy magatartásuk többet árt nekik, mint használ. A munkában pedig az oktatásnak, a szociális szférának, a társadalomnak egyaránt szerepe van. Az államnak óriási a felelőssége a helyzet elfajulásában, hadd mondjak egy példát. Dél-Franciaországban élek, a hozzám legközelebb eső nagyvárosban, Nîmes-ben két problémásnak mondott külváros van. Ha egy fiatal valami nagy ostobaságot csinál, és a rendőrök elkapják, 18 éves kora előtt meg sem büntetik. Ha idősebb ennél, bíróság elé kerül: ma a túlterhelt törvényszékek Nîmes-ben átlagosan három év alatt hoznak meg egy ítéletet! A büntetést csak akkor lehet foganatosítani, ha az érintettet hivatalosan értesítik, márpedig ez is nagyon nehéz, mert kevés az adminisztrációs személyzet. Gyakran további két év az ítélet kézbesítése. Azaz
a 18 éves korában bűnt elkövető fiatal könnyen lehet, hogy további öt éven keresztül nevethet a rendőrök arcába. Ez borzalmasan rombolja az állam tekintélyét és az emberek igazságérzetét.
Ameddig a rendszer így működik, nem jutunk egyről a kettőre. A büntetési tételnél sokkal fontosabb ugyanis, hogy a szankciót azonnal végrehajtsák, mert csak így éri el hatását – akkor is, ha nem súlyos büntetésről van szó. Büntetőtörvénykönyvünk Napóleon korából származik, s hiába módosították többször, azért az alapjai máig megvannak. Pedig a világ azóta nagyot változott. Akkoriban egy szénabála felgyújtásáért 20 év járt, merthogy ez a bűncselekmény az alapvető földművelésből élő társadalom megélhetését veszélyeztette. Nem is tudom, hogy ma egyáltalán jár-e büntetés egy szénabála felgyújtásáért. Összefoglalva: szabályozásunk nem illeszkedik ahhoz a kriminalitáshoz, amellyel ma szembenézünk.https://www.valaszonline.hu/2020/11/20/alain-chouet-franciaorszag-terror-interju/